Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:
a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte , sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben SZERETET!
LASSÚ TÁNC
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid...
A zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.
Tudja, egy nagy sivatagban élünk, kis mosolypalotákban, ahonnan az élet kacag a végtelennek tűnő sárga tengerre. De a horizonton túl égkék vágy hullámzik, melynek habjai közt, egy szerelmes sellő Istene felé imádkozik. Az egyik palotából édes könnyek gurulnak könnyedén a forró homokon a kék tenger partjára, miközben a lány is elindul hosszú útjára. A fiú szerelme édesítette meg a sóst, de most már nem maradhat tovább sártengerének közepén ő sem. Váljék vízzé a por és porrá a víz, majd duzzadjon az ég tengere a mocsár fölé, hogy magával vigye az Istenéhez imádkozó lányt és fiút...
Hogy ki vagyok?
"Elfeledett rejtett ösvények, emlékeim taposta néma hajnalok, enyészet bitorolta szép ígéretek, reménybe áthajló boldog pillanatok, mindez, s ennél több vagyok."
"Az apának el kell mennie otthonról, de
megkéri a tizenkét éves kislányát, hogy amíg
ő távol van nyírja le a füvet a kertben. Hogy
egy kicsit motiválja a lánykát kilátásba
helyezi, hogy ha estig végez vele akkor
kap száz dollárt.
Este hazaér a családfő és elégedetten látja
hogy a fű az egész kertben le van nyírva.
De mielőtt belépne a bejárati ajtón a szeme
sarkából észreveszi, hogy az egyik sarokban
bizony nincs lenyírva a fű. Belép a házba,
és kérdőre vonja a lányát:
-Kislányom, így nem tudom odaadni a 100
dollárt, mert láttam, hogy nincs lenyírva
a fű mindenhol.
Mire a lány így válaszolt:
-Apu, inkább nem is kell az a pénz, de ott
a sarokban nem vagyok hajlandó lenyírni a
füvet!
Az apa nagyon megdöbben ezen, és elhatározza,
megnézi vajon mi lehet a kert sarkában.
Odasétálva megdöbbenve látja, hogy a kérdéses
részen a fű közepén ott ül egy béka, nagyokat
pislog és halkan brekeg.
A kislánynak nem volt szíve bántani őt, és
ahhoz sem volt szíve, hogy megbolygassa a
kis béka környezetét.
Az apa visszament a házba, és miközben
elővette a pénztárcáját és így szólt a
lányához:
-Ahol szeretet van, ott mindig van egy
kis rendetlenség is"
|