A MARILYN MANSON TÖRTÉNETE (1989-2003)

Történetünk tárgya egy öttagú formáció a Dél-Floriada-i Ft. Lauderdale-ből, mely környék már korábban is jól csengő névnek számított a metal élet terén. Jelentések szerint az együttes az 1989-es év folyamán alakult meg egy nyughatatlan arc révén. Ő volt Brian Warner, aki eléggé neheztelt az amerikai kultúrára, s mint ilyen, már több jegyzetfüzetet töltött meg versekkel, különféle kommentárokkal. Egyébként pedig újságíróként publikált néhány lapban zenei témájú cikkeket. Warner egy party-n ismerkedett össze merő véletlenségből Scott Putesky-vel, egy hasonlóan lázadó szellemű gitáros/szerzővel. Scott addigra már öt zenekart „fogyasztott el”, és alig várta, hogy valami különlegeset csinálhasson. Mivel egyikük sem volt igazán elégedett korábbi tevékenységével, ráadásul elképzeléseik is illettek egymáshoz, elhatározták, hogy egyesítik erőiket…

Az ex-újságíró első lépésként nevét megváltoztatta . Hónapokon át nézte a szenzációhajhász TV show-kat, aztán eldöntötte, hogy olyan nevet választ, ami az általa képviselt dolgokat jellemzi, ily módon talált rá a ’60-as évek két klasszikus alakjára, s ezáltal vált Marilyn Mansonná. Scott természetszerűleg elfogadta ezt az ötletet, és hamarosan követte társát: Daisy Berkowitz-cá nemesült, ezzel a lépéssel pedig egészen 1996-ig mintául szolgált a csapat tagjai számára, vagyis valamennyien művészneveket aggattak magukra. Marilyn Manson & The Spooky Kidsre keresztelték bandájukat, a félelemre építkeztek (az emberek összes félelmét, tartózkodását kívánták megtestesíteni), fő inspirálóik a horror filmek, a pornográfia valamint a sátánizmus voltak, s lényegében egy reakciónak tekintették magukat a hamis, édeskés, napfényes, jókedvű „Disneyworld Amerikára”, az ellen. „Mi vagyunk a rock’n’roll utolsó reményei” - hirdette Manson. „Más csapatokban csak zenészek vannak, ők nem képesek a szórakoztatásra, nem is igazi művészek.” Bezzeg főszereplőink mindent elkövettek a megbotránkoztatás érdekében, példának okáért nőies sminkkel díszítették arcukat, továbbá ezidőtájt Manson kedvenc hobbijaként acidet szopogatva kóválygott Disneylandben.

A Spooky Kids első hivatalos felállásában Manson énekelt, illetve felelt a dalszövegekért, Berkowitz gitározott, programozta a dobgépet, szerezte a dalokat, és ezáltal technikai varázslókölyökként tartották számon. A basszeros posztot bizonyos Olivia Newton-Bundy kapta meg, míg a billentyűs hangszerek mögé Zsa Zsa Specket állították. Készen állt hát a koncepció, a dalszövegek, a folyamatos próbák során megszülettek az első nóták, amikből azután még 1989-ben összeállították a hatszámos Meat Beat Cleaver Beat demót. Ezen kiadványból kapott tiszteletpéldányt a Nine Inch Nails vezetője, a bámulatra-méltó multi-instrumentalista, Trent Reznor, későbbi mentoruk és támogatójuk. Vele Manson 1990-ben ismerkedett össze mikor a NIN klubturnéja során éppen Floridában koncertezett, hősünk kapva az alkalmon, készített egy interjút Reznorral egy középiskolai újság számára. Telefonszámot cseréltek, s ettől kezdve tartották a kapcsolatot, igen jó barátokká váltak.

Immáron Twiggyvel vágtak neki első klubturnéjuknak, a együtt osztották az igét 1994 tavaszán a NIN táraságában. A csapat folyamatosan borzolta az emberek idegeit, ekkorra jutott el sokakhoz még egy 1992-es esemény híre, miszerint valamelyik floridai klubkoncertjükön egy lányrajongó felsétált a deszkákra, Manson elé térdelt, kigombolta a nadrágját, és ikonja farkát a szájába vette. A többit elképzelhetjük… Ez azonban semmiség volt a zenekar pólóihoz képest, az egyik elején „Kill God, Kill Your Mom and Dad, Kill Yourself” felirat díszelgett, s hátulján pedig Richard Ramirez fotója a kezére karcolt pentagrammal.

