A Robert Zemeckis és Joel Silver szövetségéből született, ’50-es évekbeli horrorok újkori adaptálására specializálódott Dark Castle Entertainment termékei eleddig csupán az eredeti címet és a vázlatos alapokat mentették át az aktualizálás során, és bizony nincs ez másképp a Viasztestek esetében sem. A legújabb produkció mégis kakukktojás, lévén André De Toth háromdimenziós élményként beharangozott B-borzongása, a Vincent Price főszereplésével készített Viaszbábok háza már eleve egy húsz évvel korábbi alkotásból merített. A videoklipek és reklámok pergő ritmusán edződött elsőfilmes Jaume Collet-Serra maximálisan idomul a Dark Castle által bevett hagyományokhoz, így a Viasztestek inkább az elmúlt évek sikereiből építkezik: a The Blair Witch Project erdős-kézikamerázós jelenetei éppúgy visszaköszönnek a vászonról, mint A texasi láncfűrészes baljós kannibálfamíliája és a hullákkal szegélyezett földalatti barlangjárat.

A következetlen kotyvasz meglehetősen lassan talál rá a saját stílusára, míg végül a ’80-as évek slasherei által kikövezett ösvényt választja – innentől a műfaj elengedhetetlen kellékeként változatosabbnál-változatosabb (és olykor mosolyra fakasztó) mészárlások követik egymást. Az utolsó harmadra aztán a látvány- és díszlettervezők is megvalósíthatták legperverzebb álmaikat: a tetőtől-talpig viaszból (!) készült épület ötlete nem túl következetes, ám felettébb szemkápráztató helyszíne a kiadós vérfürdőnek, amelyben a nézőközönség jelentős hányadát kitevő tinédzserek legnagyobb örömére az átizzadt pólójú Elisha Cuthbert teljes mellbedobással küzd az életéért.