Netszerelem Ismeretlen ismerősök
Nincs nehéz dolga annak, aki úgy dönt, a diszkók füstös-zajos világa helyett inkább az internet segítségével akarja megtalálni álmai lovagját. Néhány kattintás, és már beszédbe is elegyedhet a kiválasztottal. Amikor viszont a személyes találkozásra is sor kerül, gyakran csalódás követi az első meglepetéseket.
Se szeri, se száma azoknak a weboldalaknak, amelyek az online ismerkedést vagy társkeresést tűzték ki célul. Az ember csak leül, kiválaszt egy virtuális szobát, bepötyögi a választott nevet, és ha szerencséje van, nem is kell sokat várnia, amíg megjelenik az első „kérő”. Pesrze nem muszáj nála leragadni, lehet többekkel is csetelni egyszerre – ez attól függ, kinek milyen az osztott figyelme... Aztán szerencsés esetben kellő óvatosság, no meg a telefonszám-csere után sor kerülhet a személyes találkozóra is. A jelenség annyira világméretű, hogy már konferenciát is rendeztek e témában. A kutatók megállapították, hogy leginkább az angolok ismerkednek a világhálón, az olaszok pedig már a személyes találkozás elõtt, a komputeres megismerkedés és kapcsolattartás ideje alatt egymásba szerelmesedtek. Az interneten szövődő kapcsolatoknak számos jellegzetessége van, s a buktatók pont ezekben rejlenek. Cseteléskor mindenki azt mond, a részvevõket védi a névtelenség, és annak a tudata, hogy ha nem akarják, nem kell felfedniük kilétüket. Ezért aztán nem árt az óvatosság: lehet ugyanis, hogy az isteni Zeusz a valóságban szemüveges és pattanásos, vagy ami még rosszabb, ő is lány. Mindenesetre jellemző, hogy a neten mindenki többet árul el magáról elsőre. (Már ha nem a fantáziája szüleményeit meséli...) A virtuális kapcsolatok sebessége is felfokozottabb. A fázisok ugyan egyformák (ismerkedés, udvarlás, csábítás, szerelembe esés), de lényegesen felgyorsulnak. Ha virtuális kedvesünk a világ másik végén ül a számítógépe előtt, tehát relatíve kicsi az esélye annak, hogy egyhamar találkozni fogunk, a kicsit döcögős ismerkedés után egyre gyorsabb, érdeklődőbb és forróbb email-váltás következik, és megérkeznek a fotók is az ismeretlen ismerősről... Az elektronikus flörtnek azonban megvannak a maga szabályai és etikettje. Mondjon bármit is lovagunk, addig tekintsük csak kedves bóknak, amíg konkrét lépéseket nem tesz a találkozás irányába. Ugyancsak megszívlelendő az a szabály is, hogy ne „másszunk rá” az illetőre: ne küldjünk neki napi öt levelet, mivel ezzel felébreszthetjük menekülési vágyát. A túl hosszú szünet pedig azt eredményezheti, hogy elveszíti érdeklődését irántunk. Egy bizonyos idõ elteltével aztán felerõsödik a személyes találkozás vágya. Az elsõ személyes randevú után könnyebb eldönteni, hogy valóban akarjuk-e a kapcsolat fenntartását az illetővel. Már ha egyáltalán eljön a randevúra – sokszor ugyanis hiába várakoznak a net szerelmesei, lovagjuk nem akar a való világban is előtűnni. Ha megérkezik, akkor is megeshet, hogy az e-mail-cím mögül elõbújó szerelemisten a valóságban szürke kisegér. Elkeseredni persze azért nem kell: a statisztikák szerint a netes ismeretségek 75 százalékában nem következik be a rettegett csalódás. A jó statisztikát az sem rontja le, hogy az így létesített viszonyoknak több mint a fele nem bizonyul túlságosan hosszú életûnek. Különben is, a következő E-donis is csak egy klikkelésre van tőlünk...
|