Emlékszem az első találkozásomra a Black & White-al. Egy nagyon kedves barátomnál láttam először a játékot, aki épp az első szigeten lévő totemoszlopos küldetést fejezte be. Magával ragadó volt a hangulat, szép volt a grafika, az egész atmoszféra egyedi volt, szóval mindaz, ami egy sikeres játékhoz kell megvolt benne. De hát, ahogy az lenni szokott, ha valami nagyon új, nagyon forradalmi, akkor bizony felemás fogadtatásban lesz része. A B&W ennél az oknál fogva talán a legszélsőségesebb értékeléseket kapta, nem beszélve a megoszló közönségvéleményekről. A Lionhead, Peter Moulyneux-al az élen, közel négy éven át fejlesztette az istenjáték második részét, ami több halasztás, csúszás után idén októberben végre megérkezik a boltok polcaira. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy hazánkban az elsők között írhatok értékelést - általam - mindenidők egyik legjobb játékának tartott gém folytatásáról.

Már itt a cikkem elején szeretném leszögezni, hogy megpróbáltam nagyon objektív lenni, de helyenként találkozni fogtok az én egyéni, szubjektív véleményemmel is. Gondolom, akik rendszeresen olvassák a Playware.hu-t, azok tudják, hogy nagy fan vagyok, és több száz játékórám van már az első részben. :) Ugyanakkor éppen ezért nagyok is az elvárások bennem a második epizódot illetően! Az általam tesztelt példány, a Collector's Edition, amely jó néhány extrát tartalmaz. Ezeket most nem fogom felsorolni, mert feleslegesnek érzem, csupán egyet említenék meg: A CE-ben nem négy, hanem öt kreatúra közül választhatunk az elején! Ezeket majd később részletesen bemutatom nektek. A program telepítése során (az első részhez hasonlóan) gyönyörködhetünk a gammában készült képekben. Megmondom őszintén, hogy számomra az installálás 4-5 perce sokkal hosszabbnak tűnt, mint a fejlesztés hosszú-hosszú évei során a várakozás.
Az első dolog, ami lenyűgözött, az a megújult Lionhead logo volt! Apró kis kavicsok hullnak bele egy nyitott négyzetbe. A szép az egészben, hogy ezt az egérrel ide-oda dobálhatjuk, húzogathatjuk, és a kövek ennek megfelelően csörgedeznek ide-oda. Tudom, hogy apróság, de nagyon eredeti és jópofa. A játék ugyan úgy kezdőik, ahogy az első kezdődött. Valahol, egy pogány lélek egy isten segítségért kiállt. Ennek hatására fogunk megszületni, és megérkezni Éden világába. Az első sziget, az oktató sziget. Sajnos ez megint nem átléptethető, kötelező végigcsinálni - a programhoz azonban már megjelent az első patch, aminek felrakása után elméletileg skippelhető ez a tutorial rész. Itt választjuk majd ki, leghűségesebb társunkat, állandó partnerünket, a fizikai megtestesülésünket, azaz a teremtményünket. Alapból négy válaszható lény van: Aa okos és erős oroszlán, a rendkívül szelíd tehén, a bátor és vad farkas, valamint a gyorsan tanuló majom. Ezek mindegyike egyedi tulajdonságokkal bír, amelyek megkönnyítik, vagy megnehezítik boldogulásunkat a világban. Ahogy azt már említettem, a CE változat tulajdonosainak - egy kis unlocker letöltése után - van egy bonusz lényük, a Tigris.

Igazából a játék csak a második szigeten kezdődik el. Ide érkezve fogunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy az Aztékok kegyetlen háborút indítottak görög városaink ellen. Túl sokat nem tehetünk értük, egy-két meggyújtott szénabálával, és égő házak közül való túlélőkimentéssel fogjuk tölteni időnket. Aztán jön a végső csapás. Megjelenik egy kifejlett gorilla, aki egy vulkán csodát megidézve átformálja a városról alkotott képünket. Nincs mit tenni, el kell menekülnünk, hogy erőt gyűjtsünk a visszavágáshoz. Összesen nyolc darab földrészen fogunk tevékenykedni. Az első négy nem jelent túl nagy kihívást, azonban az ötödiktől kezdve már erősen oda kell figyelnünk az eseményekre. Kevésnek tűnhet a nyolcas szám (azonban emlékezzünk csak vissza a Black & White öt szigetecskéjére), de az utolsó néhány földön vívott küzdelmeink elégéé hosszúak, így a végigjátszáshoz szükséges idő is jónak mondható.
A Black & White 2 alapkoncepciója jelentősen eltér az elődétől. Ennek egyértelmű forrása a korábbi negatív tapasztalatok. A korábbi tamagocsi vs stratégia elképzelés után, inkább az utóbbi felé húzták el a balanszot, így a játékmenetet sokkal inkább hasonlít immáron egy RTS-hez. Sokkal kevesebb időt kell lényünk nevelgetésével töltenünk, és az új Tribute, valamint oktató rendszernek köszönhetően ez is nagyon leegyszerűsödött. Utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a menüből kikeressük a megtanult, illetve még meg nem tanult leckéket (egy-egy lecke az alapján kerül be ide, hogy a kreatúránk találkozott e már az adott szituációval), és azokra kattintva a már jól ismert simogatás, illetve verés módszerével megtanítjuk avatarunknak az óra anyagát. További segítség még, hogy megjelenik az adott gondolat a lényecske feje fölött, így könnyen megérthetjük, mi is jár kicsikénk fejében.

