Elindulunk

Bár a szervezés hónapokkal a koncert előtt megindult, még a Franz Ferdinandot is úgy hallgattuk a Szigeten, hogy csak az volt a biztos, hogy megyünk. Hogy kik és mivel, ezt még jótékony homály fedte.

Végül hétfőn sikerült autót bérelni és némi sokkhatás után /”mi, Oasis-koncert? Hát arra már nincs jegy!”/ belépőjegyet is sikerült mindenkinek szerezni, így csütörtökön nekiindultunk nyolcan, két kocsiban, edberg és vega19 vezetésével a salzburgi hegyeknek.

Az indexes fórumról a két sofőrön és rajtam kívül emgergo, tAnita, és Ágota vett részt a túrán, csatlakozott hozzánk még Íriszke és Niki is, akit a már emlegetett FF koncert sodort közénk, mivel találkozott Íriszkével backstage és ha már ott volt, Íriszke meg is hívta, hogy jöjjön el egy másik jó kis koncertre is. Sajna Cinnamon utolsó percben itthon maradt, és a Szigetet igyekezett kiheverni valahogy.

Odautunk kellemesen eseménytelen volt /vegának köszönhetően 3 év után újra hallottam a Be Here Now-t, és nem is volt rosszJ/, csak Salzburg környékén gyorsultak fel az események, amikor rájöttünk, hogy fogalmunk sincs, merre van a Salzburgring. Az osztrákok mindent megtettek, hogy ne találjunk oda, végül megtaláltuk a kis hegyi ösvényt, ami a helyszínre vezetett és tény, hogy kb. 10 centis táblára ki volt írva, hogy Frequency.  

Megérkeztünk

A hely gyönyörű, bár fesztiválhelyszínnek némiképp mókás, a kemping jó negyedórányi gyaloglásra a nagyszínpadtól szó szerint árkon-bokron keresztül, helyenként békésen legelő bocik, sár mindenhol /edberg cipője kissé nehezen viselte el ezt a tényt J/

A karszalagokért előbb beálltunk az első utunkba kerülő bódéhoz, ahol a tömeg a régi kurzusfelvételekre emlékeztetett, aztán persze kiderült, hogy a dombtetőn van másik bódé is, ahol senki se áll.

A karszalagok megszerzése után célba vettük a Nagyszínpadot, mint kiderült szerencsére, ugyanis a nagyszínpad előtti tér belső kordonokkal három részre volt osztva, és ha betelt egy rész, oda nem mehetett be több ember.

Íriszke, Niki és Ágota ezen hír hallatán közölte, hogy ők nem éhesek, nem szomjasak, hanem mennek az első sorba és ennek megfelelően le is léptek.

A maradék papírkutya-rész lassabban közelítette meg a témát, össze is futottunk Throle-lal és Nórival, akik szintén elég idegesen toporogtak a színpad közelében, mivel csapatuk többi tagja még a hegyoldalban futkározott valahol.

Végül úgy döntöttünk, hogy a Weezer koncerten felvesszük a végleges helyünket, és megcéloztuk a színpad előtti tér közepét, ami elég meggondolatlan lépés volt. Erre rá is jöttünk akkor, amikor edberget és emgergőt is sikerült elveszíteni valahol a tömegben, de tAnitával és vegával sikerült bejutnunk a legelső kordonon belülre az utolsó pillanatban.

Weezer nem volt rossz, de nem is volt jó, majd megkezdődött a helyezkedés. Vega bátran bevállalta az első néhány sort /aztán ki is jött J/, mi tAnitával úgy döntöttünk, hogy élvezni is szeretnénk a koncertet, ezért pont Liammal szemközt álltunk meg. J J

A koncert

Bár Oasis koncerten mindig történhet valami meglepő, most a legváratlanabb eseményt egy teljesen kiütött fazon jelentette, aki a Lyla után feltántorgott a színpadra a biztonságiak és Liam legnagyobb örömére.

Ezen kívül szerencsére csak profi és őszinte rock & roll volt, a tíz éves számok gyönyörűen, feltűnés nélkül karöltve a legújabbakkal.

A koncert csúcspontjai a Lyla, a Live Forever, a Cigarettes & Alcohol, a Champagne Supernova, a Don’t Look Back In Anger, és a Wonderwall voltak, ez utóbbi kettőnél 40.000 ember énekelte együtt a dalt a fiúkkal, de nagyon jól szólt a Mucky Fingers, a The Meaning Of Soul és a Rock And Roll Star is.

Eljátszották a Bring It On Down-t, aminek én nagyon-nagyon örültem és a The Importance Of Being Idle-t is jó érzés volt teli torokból énekelni, bár ennek a mellettünk álló spanyol Oasis-rajongók annyira nem örültek.

A majdnem másfél órás koncert igazi élmény volt, jó érzés volt végre látni és hallani, hogy miért is tartják őket az egyik legjobb koncertzenekarnak. Különösen most sajnáltam, hogy nem sikerült a Szigeten összehozni egy újabb fellépést…

Hazafelé

A koncert után sikerült újra összeverődnie a csapatnak, így ki tudtuk beszélni a koncerten szerzett tapasztalatainkat. Mint kiderült az együttessel mindenki meg volt elégedve, Ágota és Throle viszont meglehetősen dühös volt a közönségre, emgergo, tAnita és én igyekeztünk megvédeni az osztrákokat, de azt hiszem nem túl nagy sikerrel.

Majd mindenki visszahúzodott a kocsijába, mi még meghallgattuk a Live Forevert és a The Importance Of Being Idle-t vega felvételéről, és nekiálltunk sátorhelyet keresni, amit a fogvacogtató hideg miatt végül csak vega használt, mi a kocsit választottuk.

Másnap délelőtt, edberg legnagyobb örömére, még Salzburgba is bementünk, ahol gyorsan megnéztük a régi városrészt, sajnos a várba már nem volt időnk felmenni. Megvettük a szükséges ajándékokat, majd elindultunk hazafelé.