A Portrait of an Amercan Family albumot beharangozó első klipet és kislemezt a Get Your Gunn dalukra készítették, amely ’94 június 9-én jött ki, s két különlegessége is akadt. Egyrészről a borítófotón elmaszatolt rúzzsal és pisztollyal látható kissrác nem más, mint Twiggy féltestvére Wes Brown, másrészről a nóta szövegét -a borító helyett- a CD lemezre nyomtatták. Persze a videoklippet -„érthetetlen okokból” kifolyólag- hanyagolták a különféle televíziós társaságok… A Portrait of… lemez világrajöttének hivatalos dátuma 1994 július 12-e volt, a gépezet beindult, s a kiadvány a boltok polcaira került a Nothing disztibutora, az Interscope gondozásában.

Egy-két májusi és júliusi klubfellépést leszámítva a gótika démonai hivatalosan is turnéra indultak a NIN-el augusztus 29-én, és december 11-ig meg sem álltak. A rendkívül erős zenei anyagukat intenzív és látványosan merész színpadi show-val kombinálták, amit a korai időktől kezdve folyamatosan fejlesztettek. Azidőtájt véres belső szerveket, továbbá ketrecbezárt szüzeket láthattak a koncertre látogatók. A turné persze nem zajlott zökkenőmentesen, produkált néhány olyan incidenst, amelyek bevonultak az együttes történetébe. Az egyik legemlékezetesebb ezek közül az október 18-i Utah-i Salt Lake City-beli koncertjük volt. Amikor a turné elérte a várost, a szervezők kijelentették, hogy a NIN játszhat, de az előzenekar nem, hacsak nem teljesítenek bizonyos feltételeket, azaz megszigorították a programban elhangozható dolgokat, például kikötötték azt, hogy a gonosz manipulátor nem szólalhatott volna meg a dalok közti szünetekben, meg kellett volna változtatni bizonyos nóták szövegeit, és emellett megtiltották a pólók árusítását is. A Marilyn Manson ezekkel a feltételekkel látszólag egyetértett, de a NIN koncertje közben a hirtelenjében felszentelt tisztelendőn Trent a színpadra szólította. Manson vitt magával egy példányt a Mormonok könyvéből, Reznor pedig felolvasott egy levelet azzal kapcsolatban, hogy pártfogoltjai miért is nem léphettek fel azon az estén. Ezután megosztotta a tömeggel őszinte véleményét, majd a pappá szentelt Manson néhány szavas kommentárt fűzött mentora mondókájához a bűnről illetve a tömegek általános hitéről fejtette ki szemléletét, majd darabokra tépte a Bibliát, mialatt egy egyházi éneket adott elő a következő sorokkal: „ő szeret engem, ő nem szeret …Baszd meg!” Ezzel a felkiáltással abbahagyta az éneklést, s a darabokra tépett könyv maradványait bedobta a közönség közé. Levonult az emelvényről, zárásként társaival még szétverték az öltözőt. Ismertté vált egy másik incidens, amit a NIN tagjai agyaltak ki, és hajtottak végre a közös turné utolsó állomásán december 11-én. A csínytevés azzal kezdődött, hogy a buli előtt Marilynt kihívták egy maszturbáló versenyre, s tökéletes „hereverőként” meg is állta a helyét. Utána egy gusztustalan folyadékkal leöntötték, és babapúdert kentek rá, majd amikor már javában zajlott a mit sem sejtő Marilyn Manson koncertje, váratlanul férfi sztiptíztáncosok jelentek meg a színpadon a fellépés hatásának fokozása érdekében. A lámpák kialvását követően a tagságot ismét nyakon locsolták egy beazonosíthatatlan állagú, krémszerű anyaggal, s ennek tetejében bilincsbe verve egy teherautó platójára terelték őket. Kifurikáztak Philadelphia legveszélyesebb, mellesleg igen ronda negyedébe, és a NIN-ék egy dollárt a zsebükbe nyomva magukra hagyták a megbilincselt Manson bandát, mondván „ha hazataláltok, megérdemlitek az életet”. Egy majdhogynem csodálatos szerencse folytán a kétségbeesett zenészeknek sikerült meggyőzniük egy pár kollégiumi hallgatót, hogy vigyék vissza őket a koncert színhelyére. A karizmatikus Marilyn későbbi visszaemlékezéseiben végül is nem haragudott Reznorékra ezért, de szerinte kissé túlzásba estek barátai, nem ezt érdemelte volna…

1994 végén nyerte el Manson a ’Tiszteletes’ nevet Anton Szandor LaVey-től, a Sátán Egyházának alapítójától. Mellesleg ezidőtájt a banda a dél-Floridai Slammie-t, amivel az év bandája címet szerezték meg.

