| Általánosan:
Az ember már mitegy 2000 éve vadászik bálnára. A korai bálnavadászok, így például a vikingek számára a bálnával való küzdelem kétségbeesett küzdelem volt a tengeriszörny ellen. A bálnavadászatot a 19. században is veszélyes foglalkozásnak tartották. Hajók vitorláztak fel a sarkvidéki fagyos és feltérképezetlen vizekre. Ha észrevették a bálnát, kisebb csónakot bocsátottak a vízra, és csendben a gynúzlan óriás közelébe eveztek. Kézzel szigonyozták meg az állatot. A harc során a csónak gyakran felborult, az emberek pedig odavesztek. Mivel túlságosan sok bálnát gyilkoltak le, a bálnavadászoknak mindig újabb és újabb vizeket kellett felkeresniük ahhoz, hogy vadászzsákmányra tegyenek szert. Később hatalmas, amerikai gyártmányú hajókat inditottak a bálnák felkutatására és elejtésére szerte a világon.
Bálnavadászok szerszámai, kellékei:
- éles fogzású, vasból kovácsolt talp (bálna síkos testén való megmaradáshoz szolgált)
- szigogy + kötél (bálna elfogása)
- bálnaölő lándzsa
- szalonnadaraboló kés (vastag zsírréteg átvágása)
- húshántoló ásó (szalonnaköteg bontása)
- bálnaolajolvasztó üst (a szalonnából kiolvasztották vele a bálnaolajat)
| |