Már nem sírok de a szívem vérzik belül,
  Már mosolygok de a szememben szomorúság ül.
 Már hazudok is hogy ne álljak az útba,
Már hazudok hogy a szívem ne törhesd meg újra.
          

Már döntöttem, én nem állok közétek,
 Már döntöttem s most végleg elmegyek.
   Már csak egy szót mondok, egy apró üzenet:
 Volt egy lány ki téged mindennél jobban SZERETETT!!!

******** 

 Mosolyog az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert, most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné Tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz Nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan csendesen
-Semmiség, csak egy elmúlt szerelem..
Elmegyünk egymás mellett s az arcod
Rám nevet, kacagva köszöntelek Én is,
de hangom kissé megremeg
S nem venné észre rajtam senki sem,
hogy titokban könnyes lett a két szemem.
Egy halk sóhaj ez volna minden,
S mennék tovább csendesen.
Ha valaki azt kérdezné Tőlem:
Mit jelentesz Te Nekem?
Talán könnyelműen azt felelném:
-Semmit, semmit csupán.... az ÉLETEM.
A valóság mindig nehéz
De tévedsz rosszul ítélsz.
Szívedben mindig lesz hely emlékeknek
S felejtsük egyszer, hogy rossz vége lett.
Most búcsúzom, ennyi az egész
Most menj el, vissza se nézz.......

********

Egyszer még találkozunk

Egyszer még várni fog rám
egyszer még megtalál
Egyszer még megfogja kezem -
Remegő kezével, félénken...
Ujjai majd kezemhez érnek,
" Szabad-e?
Vagy már tiltott minden csók, minden ölelés?"
A testünk akkor emlékezni fog még...
Majd arcomat kényeztetik ujjai,
pillantása szívemig ér,
s meglátja akkor, mit érzek én..
Amint meglátjuk majd egymást,
ahogy pillantásunk összeér,
forr a levegő, megáll az idő.
" Szeret-e még? Vagy már rég véget ért?"
Egyszer még beszélgetünk,
egyszer még tisztázunk mindent,
Újrakezdjük? Folytatjuk?
Vagy utoljára találkozunk,
s végleg búcsúzunk?
Egyszer még jó lesz minden,
s megnyugszik háborgó lelkem
- hacsak pár percre is -
megint érezhetem, csak az enyém
s aztán itthagy örökre,
mint egy kósza, eltévedt fény..
Más utak várnak majd rá,
már nem én leszek, kihez hazatalál,
kinek nevét álmában suttogja,
kinek szavait issza minden nappal, minden éjszaka
Nem én leszek,kinek jöttét várja,
s nem az én szemem látja, ha felnéz a csillagokra..
De akkor talán majd nem fáj már annyira, mint ma..
Légy boldog, járd be a fellegeket s a végtelent,
Légy boldog, mosolyogva rohanj át az életen,
Légy boldog, s boldogságod mindenkinek mutasd meg,
Légy boldog, hogy szívem ne hiába szakadjon meg.

 *****

 Rád emlékezem

Rád emlékezem,
s e percekért
könnyekkel fizetek.

Rád emlékezem,
s nagyon fáj
valahányszor lélegzem.

Rád emlékezem,
kegyetlen az érzés mikor
emlékek tépik fel sebeimet.

Rád emlékezem,
így kínzom magam,
s ez valamiért mégis jó nekem.

Rád emlékezem,
mit szívemmel tettél megbocsátanám,
mit lelkemmel, azt nem.

Rád emlékezem,
s csendben átkozom a percet,
mely számunkra volt a kezdet.

Rád emlékezem,
így haldoklom,
magányosan, csendesen.