A koncertsorozat végeztével, a kaland túlélését követően a csapat visszatért Floridába, azonban nem pihent túl sokat, hiszen két hét múlva önállóan lenyomtak négy bulit december 27 és 31 között az Államokban. Ennek egyik állomása volt Jacksonville, ahol az erkölcsrendészet emberei 16 órára börtönbe csukatták. A vád nyilvános meztelenkedés és a felnőtt szórakoztatás szabályainak megszegése volt. A rendőrségi jelentés leírta, hogy a műsor során hősünk letólta nadrágját, majd egy fekete műfasszal játszadozott, ismeretlen folyadékot zúdított a közönségre, közben pedig a fenekét mutogatta, valamint nem vette figyelembe a nadrágja lehúzására vonatkozó felszólításokat. 1995 február 6-án kijött második kislemezük a Lunchbox, rajta másik 3 nóta remixével, és egy új számmal, a Down in the Park-kal, valamint a belső borítón csontig vetkőzött Manson fényképpel. A maxihoz elkészítették a Lunchbox klipjét is. A frontember és a dobos kapcsolata a turné nagy része alatt igen feszültté vált, példának okáért Manson egy bulin vizespalackokkal bombázta Lucast, az meg dobverők záporával viszonozta a tüzet. Március 10-én Manson kedvenc lángszórójával felgyújtotta Sara dobfelszerelését, akinek menekülés közben egy lángcsóva megpörkölte a haját, ezt pedig nagyon zokon vette. Sara távozása után a dobos szerepét Ginger Fish töltötte be.

Az új tempódiktálóval, Gingerrel megerősödve 1995 március 24-től május 14 ig újabb turnén vettek részt, ezúttal nagy ellenfeleikkel, a Kornnal járták be az államokat. Habár komoly ellenségeskedésekre került sor a túra folyamán a fellépők között, Manson hálával tartozott Glenn Danzignek, mert megmentette életét egy keleti parti koncert után, ahol a biztonsági gorillák megtámadták a Tiszteletest, Madonnát és a turnémenedzsert, Frankie-t (az a Frankie). Az orvtámadók jó mókának tartották a csihi-puhit, Danzig beszállt a küzdelembe, így horzsolásokkal megúszták az egészet. Elkezdték csinálni a Dope Hat videoklipjét, New Orleansban. A botrányok persze nem értek véget, például meghívást kaptak a Jon Stewart showba, hogy csináljanak valami nem hétköznapit, erre felgyújtották a színpadot.

Ahogy  a ’96-os esztendő megkezdődött, híresztelések keltek szárnyra a formáció második albumáról, az Antichrist Superstar-ról. A lemezfelvételek Trent Reznor New Orleans-i otthonában zajlottak szervezett önkínzással különlegessé téve. Az albumot október 8-én adták ki. A sajtó tele volt pozitív kicsengésű lemezrecenziókkal, a kritikusok általánosan egyetértettek abban, az Antichrist Superstar egy sötét és kidolgozott alkotás, érettebb, nagyobb mélységekbe kalauzol az előző lemezekhez képest. Viszont az sem számított titoknak, hogy az Apokalipszis megzenésítése heves reakciókat váltott ki az USA-ban. „Sokkolni túl könnyű, én gondolkodásra akarom késztetni az embereket. Remélem, hogy a zeném hatással lesz a kreativitásukra, és fokozni fogja azt!”-jegyezte meg Manson. Néhányan már gyászolták az erős, sötét hangzás eltűnését, illetve a régi dalokat jellemző fanyar humor elvesztését. Mások nekiálltak vadul elemezgetni a CD-t, gyakorta felemlegetve Marilyn kijelentéseit arról, hogy a Kabbalát, a számmisztikát és más okkult rendszereket használta az anyag elkészítésekor. Legalább ilyen alaposan vizsgálták a misztikus, összetett csomagolást is, akárcsak a szerzeményeket. Nagyon sok időd szántak a belső borítón fellelhető számkódok, különféle jelek és jelképek megfejtésére is, de hasonló figyelmet érdemelt Dean Karr ámulatba ejtő fotósorozata is. A jelenet Mansont ábrázolta, amint féreggyermekből diadalmas, rovarszárnyú angyallá alakult át.   A CD-hez társuló fényképeken még nem jelentették meg az újdonsült gitárvirtuózukat, a gótikus kinézető Zim Zumot. A Dead To The World Tour a kvintett leghosszabb turnéjának számított 18 hónapjával. Zim debütálása a ’96-os Nothing Night show keretében szeptember 5-én került sor, ám a koncertet félbe kellett szakítani, mivel az énekes egy mikrofonállvánnyal eltalálta dobosát Ginger Fisht, akit egy napra azonnal a kórházba szállítottak.

1996 októberében a banda kiadta az Antichrist Superstar albumhoz tartozó első maxi-lemezét is, a The Beautiful People debütáló dallal, és még jópár remix társaságában. Az album rögtön az LP listán a 3. helyet szerezte meg, és evvel egy időben elindult a napjainkig tartó kritikaáradat Mansonról és a bandáról. Ezután nem sokkal jött a 2. maxi is, mely többek között a Tourniquet című számot tartalmazta. A The Beautiful People-höz és a Tourniquet-hez is készült igen sokkoló, durva klipp, melyek a zenecsatornák éjjeli műsoraiban voltak főként láthatóak.