A póráz, mint eszköz szinte már fölösleges. Egyetlen egy fajta létezik immáron belőle, de ehhez négy funkciót párosíthatunk. Első ezek közül a Free Will. Tulajdonképpen, ez azt jelenti, hogy lényünk azt tesz, amit akar, illetve azt, amit megtanítottunk neki. Ennek nagy szerepe van azon játékosok körben, akik szerették a tamagocsi stílust, mivel így kreatúránk inkább tekinthető élőlénynek, mint robotnak. A további három lehetőség, a pórázt illetően a szórakozató, gyűjtögető és a katonáskodó beállítottság. Ezeket választva az önállóság megszűnik, a gépies viselkedés fog dominálni. Elég egyértelmű tehát, hogy immáron segítésünkre szolgál a lény, nem pedig külön játékot kell vele folytatnunk. Talán éppen ezért tűnt el a játékból a kreatúra-kreatúra elleni küzdelem irányítása, így már csak nézhetjük a brutális bunyókat. Tegyük hozzá, hogy ennél a résznél elég érdekes dolgokat produkált nálam a program (egymásnak háttal verekedő lények, öt méterre elsuhanó ütés sebzést okoz, stb.). A már említett menüben nyomon követhetjük az álatkánk állapotát, mint például az erő, állóképesség, kövérség, illetve a megtanult varázslatok. A játék irányítására továbbra is az egyszerűség a legjellemzőbb. Egyetlen két gombos + görgős egérrel, isteni kezünket felhasználva könnyedén elvezérelhető az egész progi - ahogy azt már tapasztalhattunk az első gamma esetében is. A Black & White lényegét a jó és a gonosz közötti vívódás, és döntéseink határozzák meg. A második részben ennek megvalósítása sokkal jobbra sikeredett. Ennek legfőbb oka, egy újfajta játékelem, a katonaság megjelenése. Várost kétféle képen lehet elfoglalni: Vagy erővel, hadseregünket ráirányítva a központra, valamint az ellenséges katonák lemészárlásával, illetve békés városépítgetéssel, a szomszédos lakosokat lenyűgözve. Előbbi a gonosz, utóbbi a jó oldal felé vezet minket. Azonban ahhoz, hogy nagy haderőre tegyünk szert, hatalmas várost kell felépítenünk, amit nem árt benépesíteni.

Az építkezés és katonáskodás kezelésére is az egyszerűség jellemző. Egy-egy adott típusú épületből, ha azonosat szeretnénk építeni, egyszerűen a drag & drop technológiát felhasználva, sokszorosíthatjuk azt. Stratégiai játékban, ennyire könnyen kezelhető, gyors építkezéssel még nem találkoztam. Pillanatok alatt hatalmas várost építhetünk, főleg ha használjuk a kezünk gyorsépítő lehetőségét. A fán és az ételen kívül megjelent egy új alapanyag, ami az építkezés és katonáskodás számára is elengedhetetlen, a fém. Forrásaink lehetnek természetesek, illetve bizonyos típusú épületek külön termelésre szolgálnak. A háborús magatartás sem ördöngösebb a békés társánál. Háromféle egységtípus létezik: az íjász, a katona, és az ostromgép (alias katapult). A d&d rendszerrel vezérelhetőek ezek is, egyszerűen a zászlójukat megfogva adhatunk parancsokat csapatainknak. Egyébként ezek szépen fejlődnek, és idővel, például az íjászok képesek lesznek tüzes lövedékek lövésére is.
A nevelési résznél már említettem egy bizonyos Tribute fogalmat. Nos, arról van szó, hogy mellékküldetések során, városok elfoglalásával, adott térképek megnyerésével, valamint minden fontosabbnak ítélt cselekedeteinkért tribute pontokat kapunk, melyeket különböző dolgokra válhatunk be. Ilyenek például a különböző varázslatok, újabb épületek. De ha kedvünk tarja akár lakosokat is vásárolhatunk, vagy labdát, esetleg kismackót teremtményünknek. Csak rajtunk áll, hogy melyik irányba költekezünk. Éppen ezért nagy az újrajátszhatósági rátája a programnak, hiszen annyiféle képen lehet növelni befolyásunkat a világra, és teljes mértékben tőlünk függ, hogy gonoszak vagy jók leszünk, milyen képességek birtokába jutunk.

