Vad bolygó
Emberi dolgok
A magam útját járom
Sodor a szél
Amikor még...
Emlékek völgye
Az egyetlen
Végállomás Motel
Még egy nap
Várnak Rád
A bátrakért
Létünk a bizonyíték

Vad bolygó

Értelmes lények a messzeségbõl
Jeleket fogtak a világûrbõl
Egy primitív égitest üzenetét
Haldokló szavait szórta szét

Ostoba, vérszomjas diktátorok
Hatalom-ittasult vadállatok
Pusztító háborúk, szörnyûségek
Szegénység, járványok, éhínségek

Veszélyes zóna, vad bolygó
Véresõ és könnyfolyó
A terror, a téboly testet ölt
Ég óvjon meg
Jó öreg Föld

Nem értették az értelmes lények
Az emberek a Földön mért így élnek
Gépeik a helyzetet értékelve
Nem leltek igazi segítségre

Az agyakat nem tudták átprogramozni
Agresszív ösztönöket eltiporni
Jelszavak helyett szavakat adni
Így kelett a Földet sorsára hagyni

Veszélyes zóna, vad bolygó
Véresõ és könnyfolyó
A terror, a téboly testet ölt
Ég óvjon meg
Jó öreg Föld

Emberi dolgok

Tartalmát elvesztett, céltalan célok
Kötélként fonnak át, emberi dolgok
Templomi kapukban, néha megállok
Magam sem tudom még, hogy mire várok
Utolsó pénzemen, hívok egy számot

Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak
Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok
Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak
Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt csak nézed a magasból

Utcákon kószálva, a táblákat nézem
Merre induljak, nem jelzi egy sem
Kirakat-üvegek, tiszták és hidegek
Reklámok harsognak, a tömeg bólogat
Utolsó pénzemen hívok egy számodat

Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak
Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok
Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak
Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt csak nézed a magasból

Bármi van, vagy bármi nincs
Egyet szólj, vagy egyet ints
Mégis menni kell

Bármi van, vagy bármi nincs
Egyet szólj, vagy egyet ints
Mégis menni kell

Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak
Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok
Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak
Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt csak nézed a magasból

A magam útját járom

Hányszor és hányan mondták: "Nem sikerül!"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmibõl kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el

Megyek, míg mehetek én
Míg rám köszön a fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Hibáim, vétkem, bûnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az õszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késõ már
Porból a porba tartunk, de pár boldog nap még jár

Megyek, míg mehetek én
Míg rám köszön a fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek

A mostoha idõ tanított
Hogy legfõbb jog az ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Sodor a szél

Ha lesz egy rossz napod
Órád vagy pillanatod
És bezárul minden zár
Hangom szalagba zárva vár

Ha köddé válnak a régi arcok
Tûnnek a régi lányok
S a régi klub bezár
Hangom szalagba zárva vár

Sodor a szabad szél
A gyertya mindkét vége ég
De az emlék tovább él
Örökre elkísér

Ha nem gondolnak rád
S hallod a csend zaját
A depresszió rádtalál
Hangom szalagba zárva vár

Ha senki nem kérdez, s nem felel
Nem vár és nem küld el
S ezt rohadtul unod már
A hangom szalagba zárva vár

Sodor a szabad szél
A gyertya mindkét vége ég
De az emlék tovább él
Örökre elkísér

Sodor a szabad szél
A gyertya mindkét vége ég
De az emlék tovább él
Örökre elkísér

Sodor a szabad szél
A gyertya mindkét vége ég
De az emlék tovább él
Örökre elkísér

Amikor még...

Amikor még
Minden tiszta volt
Hajtott a vér
Tombolt, szinte forrt

Amikor még
Voltak férfiak
S nem adták el
Álmaikat

Emlékszem még
Nem volt oly rég
Emlékszem még
Szép volt, oly szép

Refr.: Jóbarát, jelet adj, merre vagy?
Éveink messze sodortak
Vársz-e még, valamit ami szép?
Hallgatsz-e néhanap zenét?

Amikor még
Élt a barátság
Nem ugatták
Láncravert kutyák

Amikor még
Élt a szerelem
Büszkén, vadul
Tisztán, fényesen

Emlékszem…

ELMÉKEK VÖLGYE

Világok peremén
A lét határvonalán
Hol az óránk megáll
És már visszafelé jár

Elsimulnak a ráncok
Semmibe hullnak az álmok
Ködfüggöny mélyén
Sok hullt csillag ragyog

Százféle cél
De ki emberként él
Az Emlékek Völgyébe ér
Vár ránk a völgy
Ez a szépséges föld
Karjába zár, testet ölt

Összeforrnak a sebek
Földre hullnak a halotti leplek
Elhamvadt vágyak
Szikrái szállnak

Színeket kap
Sok megsárgult lap
Nincs düh, harag
Újra kisgyermek vagy

Minden ami jó
Minden ami szép
A réges-rég ezer jelét

Nem vehetik el
Nem téphetik szét
Őrizd a szív rejtekén

Törékeny jégen járunk
A mélység már vár, elnyel az ár
Egymáshoz ritkán szólunk
Hajsza van csak, megállni kár

Talán egyszer az életben 
Rádtalál az Egyetlen

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben 
Ott van a megértésben
Minden érintésben
Egy végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben

Elsodornak a dolgok
Nem fontosak, nem igazak
A közöny páncélja megvéd
De megöli majd az álmaidat

Talán nem jön el sosem
Ezer közt az Egyetlen

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben 
Ott van a megértésben
Minden érintésben
Egy végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben

Hibát csak másban látunk
Becsapjuk így önmagunkat
Nem érezzük át régen
A legfontosabb szavainkat

Törvény ez, vagy véletlen
Miért ő az Egyetlen?