A szokásos módon 1997 is a vad extrémitás éve volt a Marilyn Manson számára. Imádták, követelték őket, beturnézták a világot, eljutottak mindenhova…

A Dead To The World Tour során a díszlet fő kellékét egy 15 láb magas, festett üvegablak képezte, amelyen Jézust a törvény előtt ülve ábrázolták, az emelvény két szélére pedig törött, gótikus boltíveket állítottak. Az üvegablak elé egy hosszú lépcsősort helyeztek, ezen vonult be Mr. Manson a műsor elején, viszont igénybe vette más számok közben is. A show során a háttérdíszletet kétszer cserélték, volt, hogy az üvegablak helyett három hosszú zászló vált láthatóvá a sokk-szimbólummal ( fekete alapon vörös körben hasonló színű villámszerű nyílvessző, ami az elektromos áramütésre figyelmeztető nemzetközi jelzés is egyben, mellesleg az Antichrist Superstar album és a turné hivatalos emblémája is volt ), továbbá ezt váltotta meghatározott időpontokban az Óriási Anti-zászló. Vagyis az amerikai lobogó a csillagok mezejében a sokk-szimbólummal. Egy magas pódium is fokozta a látványt az Antichrist Superstar című szám előadásakor, illetve bevetettek hógépeket az Apple of Sodom, illetve a Man That You Fear alatt. Kosztümjeiket a zenészek koncertenként háromszor-négyszer cserélték, a hangszeresek katonai egyenruhában, fénylő fémsisakokban pompáztak, Twiggy női öltözékben (mint mindig…), míg Manson vörös és fekete színű pokoli gengszter öltözékben jelent meg, gólyalábakat csatolt fel és régi, bőr pilótasapkát húzott a fejére fejmikrofonnal a Kinderfeld elhangzásakor. Ráadásul folyatta a vért, esténként egy Bibliát széttépett, Ginger dobfelszerelését szétverte, ha olyan hangulatban volt, szabályosan megtámadta társait, megdobálta őket kedvenc vörösborával. Szexre, állatáldozatra, a Sátán megidézésére azonban abszolút sohasem került sor. Egyedül az „Anti Sátán” neve hangzik el az 1996 című nótájuk dalszövegében, ezen kívül semmi. Manson: „Nem akarom, hogy az emberek tévesen a Sátán Egyháza szószólójának tartsanak.”…

1997 szeptemberében jelölték a bandát a Legjobb Hard Rock Videónak járó díjért, melyet a Sweet Dreams-ért kaptak volna, valamint nyertek még egy Év Bandájának járó Slammie-t (dél-Floridai). Novemberben Marilyn Manson volt a fő téma az amerikai Szenátusban, amikor sokat tárgyaltak napjaink zenéjének hatásáról az amerikai fiatalokra. Egy apa is felszólalt, akinek 15 éves fia megöngyilkolta magát, miközben a Marilyn Manson-t hallgatta, és arra próbált rámutatni, hogy a banda zenéjének része volt fia öngyilkosságában. A gyereket úgy találták meg, hogy a fülében az Antichrist Superstar szólt. Manson ere azt nyilatkozta: „Nyilvánvalóan, feldob, hogy valaki azt gondolja rólam, hogy támogatom az efféle viselkedési módot. Szerintem azok ostobák, akik kárt tesznek magukban vagy másokban zene, film vagy könyv hatására. Ha pedig így viselkednek, akkor ez ellen nem tehetsz semmit. Ez egy figyelmeztető jel a szülőknek, hogy neveljék a gyerekeiket, úgy, hogy intelligensebbek legyenek, annyira, hogy elég intelligensek legyenek a művészet értelmezésére. Ha valakit meg akarsz vádolni, akár zenét vagy egy művet, akár Shakespeare-t is megvádolhatod a Rómeó és Júliáért, mely olyas valami, amit még gyerekként tanultam, és ez a mű két fiatalról szól, akik megölték magukat, mert a szüleik nem értették meg őket, és szerintem a kulcs itt is az, hogy a szülők nem szentelnek elég figyelmet, nem értik meg gyerekeiket. Ha kicsit több időt szentelsz annak, hogy a gyerekeiddel beszélgess, azok boldogabb életet fognak élni.”

