A divat születése II. rész: A Reformkor és a Szecesszió divatja Előző cikkünkben olvashattátok milyen változásokat hozott a századforduló a divat terén. Mit divat? A szó ekkortáj nyer értelmet. Eddig valami egészen mást jelentett. Mostantól kezdve nem uralkodók, uralkodói házak teremtenek trendeket. Megjelent és megszületett az önállóan létező, élő, lélegző és állandóan formálódó és alakot változtató divat! Megszülettek a stílusvonalak, a szín és anyagtrendek. A reformöltözködés kísérletei nem keltettek különösebb visszhangot. Németországban egyleteket alapítottak, melyekben művészek, orvosok és szabók közösen igyekeztek megteremteni a higiénikus, esztétikus és célszerű női ruházatot. A reformkor legfontosabb és legújabb törekvései - melyek ez idáig teljességgel elképzelhetetlenek voltak - a fent említett kényelem, higiénia, és praktikusság megjelenése a női öltözékben! Ám ezek a törekvések nem igazán váltottak ki nagyobb hatást, s meglehetősen rövid életűek voltak. Még az ismert nevű német építésznek Schiltze-Naumburg professzornak sem volt szerencséje a "Művészi öltözék a nőnek" című munkájával. Pedig a józan ész a reformerek pártjára állt. A harc főleg a fűző ellen irányult, ez ellen az egészségre ártalmas női páncél ellen, amely a mellet és a törzset összeszorítva a tüdőt, a májat é a szívet károsítja. Számos cég fáradozott azon hogy a veszélyes fűzőt megfelelő alsóneművel pótolják. Ezeknek sajnos általában meglehetősen ügyetlen és ízléstelen elnevezéseket adtak, de ennek ellenére kiválóan használhatóak voltak a gyakorlatban. Majdnem mindenütt érvényesül az elv, hogy a súlypontot a derék -csípőtájékról a felső és ruháknál egyaránt a vállra helyezzék át, mely természetszerűleg a leginkább teherhordó testrésznek látszik. Ezt különféle módokon érték el: az alsó ruhát a felsőhöz gombolták, amit viszont a vállpánt tartott és hasonlók. A hetilapok és más újságok rendszeresen közzétettek úgynevezett divatrajzokat, amelyek már foglalkoztak divatkiállításokkal, s többféle öltözetet be is mutattak. Természetesen a női fejfedőket is meg kellett reformálni. A modern óriás kalapok, a rajtuk súlyosodó tollakkal, fodrokkal, virágokkal, érthetően nem nyertek bebocsáttatást a kiállításra, a helyükbe kecses, pehelykönnyű kalapkák léptek, amelyeket még össze is lehetett hajtani, és a táskába tenni, főkötők idősebb hölgyek számára, és filckalapok utazás vagy rosszabb idő esetére. A ruházkodás megreformálására irányuló törekvés csak egy része az 1900 körül élt művészeti irányzatnak, mely a díszítő művészeteket igyekezett megszabadítani a történelmi formalátás befolyásától. Különböző neveken végigvonult egész Európán: Angliában az "arts and craft" elnevezés honosodott meg, Franciaországban "I'art nouveau" lett a neve, Németországban egy müncheni folyóiratról kapta a "Jugendstil" elnevezést. Ausztriában és Magyarországon "Szecessziós stílusnak" nevezik. Bár ez a stílus tagadhatatlanul előrelépést jelentett, a díszítés többnyire elnyomta a szerkezeti elemeket. A divatban az új stílus szabadon omló, természetes vonalakat eredményez. A reformöltözködésnél sokkal nagyobb sikere volt az öltözködésben az első világháború előtt a párizsi Orosz Balettnek, bár egészen másra irányultak a céljai. A franciák a 19.-20. században kiváló balett együttesekkel ismerkedtek meg az Orosz Balett mégis valami egészen újat, frisset, forradalmian újat hozott. Képes volt a közízlést gyökeresen megváltoztatni. A tartózkodó kritika hangjait tökéletesen elnyomta a közönség spontán lelkesedése. Főként a Seherezádé aratott rendkívüli sikert. Az orosz művészek látványos sikerét kihasználta egy leleményes francia szabómester, Paul Poiret. A szabó, üzletember, és művész megváltoztatta a divatot. Poiret orosz balett ihlette modelljei mellett megjelent a japán vonal is a divatban. Az orosz-japán háború fokozta a keleti trendet. 1907-ben a japán kimonó ujjai megjelentek a párizsi ruhákon. "A legszebb ruhák jelenleg a hímzett bársonyruhák...Szalmasárga bársonyruhákra kék liliomok valók, száraikon, melyek szirmai bársonyból vannak és graziózus rajzban teljesen utánozzák a természetes virágot. A derékon is szárastul pompáznak akképpen, hogy a leveles szárak a deréktól emelkednek felfelé és a kebel körül végződnek virággal..."- írta a Magyar Bazár című divatlap a párizsi újdonságokról 1890-ben. Nézzük mi is történt a divatban eközben Magyarországon? Az 1860-as évek divatos felöltője volt a Deák-köpeny és a Deák-szűr, télikabátként pedig az asztrakán prémmel díszített buda felöltőt viselték. A női viseletben az 1840-es évek derekán jött divatba a honi ruha, ami fehérpettyes kék szövetből készült. A korbeli báli tudósítás szerint ezt viselte Kossuth Lajos és gróf Batthyány Lajos felesége is a Védegylet 1845-ös bálján. Ebben az időben mindenfelé magyar ruha járta, ami még a hétköznapi viseletben is teljes mértékben kiszorította a francia divatot. A nők is hordtak fekete taftból készült, sujtással és gyöngyhímzéssel gazdagon díszített mentét. A sujtásos, zsinórozott, prémes mentére gyakran tűztek nemzeti színű pántlikából készített vagy gyöngyből fonott kokárdát. A hölgyek az első pesti selyemgyár, a Valero piros-fehér-zöld anyagaiból is varrattak ruhát, evvel is kimutatván "honleányi érzelmüket", és egyben a divat iránti hódolatukat. A kiegyezés után, a rebellis nemzeti felbuzdulás lanyhulásával gyorsan erősödött a nyugati hatás az itthoni öltözködésben. A magyar ruhák egy időre a ládafiába kerültek, hogy néhány évtized múltán, a millenniumi lázas ünnepségek idején újra előkerüljenek onnan.