Előtte	Utána	Hogy látták ők?
A 26 éves férfi 9 éve küzdött pattanásaival, évekig szedett antibiotikumot - mindhiába. Abba is hagyta, csak külső kezelést használt. Aztán mégis megint bőrgyógyászhoz fordult, mert a bőrtünetek súlyos akadályt jelentettek üzletkötői állásában. A vállán is voltak pattanások, a csomókból sűrű, bűzös váladék ürült. A helyi kezelés mellé gyógyszeres kezelés járult. Fél év elteltével a pályakezdő férfi elégedett volt, már csak fenntartó kezelést kapott.
"Évek óta gondot jelentettek számomra a főként az arcomon megjelenő pattanások. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is megviselt." - mondta a kezelés kezdetén 23 éves lány. "Nem voltam benne biztos, hogy lesz erőm végig csinálni a kezelést, hiszen az első időszakban még nem volt látható eredménye, de kb. fél év után látványos változás történt az arcomon. Most már csak 1-2 pattanás jelenik meg, de nem állandóan olyan a bőröm."
"Az én arcomon mindig is ott éktelenkedtek a pattanások, emiatt lettem gátlásos, a társaim között éreztem, hogy "más" vagyok." Hiába próbált ki mindent, csak kiszáradt a bőre, de pattanásai nem múltak. Nem volt kedve semmihez, hiába hívták osztálytársai. "A gimnázium utáni nyáron mentem el a bőrgyógyászhoz. Már nem bíztam abban a gyógyszerben sem, amit kaptam. Pár hónap után azt vettem észre, hogy szinte jó belenézni a tükörbe. Barátaim meglepődve mondták: 'Milyen szép lett az arcod! Mit csináltál vele?'"
Orvosa találkozásukkor úgy jellemezte, hogy "befelé forduló, megközelíthetetlen, a kérdésekre nem válaszoló kislány." 10 hónap elteltével, miután a kezelés hatására alig volt már néhány korábbi pattanásaiból, valósággal mosolyog a szeme. "Hozzáférhetővé vált, szívesen beszél a tanulmányairól. Tanárnője az egész osztály előtt megjegyezte, hogy milyen szép lett az arca." - meséli kezelőorvosa.
A kezelőorvosok jól tudják, hogy sok páciensük adja fel idejekorán a küzdelmet a pattanások ellen, elmaradoznak, ha nem tapasztalnak gyors változást. A sikeres kezelés után viszont rendszerint elhangzik: "Most már nem érzem magam kiközösítettnek és visszataszítónak, valósággal megbátorodtam. Tudom, hogy nem vagyok esélytelen, akár a tanulmányaim kapcsán, akár munkaügyben kell találkoznom valakivel. És persze a barátaimmal, ismerőseimmel is sokkal felszabadultabban tudok együtt lenni."
A harminc éves fogtechnikusnak 16 éves korától az arcán volt súlyos, konglobált aknéja. A kúra kezdetekor válófélben lévő, gátlásos, az élettől nem sok jót remélő, az alkoholizmus szélén lévő ember volt. Valamivel több, mint egy év múlva, a kúra után - immár pattanások nélkül - egyedül nekivágott egy tengerparti üdülésnek. Elvált ugyan, de visszanyerte egészséges önbizalmát, hogy új életet kezdjen.
A 24 éves orvostanhallgató lány 14 éves kora óta szenvedett az egész arcára kiterjedő, néhol már keloid-heges aknébetegséggel. Az átlagosnál intelligensebb lány nagyon visszafogott volt, de a 16 hónapos kúra megváltoztatta életét. Az első fénykép nem a kúra elején készült, a kezdeti állapothoz képest itt már jelentős javulás látható. Ma már hitetlenkedve nézi a régi, 3 éves fényképeket, azóta van egy kedves barátja.
"Az életem jelentősen megváltozott, mert nem kell félnem attól, hogy egyetemi előadáson hátradőlve véres folt jelenik meg az ingemen, és mindenki azt kérdezgeti: "Mi történt veled?". Sem attól, hogyha nagy nehezen rászánom magam egy randevúra, akkor attól kell rettegnem - már előfordult -, hogy valamelyik kelés szivárogni kezd, és a szagát még a ruhán keresztül is lehet érezni. Strandon utoljára öt éve voltam, azt is megbántam, mert mindenki a sebeket nézte a hátamon. Most, hogy a legsúlyosabb tünetek megszűntek, 1-1 pattanás már nem keserít el, mert hiszek abban, hogy megszabadulhatok a betegségtől, talán nyáron végre újra napozhatok."
15 éves voltam, amikor jelentkeztek az első pattanások. Elmentem bőrgyógyászhoz, azt reméltem, tud segíteni. Kár volt elmenni, mert javulás helyett még gyulladtabb és pattanásosabb lett a bőröm. 7 évvel később (...) szomorúan állapítottam meg, hogy rajtam már senki sem tud segíteni, pedig mindenféle kezelésre hittel és bizalommal jártam. Most 23 évesen úgy érzem, csoda történt. Vagy ez csak a fejlődő orvostudomány? Köszönettel tartozom a kezelőorvosomnak és az asszisztenseknek. Talán túlzásnak hangzik, de úgy érzem, az életemet mentették meg kitartó és eredményes munkájukkal."