Mansonék elkötelezett hívei az 1998-as év első felében begyüjthették a Dead To The World műsoros videot is, Long Hard Road Out Of Hell címmel Manson autobiográfiáját, de igazából egy új album után epedtek, s ezt nem is nagyon titkolták. Némileg megkönnyebbülve lélegeztek fel, mikor tudomásukra jutott, hogy kedvenceik nekiálltak az Antichrist Superstar folytatásának. Ám ezt nem akárhogyan tették: Trent Reznor segédlete nélkül, új producerrel, új városban, mellesleg olyan hangzással kísérleteztek, amilyennel még azelőtt soha. Az anyagot Manson házában vették fel, ahol állandóan történt valami emlékezetes. Egyszer fekete háttérénekesnőket, meg két pornósztárt hívtak vokálozni. Azután a stúdiómunka nélkülözhetetlen kellékének számítottak a különböző kábítószerek is, ezt már megszokhattuk, de a srácok mégiscsak visszafogták magukat ebből a szempontból. „A droghasználat ennek az albumnak a készítése közben sokkal vidámabb, mulatságosabb volt, mint a legutóbbi anyag felvételeikor. Az Antichrist Superstar rögzítésekor az egész jóval fájdalmasabbnak hatott. Mindenki a drogok hatása alatt állt, s ez vicces dolog. Ezúttal inkább pozitív volt minden, ennek ellenére aktuális számaink szövegileg sötétebbek.”- állapította meg a basszeros. Manson szerint: „Ez inkább egy rock album, nem igazán terveztük poposra, de a dalok inkább íródtak a rock ’n’ roll tradíciójában. Olyan Beatles, Rolling Stones, David Bowie stílusban. Egy csomó különféle érzelmet reprezentál, így a hangzása is eléggé változatos lett.” Az anyagot befejezvén Marilyn Manson folytatta a munkát. A Dead Man On Campus filmzenealbumon két szám is szerepelt tőlük, a Golden Years és az I Only Want To Be With You, amit Twiggy énekelt az eredeti Twiggyvel. Szeptember 10-én egy váratlan meglepetés sokkolta a Spookysokat, nevezetesen felléptek az 1998-as MTV Music Awardson, a Backstreet Boys-szal, Madonnával egy szímpadon ( no comment…). Öt nappal később a rajongók beszerezhették a társaság harmadik albumát, a Mechanical Animalst, melyen Manson az Omega szerepét vállalta magára. „Az Omega név, utalás a végső fejezetre ebben a történetben, ami az Antikrisztussal kezdődött. Ez utalás tehát a végre, de nem feltétlenül a karrierem végére.”

Marilyn Manson a Mechanical Animals hatására gótikus horror sztárból glam rock Isten lett. Egy hét alatt negyedmillió példány talált gazdára belőle, a fogadtatása azonban mégsem volt elragadtató, mivel rengetegen negatívan álltak a zenei téren bekövetkezett lágyuláshoz. „ A legutóbbi lemezünk sokkal keményebb volt, de nem csinálhatjuk újra és újra ugyanazt. Eljött az idő, hogy kitaláljunk valami újat.”-tette hozzá Twiggy. Ennek az újításnak az első lépése az volt, hogy hivatalosan július közepén bejelentették: lecserélik gitárosukat, Zim Zumot. Zim posztját a John 5 művésznévre hallgató John Lowery töltötte be. A Mechanical Animals-en ugyan még nem szerepelt, de a koncerteken már ő is a könyörtelen kritikusok célpontjává vált társai révén.

1998. október 12-én bemutatták a The Dope Show című dalukra készült videoklipet. Közben a zenekarvezető gondoskodott arról, hogy a pletykalapok is folyamatosan foglalkozzanak vele. Egy alkalommal szétrombolt egy hotelt, meg egy koncerttermet. A csapat indításképpen felgyújtotta az öltöző szőnyegét, a fürdőt pedig összemocskolták hajfestékkel. „Senkitől sem kaptam drogot, ez dühített így fel. Az emberek tanulhatnak az esetből, vagyis, ha kábítószert kérek, jobb, ha adnak, különben ez fog történni…”. A bandát 1998 novemberében jelölték az Europian Music Awards-on a Legjobb Rock Videó díjáért, és nyert két díjat legjobb videóklippért, valamint egy ’Maximum Version Award’-ot a The Dope Show-ért.

A Mechanical Animals Tour októberben indult, időnként szakításokkal. 1999 január 31-én a szokásosnál is hevesebb indulatokat váltottak ki. Ugyanis a közönség egy része nem csak sértő bekiabálásokkal adott hangot nemtetszésének, hanem műanyag flakonok, petárdák dobálásával is kifejezte véleményét. Manson nem tűrte sokáig a durva kritikát, elküldte a kurva annyukba a rajongókat, majd elmenekült a színpadról. A helyzet erre elmérgesedett, verekedés tört ki, amelynek 400 sérültje lett. Piacra dobták az albumukhoz tartozó második kislemezt is, az I Don’t Like The Drugs (but the drugs like me)-t, és az ahhoz forgatott videoklipet. Nemsokára a koncertsorozat a Rock Is Dead Tour elnevezést kapta. Los Angelesben Mansont baleset érte, amikor az emelvény bal oldalán két láb magasból lezuhant és elvesztette az eszméletét.

