|
Call Of Duty 2
2005.11.20. 10:31
 Ismét hív a kötelesség, hogy teljesítsük egyre jobb és érdekesebb küldetéseinket. A játék már a legelső pillanattól fogva érdekes és lebilincselő.
Orosz kiképzőtárborban: -A gránát túl drága, kiképzésnél krumplikat dobálunk.
A Call of Duty első része, akkor jelent meg mikor a Medal Of Honor csillaga már lassan leáldozóba volt és a WWII FPS stílus kedvelői kezdtek játék nélkül maradni. Az első rész és az azt követő United Offensive kiegészítő lemez nagy sikert aratott, köszönhetően a jó grafikának és hangulatnak, amit a multi rész koronázott meg.
Az előző rész jól bevált alap sztorijánál maradva, most is a három szövetséges ország katonájaként küzdhetünk a második világháború nagyobb harcterein. Az első küldetés sorozatot egy szovjet baka bőrébe bújva kezdjük el, akinek az a feladata, hogy megállítsa a német sereget Moszkva elérése előtt. Ezt követően, irány az első részből megismert romváros Sztálingrád (mai nevén Szent Pétervár), amit fel kell szabadítani a németektől. Itt már nem kell a város megtartásáért küzdeni, csak a németek kitessékelése lesz a feladat. A játék történelmi hűségét mutatja, hogy a szovjet csapatoknál az emberélet volt a legértéktelenebb. Hullanak majd a csapattársak, mint a legyek, mi pedig küzdünk tovább, hogy a nácikat kiűzzük az anyaföldről.
Ezt követően angol sivatagi egyenruhában küzdhetünk Rommel és a sivatagi rókái ellen Tuniszban, El Álamein-nél és El Dababan (a demóból megismert küldetés). Furának tűnhet most az előző mondatom, de van olyan helyszín, ami El Álamein-től 30 kilométerre, délre a sivatagba zajlik, tehát nem csak a városokat kell elfoglalni, hanem azok környékét is. Épp ezért a tankok vezetése sem maradhatott ki, amit támadó, vagy épp fedezéket nyújtó szerepre oszthatunk be. A sivatagi küldetés sorozat után, naná, hogy Európa és azon belül Normandia lesz a következő megálló, amerikai katonaként. A feladatunk ismét egy partraszállás lesz. Ez is ismerős lesz majd, mivel erről is láthattunk már videót, mind ingame, mind sima teaser-t. Ez a mostani partraszállás sem lesz egyszerű. Itt most nem egy sima partszakasz fogad, hanem egy meredek partoldal, ahova a felvezető út egy kötél. A felmászás után, a szokásos lövészárkok, géppuskafészkek között kell majd elfoglalni a partot. Ezek utána meg is kell védeni, ami nem egy egyszerű feladat lesz, ugyanis itt már erős ellentámadást tesznek a németek a part visszafoglalására. A megpróbáltatásaink nem érnek véget, mivel folytatva a sztorit, egy angol ejtőernyős bőrébe bújva, kell majd elfoglalni a fontosabb városokat, ezzel biztosítva, hogy a partraszállást követően sikeresen előre tudjanak nyomulni a szövetséges csapatok. Majd ismét amerikaiként küzdhetünk tovább, a játék végéig.
A játék grafikája sokat változott és pozitív irányba. Sokkal szebb lett, mint volt, de itt van mindjárt az első probléma is, ugyanis a grafikus motor nem mondható túl optimalizáltnak. A szerkesztőségen belül többünknek van azonos videó kártyája, majdnem azonos gépben, de mégis előfordult az, hogy míg nálam minden maximumon szaggatás és döcögés nélkül elfut a játék (míg a tápom fel nem adata a küzdelmet), pár embernél erőteljesen vissza kellet venni a grafikából, épp ezért nem DirectX 9-el, hanem a régi videokártyáknak kedvező DX 7 módozattal tudtak csak normálisan játszani, azaz megfelelő FPS számot elérni. (bizony, míg DX9 alatt alig High beállításokkal futott 30-40 FPS-t a játék, a nagyobb effekteknél 20 körül, addig DX7-en a 90-es érték élsimítással, anizotróp szűréssel, mindent a legnagyobbra húzva is repült a stuff.) Akinél viszont elment, az új motor 100%-os kihasználása mellet, az szép grafikával találkozott, ami ugyan elmarad a Day Of Defeate Source minőségétől, de még így is gyönyörűnek mondható. A ruhák, a környezet, a fegyverek, mind-mind szépen ki vannak dolgozva, minden a helyén van, és élvezetes látványt nyújt, főleg a napfényben megcsillanó sisakokat emelném ki, ami hihetetlenül jól néztek ki a partraszállás közben. A házak új külseje és belseje jó, bár nem a HL2 Lost Cost szintjén van, de ennek ellenére nagyon szép. A táj változatos, bár a bokrok még mindig papírlapra hasonlítanak és a fák lombja is, de ez még mindenhol így van, itt hozta, amit vártunk.
