Általában:

A korabeli bálnavadászoknak elképesztő nehézségekkel kellett megküzdeniük, hogy a kefe, a bálnaolaj, a szappan, a gyertya, az esernyő és a fűző világszerte hozzáférhető legyen. A kőolaj és a műanyagok korát megelőző időkben, a bálna szolgáltatta ezernyi hétköznapi használati tárgy alapanyagát. A szilásceteket olajukért és szilájukért vadászták. A szila, melyet gyakran helyteken módon bálnacsontnak is neveztek, szívós, rugalmas anyag volt, amelyből a merev fűzőket és a kefék szőrzetét készítették. Az óriás ámbrásceteket az ámbraolaj miatt üldözték, mely az állatok fejében halmozódott fel. Ezt az olajat eleinte lámpaolajnak, majd gyertyagyártáshoz használták. A gépesítés elterjedésével azután a gépek forgó alkatrészeinek jó minőségű kenőanyagai is ebből kerültek ki. Az egyéb bálnafajok vadászatának az vetett véget, hogy egyszerűen már nem maradt elegendő bálna. Az óriás ámbráscetüldözése is szerencsére befejeződött a kőolaj mint olcsó olajforrás felfedezésével. manapság már minden, bálnából származó alapanyagot műanyagokkal lehet helyettesíteni. Csupán a bálna húsának van jelentős kereskedelmi értéke, elsősorban Japánban, ahol az ínyencek akár 160 dollárt is fizetnek egy kilogramm bálnahúsért.

Bálnából készült kereskedelmi cikkek:

• bálnacsontból készült nyaklánc
• szilából készült kefe, hajfésű, kéményseprőkefe
• beluga bőráből készült cipőfűző
• bálnahús
• bálnahúskivonat
• bálnaliszt
• bálnamájából készülét olaj
• ámbraolaj
• bálnacsontból és szilából készült esernyő
• ámbraolajból készült gyertya
• bálnacsontfaragványok
• szappan
• szilából készült fűzők