1999 áprilisában történt a híres Columine Főiskolai mészárlás, melynek 12 tanuló, több tanár és maga a két gyilkos is áldozatul esett. Manson-t innentől kezdve még hevesebben támadták, meggyanúsították, hogy az ő zenéje hatásának is köszönhető, hogy ilyen esetek történnek. Manson a következőt nyilatkozta: „Ez tragikus, és elképesztő, amikor fiatal életek lesznek az értelmetlen erőszak áldozatai. Őszinte részvétem a tanulóknak és a családtagoknak.” Ezt Manson később bővebben is kifejtette. Manson májusban 5 koncertet visszamondott, és írt egy cikket a Rolling Stone magazinnak a Colummbine-i vérengzésről. Fontos megjegyezni, hogy Harris és Klebold, a két neofasiszta elkövető - akik miután végeztek az áldozatokkal magukkal is végeztek – egyáltalán nem szerette Marilyn Manson zenéjét, tehát amivel Manson-t megvádolták, teljességgel alaptalan. A két elkövető a „Viharkabát Maffia” elnevezésű újfasiszta csoport tagjai voltak, főként feketékkel és jó sportolókkal végeztek. Egy részlet a cikkből: „…Sokan elfelejtik és nem ébrednek a tudatára annak, hogy a kétségbeesés illetve a hipokrízis kritikájaként indítottam a zenekaromat. A Marilyn Manson név sohasem népszerűsítette azt a szomorú tényt, hogy Amerika a Time magazin címlapjára tette a gyilkosokat, és olyan hírhedtte változtassa őket, mint a kedvenc filmcsillagjainkat. Jesse James-től Charles Mansonig a média a bűnözőket nemzeti hősökké nemesítette. Ezt tették, kreáltak két újabb ilyen ’hőst’ abból a szaros Dylan Kleboldból meg Eric Harrisből, amikor a fényképeiket az összes újság elejére benyomták. Ne lepődjön meg senki, ha a hányatott sorsú fiatalok őket nevezik ki majd két új bálványuknak…”. Manson nemsokra rá egy portrét is festett a két gyilkosról…

A Rock Is Dead Tour befejeztével, és pár betétdalt követően a banda újult erővel látott hozzá a Holy Wood (in the shadow of the valley of death) című, az Antichrist Superstar-ral elkezdett, és a Mechanical Animals-szal folytatódott album-trilógia befejező lemezének elkészítéséhez. Manson még tavasszal azt nyilatkozta, hogy szerinte ez az eddigi legerõszakosabb, egyszersmint a legszebb albumnak igérkezik. "Ez lesz valószinûleg a legsötétebb, legdurvább zene, amit valaha is játszottunk. Felhasználtuk a legutóbbi album melodikus rock elemeit és ezt konbináltuk az Antichrist Superstar lemez nihilistább megközelítésével. Több mint 35 nóta közül válogattuk ki a lemezre kerülõket. Egy olyan világ kísérõzenéje lesz, amit eladtunk a srácoknak, akik aztán azt szépen le is rombolták. De pontosan ezt érdemli ez a világ."

Marilyn Manson pillanatok alatt Eminem legjobb haverjává vált. "Eminem lemeze fontos szerepet játszik a szólásszabadságért vívott harcban, ez a srác nem fél attól, hogy bárkinek azt mondja: fuck off!" - nyilatkozta. Manson akkor szerelmesedett bele a rapperbe, amikor az a "The Way I Am" címû számban és annak klipjében megemlékezett a halálmadárról: "When a dude's getting bullied and shots up his school /They blame it on Marilyn, on Marilyn and the heroin". Az első kislemez október végén jött ki, és a Disposable Teens című nótát tartalmazta pár feldolgozással társulva. Még októberben készült el a Blair Witch 2: Book of Shadows című filmhez készített átdolgoza, a Suicide is Painless. A várva várt album november 14-én került a boltokba, és rögtön sok helyen be is szűntették az árusítását a lemezborítón látható illusztráció miatt. Az eredeti lemezborítón ugyanis Marilyn polgárpukkasztó modorához hûen egy feszületen lóg, s állkapcsa sincs egészen sértetlen állapotban. Bizonyos helyeken úgy döntöttek, hogy így nem jelenhet meg az album, ezért valahogy letakarták Manson arcát. Marilyn Manson a következõ képpen nyilatkozott a döntéssel  kapcsolatban:  "Az az egész iróniája, hogy a fotó direkt azért készült  ilyen meg-közelítéssel, hogy megmutassa, Krisztus  megfeszítése tényleg egy erõszakos tett volt. Így a kép sem  lehet más. A hiányzó állkapocs pedig pontosan a cenzúra  erõszakos jelképe. Nem zavar ez az egész ügy, sõt kifejezetten szórakoztat, mert akik megtámadtak, azok  pontosan bizonyították az állításomat." Az új albummal új turné is kezdődött Guns, God and Government World Tour névvel, a lemezkiadással egy időben. Az új turnéval jöttek az új botrányok is, például a St. Louise-i koncert alkalmából a választási napon, Mansont majdnem bekasznizták. a hatóságok szerint lázító szövegeket mondott, majd felgyújtotta az USA zászlaját. A Disposable Teens klipjét követően újévkor már a Fight Song klipje is készülődött.

