Ha sorozatokról van szó, mindig nagyon nehéz dolga van a fejlesztőknek és a kiadóknak. Egy sikeres játékhoz nagyon nehéz egy legalább annyira jó folytatást készíteni, túlszárnyalni a sztár elődöt pedig már-már lehetetlennek tűnik. A Ubisoft az elmúlt pár évben sikeresen bizonyította, hogy nekik ez igazán nem akadály. Előbb a Splinter Cell trilógia, majd a Prince of Persia trió részesült hihetetlen fogadtatásban. Modern korokat élünk, egy-egy filmnek és videojátéknak 7-8 része is születik, az előbb említett híres francia kiadó és mostanában már elismert fejlesztővé avanzsálódott cég sem engedheti meg magának, hogy csúcson hagyja abba. Ráadásul nem is biztos, hogy a csúcson, hiszen amit eddig láttunk a Splinter Cell: Double Agentből... a java még csak most jön!

Kedvenc kémünk visszatér saját harcmezejére, hogy újra felvegye a harcot a világot fenyegető erőkkel. Ezúttal azonban minden eddiginél keményebb fába vágja a fejszéjét.
Sam Fisher egy sokat megért veterán katona, a National Security Agency jelenlegi alkalmazottja, akinek feladatköre eddig elég könnyen behatárolható volt: a lehető legkevesebb feltűnéssel behatolni ellenséges területekre és végezni a kiszemelt áldozattal, megfújni ezt-azt, vagy hasonlók. Egyetlen lánya elvesztése azonban fordulópontot jelent Sam életében, akit az önpusztítás halálba száguldó vonatjáról rántanak le munkatársai, mikor egy érdekes új megbízást adnak neki. Kettősügynökként be kell épülnie egy terrorista szervezetbe, hogy belülről bomlassza fel azt, s akadályozza meg a világot fenyegető cselekedeteik véghezvitelét. A kocka tehát fordult: a legfejlettebb technológiát képviselő kütyüktől megfosztott kém most egyszerű emberként áll mintegy védőfalként a terrorista hálózat és a tucatnyi ártatlan ember élete között. A terroristává válás éppen ezért rengeteg morális kérdést fog felvetni a játék során, no de ne szaladjunk ennyire előre.
Fisher ügynököt elítélik fegyveres rablásért és az Ellsworth Szövetségi Fegyintézetbe szállítják, ahol hosszú büntetését kell letöltenie. Nem telik sok időbe, s összeismerkedik a John Brown's Army egyik tagjával, Jamie Washingtonnal. Mit ad isten, pontosan ez az a szervezet, akikhez kedvenc kémünknek be kell épülnie. Elkezdik hát kitervelni szökésüket, majd egy börtönlázadás alkalmával átveszik az uralmat egy híradós helikopter felett és egyenesen a bűnözők főhadiszállására repülnek, ahol is rögtön az első komoly válaszút elé állítják főhősünket: hogy bizonyítsa elkötelezettségét a JBA mellett, egy ártatlan embert kell ott helyben agyonlőnie. És itt állítsuk meg egy pillanatra az időt! Miért csinálok olyan nagy ügyet egy egyszerű feladatból? Mert ha alaposabban belegondolunk, nem is olyan egyszerű feladat ez! Samnek nem elsődleges célja vérszomjas terroristává válni, inkább csak lavírozni kell a bűnözés és az ártatlanok megmentése közt úgy, hogy ne lepleződjünk le. A játékos természetesen maga dönt hasonló helyzetekben, de a legjobb az egészben, hogy a Splinter Cell 4 megadja majd a lehetőséget a választásra. Egy-egy hasonló kaliberű döntésünk a játék befejezését is befolyásolja majd, úgyhogy nem árt komolyan elgondolkodni, mit is akarunk valójában.

Sajnos több információ egyáltalán nem áll rendelkezésre jelenleg a Splinter Cell Double Agentről. Az biztos, hogy a grafika hihetetlenül szép lesz mint mindig, az én egyedüli nagy kérdésem az az, hogy mennyiben lesz eltérő az Xbox 360 és a PC, illetve az "oldgen" konzol változat. Egy igazán bika videokártyával szerintem már manapság is ki lehet facsarni egy izmosabb PC-ből azt a teljesítményt, amit az Xbox 360 jelenleg nyújt, így hát csak remélni tudom, hogy nem lesz igazán látványos eltérés.
A megjelenés előtt még biztosan jelentkezünk egy újabb előzetessel, reméljük az eddig elég karcsú információhalmaz hamarosan szépen dagadni kezd, hiszen a megjelenés már csak nagyjából fél év távolságra van!