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben 
Ott van a megértésben
Minden érintésben
Egy végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
...Rád vár
...Némán vár

VÉGÁLLOMÁS MOTEL

Lehangolt hangszernek hangja oly fáradt
Lehangoló, semmire sem jó
Kudarc és dac, több tonna bánat
Súlyát hordja itt minden lakó

A szobák mélyén sok kisiklott élet
Boldog évek emlékei
Megtörtek, akikkel nem törődtek
Törtető világ törmelékei

Időtlen idők óta
Az Alkonyzóna utca
Végén van egy hely...

...Végállomás motel
Vendégnek jó leszel
Végállomás motel

Sivár a bár, de vendégre várnak
A felejtés hűvös cseppjei
Üvegbe zárva, olcsó és drága
Az enyhülés ritka percei

Időtlen idők óta
Az Alkonyzóna utca
Végén van egy hely...

...Végállomás motel
Miénk ez a hely
Vendégnek jó leszel
Végállomás motel

Sóhajok, könnyek, így telnek az évek
Hangtalan vészkiáltás
Gond börtönében a millió lélek
Várja a szabadulást

Árnyékok mélyén, az időknek végén
Egy árnyék egy naplót vezet
Dátumok, számok és tények, és álmok
Ennyivé lesz mindened

Éveket szőnek kegyetlen percek
Ha lejár az időd, érted jönnek
Viharból révbe érve, harc után béke
A vendégkönyvből törlik neved

Időtlen idők óta
Az Alkonyzóna utca
Végén van egy hely...

...Végállomás motel
Miénk ez a hely
Vendégnek jó leszel
Többé nem futhatsz el

MÉG EGY NAP

Éjszaka árnya: fekete bársony
Hajnalok szárnya: vándorsólyom
Van még fény, saját törvény
Megnyílt tán az Idő-óceán
Szívemet marja, gyilkos ezüstgolyó
A Gonosz hatalma: ezer bántó szó

Refr.: 
Még egy nap, még egy dal
Érzem: a lét nem érdem
Több, ami kell nekem

Tegnapi álmok, a szerelem mámora
Agyamban tervek: a holnap záloga
Sosem vár, az óra egyre jár

Refr.: 
Még egy nap, még egy dal
Érzem: a lét nem érdem
Több, ami kell nekem
Még egy nap, még egy harc
Kérdezem: bírod-e szívem?
S Ő visz tovább engem...


Éjszaka árnya: fekete bársony
Hajnalok szárnya: vándorsólyom
Szívemet marja, az idő megjelöl
A gonosz hatalma bezárul a kör

Refr.

...hűségesen

VÁRNAK RÁD

Láncon játszod a boldogságot
Sok-sok álmod ellopták
Kérded búsan: merre, hol van
A szótlan-józan szabadság?
Kőbe-vasba zárva
Árva lelked fázva vár

Refr.: 
Hogyha várnak rád, nyitva áll egy út
Miért várnál, hogy múljon a múlt
Létezik egy hely, van, ki elfogad
Végre fogadd el, azt, aki vagy

Mások élnek, lázban égnek
Mind-mind harcra születtek
Gyávák hangját, meg sem hallják
Sorsuk súlyát vállalják

Tűzön vízen át, túl mindenen
Halálon és életen
Egyenesen át az éveken
Hullámhegyen-völgyeken

A Bátrakért

Néhanap velük álmodok,
Hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok."
Hómezők, a sár alatt,
Völgyekben, dombokon nyugszanak.
Testüket, vérüket, könnyeiket,
őrzi föld, végtelen tengerek.
Izzik fenn a láthatár,
A tiszta szél, lelkükért sóhajt már.

Refrén:
Kelet felől, hegyek felett,
Bíborszínű, szép szörnyeteg,
Felkel a Nap, aranyat ad,
Széppé teszi álmaikat.

Néhanap velük álmodok,
Lelkükkel szállnak sasok és angyalok.
Elhamvadt a Tűzvihar.
Csend van már, semmi zaj nem zavar.

Refrén:
Kelet felől...

Mondhatod: a semmiért,
én azt mondom: a Holnapért.
Mondhatod: száz rossz ügyért,
én azt mondom: a Bátrakért... szól a dal.

Virágból vér fakadt,
A Sors-vonal megszakadt.
Megvívták a harcot, álmodják az álmot.
A semmiben csendesen,
Pihennek jeltelen.
Lenn a földben, benn, legmélyen a szívemben.

Létünk a bizonyíték

Ismerjük jól, hajnalok fázós arcát,
Problémák súlyos terhét, a kitartó munkát.
Tudjuk már rég, sosem lesz sokkal könnyebb,
Küzdenünk kell másoknál, ezerszer többet.
Szent ég: mennyi a veszteség,
Mégis: létünk a bizonyíték.
Refrén:
Harcolni kell, menni és meg nem állni.
Rajtunk a jel: vad ezer év.

Tudom én jól: a tények makacs dolgok.
A tények "tudják már", hogy én is az vagyok.