Manson és Rose  McGowan Már több mint 3 éve jártak és 2 éve jegyesek voltak, amikor végül is szakítottak, Rose annyit nyilatkozott, hogy "Nagy a szerelem, de mégnagyobb a távolság, az életformánk egyszerûen nem illik össze"...

Manson-t lecsukták Rómában. Manson beszámolt egy levélben arról, hogy Rómában van, körülnézett, megnézte a Vatikánt, a Colosseumot stb, stb, és hogy mindez nagyon tetszett neki (a képeken látható, hogy jó turista módjára jól le is égett) Sõt, arról is beszámolt, hogy koncertjegyet is küldött a Pápának. Nos ezt lehet, hogy nem kellett volna, mert este a koncert után lecsukták (nem a pápa miatt) hanem mint már annyiszor: megsértette a felnõtt szórakoztatás törvényeit. A probléma ezúttal a ruhájával volt, ugyanis az olasz törvények szerint ez már túl sokat mutatott. (egy kicsit el volt szakadva csípõtájékon, de semmi "lényeges" nem lógott ki...) A zsaruk a koncert után kapcsolták le, az éjszakát a fogdában töltötte, másnap már koncertezett.

A Guns, God and Government World Tour  március 21-én Japánban, Nagoyában véget ért. Manson szerint ez volt a legjobb turné amit valaha is végigcsináltak. A közönség nagyon jó volt, és nem voltak olyan nagy zűrök sem. Bizony, bizony, ez volt a valaha látott legcsendesebb Marilyn Manson turné. 2000. október 27-én indítottak Minneapolis-ban. 69 állomás volt, ebbõl 41 az USA-ban, amiből 2 elmaradt, tehát 39 koncertet adtak az Államokban, 21-et Európában, 7-et pedig Japánban. A fellépések között átlagban 2-3 naponta volt egy 1 napos szünet. És voltak nagyobb szünetek, az elsõ karácsonykor volt 2 hét, a második az amerikai és az európai turné között, 1 hét, a harmadik pedig az európai ázsiai dátumok között- 2 hét. Érdekességnek számított a moszkvai koncert, amit a banda nagyon-nagyon várt, és marhára élvezett, valamint az, hogy a problémák, tiltakozások Európában voltak, nem pedig az USA-ban. A 3 olaszországi koncert miatt mentek a tiltakozások, sőt Mansonnak még egy éjszakát is a börtönben kellett töltenie a "felnőtt szórakoztatás szabályainak megszegése" miatt (letólta a nadrágját- amit egyébként minden koncerten eljátszik). A másik probléma Lengyelországban volt, ahol Varsó polgármestere személyesen szólalt fel a néphez, hogy ne engedjék el gyermekeiket a koncertre. Mindezektől függetlenül, mindenütt teltházas koncertek voltak, a jegyek elkeltek, átlagosan 9000 ember volt 1 koncerten. Baleset is csak egy történt, New York-ban sikerült eltörni Ginger Fish kezét, de mindez nem akadályozta meg a "szuperdobost" hogy a következõ koncerteken részt vegyen. (Érdemes azt tudni, hogy Manson-t az előző turnéja alatt összesen 3-szor kellett kórházba szállítani... egyszer leesett a plátós cipõjérõl és kificamította a bokáját, egyszer leesett a színpadról és elájult, egyszer pedig csak úgy spontánul vesztette el az eszméletét kábitószer és alkohol miatt) Tehát Manson ezúttal megúszott minden bajt... Nem voltak oltári verekedések (amik eddig gyakran előfordultak), a koncerteken nem volt haláleset, nem folyt vér (Mansoné sem), minden tiszta volt és zökkenõmentes. Manson szíve még össze is tört, hiszen elhagyta a menyasszonya közvetlenül az európai turné kezdete elõtt, de mindez nem volt érezhető, sőt, mintha Manson még zizisebb is lett volna. A pódium maradt, ezúttal a Love Song-ot üvöltötte az emelvényrõl. A ruhák az idõ alatt változtak, volt az a lófarok a vállán, volt cowboy kalap, volt vastag- hosszú bunda, volt fekete nadrág- szegecses kesztyű, volt SS tiszti sapka, a fûzõ természetesen, ami minden koncerten rajta volt, és az utóbbi idõben egy agyonszaggatott harisnyaszerű valami volt rajta, amiből kilógott a fél segge. Mindezeket együtt véve, a turné sikeresnek mondható, attól függetlenül, hogy nem vert túl nagy port...