A mesterséges intelligencia, se rossz. A németek kommunikálnak, és egyből kiszúrnak, bár az előre meghatározott mozgásuk eléggé feltűnő. Mindig ugyanarra mennek, ami újrajátszásnál feltűnő, és a játék élmény rovására megy. Képesek ott maradni a fal túloldalán, ha odamegyek, majd kidugja a fejét, szinte könyörögve, hogy lőjem fejbe. A gránátok elől elfutnak, nem várják meg, hogy felrobbanjon és átküldje őket a túlvilágra, bár ez a géppuska fészkeknél nem igaz. A testközeli harcban nem csak tétlenül álnak, használják a puskatus, és ezzel teszik kellemetlenné az életünket. A mesterséges intelligencia jó lett, bár láttunk már jobbat is, de annak is meg volt az ára (F.E.A.R. esetében például).
A fegyverek pontossága egészen reális, azaz minden fegyvert, olyan pontossággal lehet használni, mint az életben. A fegyver mindig egy pontba lő, a fajtájának megfelelően, persze ha nem sorozatot lő vele az ember. Egy KAR 98-as, vagy a Mois Nagant igen pontos és jól lehet vele dolgozni hosszabb távra is. A géppisztolyokkal is lehet messzebb lőni, de azok inkább a középtávon használhatóak. A fegyverek terén is változtattak, ugyanis alapból két darab fegyvert kapunk, de nem egy puskát vagy géppisztolyt, és mellé még egy pisztolyt, hanem mind a kettőt, például az angoloknál, megkapjuk a Tomsont és mellé a Lee Anfield-et, tehát nem lesz azzal gond, ha messzebb kell lőni, mivel előveszi az ember a puskát és nem a géppisztollyal, próbálkozik 70 m-es távon. A fegyvereknél még egy újítást hoztak be. A mesterlövész puskával a pontosabb lövés érdekében, a levegő benntartásával meg lehet állítani a puska mozgását, és pontosan a célra tartva lehet lőni és nem a puska "lengetése" közben kell lőni. Ez egy jó lehetőség, ami az első részből hiányzott. További érdekesség a célkereszt használata, az ugyanis mozgás közben eltűnik, így a célzás is olyannyira nehézzé válik, mint az életben. A hangok terén is remekel a program. Minden fegyver különböző hangot kapott, mint ahogy az lenni szokott jobb játékokban, ami az eredetivel megegyezik, vagy nagyon hasonló hozzá. Meg lehet hallani, hogy merről lőnek, ha nem találna el minket az ellen, illetve, hogy merről jön. A környezet hangjai is élvezetesek, a sivatagban fújó szél hangja más, mint egy romvárosban, vagy Normandiában, ahol a fák, és a bokrok leveleit mozgatja. A szinkron hangok is jól eltaláltak, bár a tört angollal beszélő orosz katonák hangja nem kicsit mókás. Az angol katonák kiejtése teljesen más, mint az amerikaiak akcentusa, de most inkább az újításokról beszélek.
A fegyvereknél már említette, hogy ott is változást történt, de most mondanám a többit, ami felemásra sikeredett. A sebzés rendszer megváltozott, mivel nincs külön életerő csíkunk. A bekapott lövések számától függően vérzik be a szemünk, ami azt jelzi, hogy nem ártana fedezékbe vonulni és várni egy kicsit, hogy visszatérjen normális állapotba. Amennyiben nem teszel így, akkor meghalsz. Ez eddig jól hangzik, de elveszi a játék lényegét, hogy ne csak agyatlan ember módjára rontsunk előre, az ellenséget a túlvilágra küldve, majd gyorsan egy sarokba bújva várni fél percet, hogy elmúljon minden bajunk és folytassuk ezt tovább. A régi jobb volt, ott azért kellet gondolni arra is, hogy nem jó az, ha túl sok ólmot szedünk be, mivel nem minden sarkon volt EÜ csomag (ennek a jó oldala pont az, hogy nem csücsül minden ajtó mögött egy ilyen életerő pakk, ami megint dob egy kicsit a program realitás faktorán). Ez a megoldás multi játék esetén még idegesítőbb tudd lenni, mivel ha az emberkét megszórjuk ólommal, és elbújik egy fal mögé, 10 másodperc múlva úgy jön ki mögüle, mintha nem is történt volna előtte semmi és 90% rá az esély, hogy ő fog téged kicsinálni második próbálkozásra. A következő változás az irányítás terén történ. A billentyű kiosztás is változott, mivel a két fajta gránátot nem az egérgörgővel kell kikeresni a fegyverarzenálból, hanem billentyű (vagy a 3. egérgomb) lenyomásával dobhatjuk el. A gránát eldobása viszont csak egy módon történhet, ugyanis nem lehet kibiztosítani az eldobás előtt. Előző mondatom miatt bolondnak gondoltok, de mikor bent vannak egy szobában az ellenséges katonák, akkor nem mindegy, hogy bedobom a gránátot, majd várok 4 másodpercet a robbanásra, vagy kibiztosítom, várok 3 másodpercet és utána dobom be. Az első esetnél ugyanis simán elhagyják a szobát, és kiröhögnek, míg a másodiknál, mire rájönnek, hogy mi esett le melléjük, már halottak. A billentyű kiosztásnál maradva még, meg kell említeni, hogy NINCS sprintelés, ami viszont NAGYON hiányzik. Álló helyzetben haladva előre egy kocogós tempóra hasonlít leginkább a haladási sebessége az embernek, ami viszont nem gyors és nem is lassú, de könnyen a vesztünket okozhatja, ha faltól falig kéne rohanni ellenséges golyózápor közepette, hogy a multis hiányát ne is említsük. Kicsit a netes élményeknél maradva, itt már nem lesz az, ami az egyjátékos módban van, ugyanis itt a kiválasztott fegyver mellé egy pisztolyt kapunk, és nem egy puskát, vagy puska mellé egy géppisztolyt, ami itt is jó dolog lett volna és könnyen használható. A billentyűzet kiosztás multiba megállta a helyét, könnyen lehet használni, bár a gránát kibiztosítás nagyon hiányzik mindenkinek.