Nem esett még szó a varázslatokról. Mivel istenek vagyunk, éppen ezért módunkban áll természetfeletti cselekedetek végrehajtása (hétköznapi nyelven varázsolhatunk). Minden egyes varázslat mannába kerül, és mindegyiket külön kell a tribute-ból megvennünk, illetve a Mannához imádkozó helyek építésével juthatunk még hozzá. Öt alapvarázslatot szerezhetünk meg: Tűzgolyó, villám, meteorit - az agresszív játékmenet kedvelőinek, gyógyítás és csapadék a békés oldal követőinek. Értelemszerűen utóbbi kettő kerül a legkevesebbe. A meteorit kivételével mindegyiket belevésethetjük kreatúránk agyába. Határozottan kevesebb a lehetőség a Black & White-hoz képest, ennek kompenzálása érdekében vezették be, az úgynevezett Epic csodákat. Ezekhez külön épületet kell vásárolnunk, ami körül hívőink imádkozva feltöltik azt. Nagyon drágák a csodák, viszont hatásukért megéri gürcölni. A szírén hatására, a megidézés környékén az összes ellenséges katona átáll hozzánk, a hurrikánnal és földrengéssel városokat rombolhatunk le. A legdurvább mégis (amit az azték gorilla alkalmazott) a vulkán. Ezzel szabályosan átformálhatjuk a térképet. Gondolom sokatoknak feltűnt, hogy a mágikus dolgok nagy része inkább a gonosz szolgálatában áll. Mégis egyensúly van, éppen a korában említett városnövelős rész jóságpontjai miatt.
A Black & White 2 grafikája messzemenőleg a legszebb a jelenleg kapható játékok között. Olyan vizuális orgiák szemtanúi lehetünk, amellyel korábban még nem találkozhattunk. A teremtmények szőrzete káprázatos, a fű realisztikusabb, mint a Half-Life 2-ben láthatott guruló hordó. A zoomolhatóság mértéke minden korábbinál nagyobb. Akár egy ember arcát is megfigyelhetjük, de ha úgy tartja kedvünk, távolról figyelhetjük a szigetet. És ahogy a tengerek ki vannak alakítva... Egyszerűen mesés! Ehhez párosulnak a jobbnál jobb hangok, a realisztikus fizika (képzeljétek el, ahogy emeletes farkasom öklével szétzúz egy ellenséges csapatot), és a kellemes zenék. Sajnálatos módón ennek nagy ára van. Az, aki élvezhetően akarja futtatni a programot, annak nem árt 2,4 GHz feletti processzor, új generációs videokártya (ATI-sok ez esetben előnyben), és legalább 1 Gb memória. Az én vasamból csupán a megjelenítés vezérlő hiányzik hozzá (256 megás Radeon 9600XT közép grafika fölött már erősen szaggatni kezdett), pedig a gamma ezen gyártóra orientáltan fejlesztődött. Sebaj, lassan jön az a nap, amikor nekem áll a világ, és szerintem meglepem magam egy next gen karival... :)

És akkor most a végére, ha megengeditek egy kis egyéni véleményfejtés. Bevallom őszintén, hogy bármennyire is tetszik az új B&W, mégis úgy érzem, hogy újszerűségében alul marad az előző példánnyal szemben. Talán kicsit gyorsan tolták el a játékmenetet, túlságosan drasztikusak a változások az első résszel szemben. Mivel Moulyneux úr továbbra is kitart az öt részre tervezett széria mellett, én ezt a rendszert inkább a harmadik epizódba tettem volna bele, és még egy kicsit maradtam volna a korábbi koncepció alapjainál. De ettől eltekintve mégis azt mondom, csodálatos játékot hoztak össze a Lionheadnél, még ha akadnak is benne hibák (jóval kevesebb, mint mondjuk a Black & White esetében!). Nagyszerű hangulata van, a történet is szépen halad előre, nincsenek oda nem illő események, technikailag is messze az elvárásaink fölött van a program.