A turné végeztével elkészítették az album harmadik, és egyben utolsó videoklipjét, a The Nobodies-t. Egy kis pihenő után folytatódott is a munka, ugyanis Manson 2001-ben részt vett az Ozzfesten, melyen 1997 óta az őt ért kellemetlenségek miatt nem vett részt. Itt történt meg, hogy egy augusztusi koncerten egy, a színpad mellett álló biztonsági őr fejéhez dörzsölte a nemi szervét, amiért az be is perelte őt. A végeredmény pár ezer dollár „kártérítés” lett.

2002 május végén jelentette be Marilyn Manson, hogy régi gitárosa, Twiggy Ramirez nem tagja többé a csapatnak, és a készülő The Golden Age of Grotesque album munkálatait nélküle folytatják tovább. Hivatalos weboldalán az énekes a következőképp kommentálta az eseményt: „Nyolc hónapot töltöttem azzal, hogy a zenekart és az új dalokat összerázzam, és sajnos Twiggy képtelen volt kivenni a részét belőle. Úgy érzem, a Marilyn Manson egy életstílus, és ez nem áll közel az ő szívéhez, úgy döntöttem hát, hogy elengedem őt, járja a saját útját, máskülönben nem lett volna fair magunkkal, a zenénkkel és legfőképpen a rajongóinkkal szemben. Bár sohasem lehet pótolni egy olyan jó barátot, mint Twiggy, ez az album és az új felállás újra fogja fogalmaztatni a Marilyn Mansonról alkotott képet. Remélem, a döntésem mindannyiunknak a legjobbat fogja hozni. Ebben a szituációban nincs rossz és jó fickó. Twiggy, hiányozni fogsz, és őszintén remélem, meg fogod találni azt, ami igazán boldoggá tesz. Mindig itt leszek, ha szükséged van rám, és ezt komolyan gondolom!" A hírt a Marilyn Manson rajongótábor nagy megdöbbenéssel fogadta, sokunknak nagy csalódást okozott a banda egyik ékességének távozása. Twiggy helyét a KMFDM frontembere, Tim Skold tölti be, mellesleg az új album társproducere is egyben.

Az új albumot Manson még 2002 elején kezdte el írni, és hosszas várakozások után is csak felületes utalásokat tett a készülődő anyagra: „Ez a leglényegretörőbb anyag, amit valaha összeállítottunk, így nem lett olyan terjedelmű, mint az ezt megelőzőek. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebb tartalommal bír, hanem szerintem néha a kevesebb is kifejezheti azt, amit egy komplex darab, nagyobb terjedelmű alkotás.” Sokat említette, hogy a lemez fő inspirálója a 30-as évek Berlinje, a burleszk és a kabaré világa, a művészetek, és ezek dekadenciája, és a groteszk légkör, ami ezt az időszakot jellemezte. Elmodta azt is, hogy nagyrészt barátnője, Dita Von Teese inspirálta; ő hozta elő benne ezt az oldalát, mely már régóta ott lakozott. Zeneileg összefoglalva: „Egészen különleges lesz. Zeneileg súlyos cucc várható, punkosan kemény, vad ütemekkel, de egy csomó elektronikával. A múltkor valakinek megmutattunk pár dalt, és azt mondta, hogy tök olyan, mint egy 2002-es Sex Pistols, de tele dobgépekkel, elektronikával, bizarr ritmusokkal. Ugyanakkor tök rock lesz az egész, szakítóan rockos! Meg arrogáns, pimasz és dühös…”

Manson első festménykiállítása 2002 szeptember 19-én és 20-án került megrendezésre, melyen kb. 50 darab 1997 és 2002 között készült vízfestményét állították ki. Ez volt az első alkalom, hogy a sokarcú Mr Manson ezen művészi oldalát is megismerhettük.

Október 29-én jelent meg a banda első DVD-je, a Guns, God and Government World Tour-ról készült koncertösszefoglaló. Az anyag tartalmaz rengeteg élő felvételt a 2001-2002-es turné majdnem összes helyszínéről, valamint egy kisfilmet, mely bekukkant a kulisszák mögé, mellesleg a ’Death Parade’ címet viseli.