Ennél a játéknál külön részt érdemel a multi rész, amivel az előd(ök) igen nagy rajongó táborra tettek szert. A játék stílusok maradtak a régiek, avagy a Deathmach, Team Deathmach, Search And Destroy, Domination és a többi. A régi pályákat is átmentették, ellátták az új textúrákkal és mindegyiken alakítottak egy picit, vagy nagyot, kijavítva a pálya hibáit, de persze újabb bakikat is elkövettek közben, például Carentanban, ahol az egyik vasrácsos kerítésnél nagyon szembetűnő módon van összemosva a két textúrázottságú elem. Természetesen új pályákat is készítettek hozzá, bár azok már nem lettek olyan jók, mint a régiek voltak, és kicsinek érezhetjük őket, akár 14 játékos mellet is. Elég gyakran megtörténik az új helyszínek esetén, hogy 14 játékos mellet is újra éledés után mindjárt meg is halunk, ugyanis egy ellenséges katona elé rak be a program. Ez nem a program hibája, hanem a terepeké, ugyanis ha a 7 szövetséges katona elindul 5 irányba nincs az-az isten, hogy ne legyenek fél perc alatt az összes újraéledési pontoknál, hogy így azonnal le tudják vadászni az újraéledő ellenségüket, a játék kezdeténél pedig egy jól eldobott kézigránáttal, egyből ki tudunk csinálni legalább 2 embert. Team Deathmach-nél ez még annyira nem lenne idegesítő, de egy Search And Destroy-nál már sok kellemetlenséget okoz, hogy a csapatunk fele meghal 10 másodperccel a játék kezdete után, és így az ellenség jelentős fölénybe kerül, nekünk meg az esélyeink csökkennek a sikeres feladat végrehajtására, azaz a célpont megsemmisítésére. Az új pályáknak viszont még az a hátulütője is megvan, hogy nem azonos körülmények vannak a csapatoknak. Általában a támadóknak jobb támadási lehetőségeik vannak, több magasabb pontot tudnak birtokba venni, mint a védők, így a házak tetejéről könnyen le tudják vadászni az ellent, aki éppen fedezéket keres, vagy egy támadót próbál meg a túlvilágra küldeni. Az is előfordul, hogy feléledést követően mindjárt egy ellenséges katona fegyvercsövébe nézünk, aki 10 másodperc alatt tette meg a pálya két vége közötti távolságot. Röviden, nem rossz, de sokat kell vele játszani, hogy megszokjuk ezt az új pálya felépítést.
A többjátékos résznek a fő hibája, hogy nincs benne a Punkbuster, vagy egy másik csíter ellenes program, amivel a cheatereket ki lehetne szűrni. A játék megjelenése után 2 nappal már fent voltak a neten különböző csalási lehetőségek, amiket sokan sajnos egyből használatba is vettek. A csalók mellet még ott voltak azok is, akik csak azért csatlakoztak az egyik oldalhoz, hogy ott a "csapattársaik" irtásával segítség a másik csapatot. Nem lehetett ezek ellen mit tenni. Ha ki lettek rúgva a szerverről, akkor 1 perc múlva már megint fent voltak és folytatták "áldásos" tevékenységüket. Az utóbbi pár napban viszont már kezdtek ezek az egyének eltűnni, bár nem hiszem, hogy végleg megszabadulhatnánk tőlük, ha nincs mivel távol tartani őket a szerverektől, de talán egy kidolgozottabb bannolási rendszer majd segíthet minket a jövőben egy mod forájában.
Összegzésként: az egyjátékos rész jó lett, hozta régi hangulatát, az újítások többnyire jók voltak, és majdnem hozta azt, amit elvártunk. A többjátékos rész se rossz, bár ott eléggé hozzá kell szokni a megváltozott körülményekhez. Zárásként el lehet mondani, hogyha egy patchel kijavítják a grafika optimalizálatlanságát, és visszahozzák a régi sebzési modellt, valamint beépítik a Punkbustert, akkor egy majdnem tökéletes folytatást kaptunk, de a javítás nélkül, csak egy 4-es alát kap a progi.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
