Általánosan:

A gőzhajózás és a robanó szerkezetű szigonyozásmódszerei forradalmasították a bálnavadászatot. Ezeket az előnyöket kihasználva a bálnavadászok a a gyors mozgású barázdásbálnákat és a hatalmas kékbálnákat is könnyűszerrel elejtették. A bálnavadászok körbehajózták a földet, az egyik populációt a másik után mészárolták le. A századfordulóra elérkeztek a távoli, barátságtalan, embert próbála déli-sarki vizekre is. Eleinte a déli szigeteken létesített telepekig vontatták az elejtett bálnákat(pl. Déli-Georgia-sziget), majd komplett bálnavadász és bálnafeldolgozó, üzemszerű hajómonstrumokat építettek, amelyek a bálnák helyszíni feldolgozására is alkalmasak voltak. 1988-ra egy a világ összes országa által aláírt moratórium vetett véget a bálnavadászatnak. Egészen addig a különféle természetvédelmi mozgalmak támadásai és tiltakozása kísérte a bálnavadászok tevékenységét, de valójában az vetett véget neki, hogy a világtengerekben egész egyszerűen nem maradt elég bálna.

Delfinek szigonyozása:

A bálnavadászok azokat a delfineket szigonyozták meg, amelyek a fel-felbukkanva kísérik a hajókat. Manapság csak néhány korlátozás van érvényben az IWC által nem védett kisebb cetfajokra. Számos országban a delfineket élelmezési, vagy sportcélból vadásszák, sőz húsukat még rákcsalinak is felhasználják.

Hajóra telepített bálnafeldolgozó üzem: 

Azok az országok, melyek folytatni szeretnék a bálnavadászatot, főként a tízméteres teljes testhosszúságú csukabálnákta specializálódtak. A múltban erre a bálnafajra -kis mérete miatt- ügyet sem vetettek. A déli féltekén még számos példányuk él, míg északon populációjuk mára az eredeti állomány csaknem felére zsugorodott. ezeket az állatokat szeretik olyan hajókra felvinni, ahol az egész bálnát fel tudják dolgozni.