A ló
A ló növényevő patás emlős. Az Equidae család Equus nemébe tartozik, amely a háziasított lovon kívül magába foglalja a szamarat, a Przewalski lovat és a zebrát is. A ló gyors lábú, menekülésre képes állat, a sztyeppék lakója, amely alkalmazkodni tudott a puszták gyakran igen gyér növényzetéhez. A különböző Equus fajok ugyan keresztezhetők egymással, de utódaik többnyire terméketlenek. A ló fejlődése 60 millió évvel ezelőtt Amerikában kezdődött, ahonnan azután ez az állat az egész világra elterjedt. Az egyes fajok evolúciója azonban a helyi adottságoktól és az éghajlati viszonyoktól függött, és ezért eltérő. Amerikában a ló kb. nyolcezer éve kihalt – háromezer évvel azelőtt, hogy az ázsiai nomádok megkezdték a nem megszelídítését.
AZ EGÉSZSÉGES LÓ
A lótulajdonosok többsége –nagyon helyesen- legszívesebben szüntelenül állatával foglalkozna. Minél többet törődik vele, annál jobban megismeri. Sosem számít elveszett időnek, ha az ember a kerítésnek vagy az istálló ajtajának támaszkodva, hosszasan szemléli jószágát. Nincs két egyforma ló: minden egyed eltérően viselkedik fájdalmában, félelmében, és másként fejezi ki örömét. Ezeket a hangulatváltásokat csak akkor tudjuk helyesen megítélni, ha jól ismerjük az adott állatot. Egyes lovak jobban tűrik a fájdalmat, mások veleszületett tulajdonsága a közöny és a nyugalom. Ha az ilyen lovak kimutatják fájdalmukat vagy félelmüket, jobban oda kell figyelnünk rájuk, mint az érzékeny telivérekre. Kétség esetén feltétlenül hívjunk állatorvost –jobb, ha egyszer feleslegesen riasztjuk, mintha késlelkedésünk súlyos következménnyel jár.
SPORTLOVAK
A világ lóállománya napjainkban 60 millió példányra tehető. Az állatok túlnyomó többségét sportolásra tenyésztik, mivel soha nem látott érdeklődés tapasztalható a lósportok, a díjlovaglás, fogathajtás, szabadidős lovaglás iránt. A lovakat szerető emberek közt nem léteznek országhatárok, etnikai és társadalmi korlátok. Nem csupán a szakemberek, a laikusok is nagyra értékelik a lósportokat. Az úgynevezett sportlovak széles skálája a pónitól a nemes, céltudatosan tenyésztett telivérig terjed. Az emberek szeretik a versenyt –különösen a ló hátán ülve. Örömüket lelik a ló erejében, gyorsaságában, bátorságában, ezért menekült meg a kihalástól ez az állatfaj. Ma már kevés lónak kell hadba vonulnia, vagy a mezőgazdaságban dolgoznia.
FAJTÁK
A lófélék (Equidae) közül azokat, amelyek marmagassága 149cm vagy ennél több, lovaknak nevezzük: az ennél kisebbek neve póni. Az alapfajtákat, mint amilyen az arab, a berber vagy az angol telivér, telivérnek nevezzük, míg a nehéz európai lovakat hidegvérűként foglaljuk össze. A melegvérű lovak az előbbi kettő kombinációjából álltak elő. A lótenyésztés napjainkban igen nagy mértékben bonyolult tudományos módszereket alkalmaz azért, hogy egy meghatározott fajtát vagy egy egészen speciális lótípust állítson elő. Végül is csak egy olyan lófajtának van esélye arra, hogy önálló fajtaként ismerjék el, amely genetikusan tartósan rögződött erős génekkel és dominánsan öröklődő tulajdonságokkal rendelkezik. Minden fajtához külön saját törzskönyvet vezetnek, amelybe csak a fajta tulajdonságainak megfelelő, minőségileg értékes állatokat vezetnek be. Majdnem minden lófajtához léteznek nemzeti vagy nemzetközi szövetségek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
