Volt szerencsém már pár Sonic-os játékhoz, de a Heroes talán a legnagyobb kedvencem. Valószínűleg azért, mert összesen 12 szereplővel játszhatunk benne, tehát mindenki megtalálhatja a kis kedvencét. Igaz, hogy társul még mellé két másik csapattag, ugyanis ez a játék lényege: mind a négy csapatban három tulajdonság (Gyorsaság, Erő és Repülés) segítségével kell megoldani a pályákat, és mondanom se kell, hogy egy-egy szereplőt társítottak az egyes tulajdonságokhoz. Röviden: igazi csapatjáték.

Célunk, mint mindig, most is Dr. Eggman likvidálása Sonic és barátai segítségével. Összesen 14 pálya van, két pálya után pedig az adott világ főellensége (ezzel szerintem nem mondtam újat). A szokásos dolgok, mint például a robotok, Chaos Emerald-ok, gyűrűk, rugók, ugyanúgy nem mentek ki a divatból. Elődeitől csak a már feljebb említett, egyszerre három szereplővel való játék különbözteti meg. Sőt, ha nem a Repülő karakterrel játszunk, társaink saját életüket élve ugranak az ellenségeknek, vagy szereznek dolgokat, tehát nem kell megijedni, hogy mindhárom lény „gondozást” igényel.

Előnyök: szép grafika, a pályák jól összetettek, és  a legtöbb zene egyszerűen király.  A játék maga pedig igazán élvezetes: szabadon váltogathatunk a szereplők között, akik mellesleg folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot beszéd formájában, tehát ha esetleg elakadnánk, érdemes figyelni a beszólásokat.

Hátrányok: hogy őszinte legyek, kissé könnyű… még a Team Dark-kal is. Sajnos elég gyorsan vég lehet futni rajta – amíg nem határozzátok el, hogy megszerzitek az összes „A” osztályzatot. Az már egy keményebb vállalkozás… másik, néha idegesítő hiba, hogy a szereplő nem azt csinálja, amit mi szeretnénk, és ez kínos halálhoz vezet (túlságosan önfejű – mondjuk amikor Sonic oda ugrik a „Homing Attack” közben, ahova kedve szottyan a kiszemelt robot helyett, vagy mikor Knuckles teljesen más irányba repíti csapattársait támadáskor, mint ahova mi szándékozzuk).

Ezektől eltekintve azonban elmondhatom, hogy a Sonic Heroes egy kellemes, szórakoztató játék, egy igazi rajongó semmiképp ne hagyja ki!

Most pedig, a játék története!

Sonic, mint mindig, most is újabb kihívások felé rohan, és hamarosan talál is magának egyet: Tails és Knuckles jelenik meg az X-Tornádóval, és átadják neki Dr. Eggman üzenetét. Szokás szerint megint át akarja venni a hatalmat… Sonic és barátai ezt nem hagyhatják annyiban, és elindulnak, hogy megakadályozzák régi ellenségüket.

Eközben Amy, Cream és Big a tengerparton sütkéreznek. Ám ez se tart sokáig, mikor Amy elhatározza, hogy megmentik Chocolát, Cheese chao-barátját, és Froggy-t, Big békáját, akiket Dr. Eggman ejtett fogságba. És mellesleg hátha Sonic-kal is összefutnak az út során… ők hárman alakítják meg a „Team Rose”-t (Amy-nek is van egója, be kell látni…).

Na de mi a helyzet Rouge-zsal? Ő épp nagyon elfoglalt, nem ér rá ilyen jelentéktelen dolgokra. Igaz, ő is Eggman körül szaglászik: a doktor titkos kincse után nyomoz. Miután sikerül bejutnia a bázisra, meglepődve tapasztalja, hogy az említett kincs nem más, mint Shadow. Miközben a felélesztésén fáradozik, egy Eggman által selejtesnek tartott robot, E-123 Omega is akcióba lép. Lövöldözni kezd a teremben, hogy megállítsa Rouge-t, és az utolsó pillanatban Shadow kiszabadul a kapszulából, majd a robotnak ugrik. Mielőtt kárt tehetnének egymásban, Rouge közéjük áll, és lecsillapítja őket. Végül megalakul a „Team Dark”: három személy, akinek különbözik a múltja, de közös a célja. Megtalálni Eggmant! Omega csak így állhat rajta bosszút, Rouge csak így találhatja meg végleg a titkos kincseket, és Shadow csak tőle tudhatja meg, ki is ő valójában…

Még egy csapat helyet kapott a játékban: a „Team Chaotix”. Őket talán be sem kell mutatni, de egy rövid ismertető nem árthat. Espio, Vector, és Charmy a Chaotix Detektív Irodában dolgoznak, bár most nincs semmi meló a láthatáron. Egészen addig a pillanatig, amíg Charmy be nem töri az ajtót egy új állásajánlattal. A rejtélyes megbízó azt kéri a Chaotix csapattól, hogy állítsák meg Eggman-t, és szabadítsák ki őt a fogságából. Hatalmas jutalmat ígér, így Vector-nak nem kell kétszer mondani. Egyedül Espio érez valami furcsát a dologban, de végül ő is a társaival tart… és így elkezdődik a négy csapat kalandja.