1998. évi XXVIII. törvény

I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

II. Fejezet AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

III: Fejezet EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN SZABÁLYAI

IV. Fejezet AZ ÁLLATKÍSÉRLET VÉGZÉSÉNEK ALAPVETÔ FELTÉTELEI

V. Fejezet AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA

VI. Fejezet ÁLLATKERT

VII: Fejezet AZ ÁLLATPANZIÓ ÉS ÁLLATMENHELY LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS FENNTARTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

VIII: Fejezet AZ ÁLLATVÉDELMI FELADATOK PÉNZÜGYI FEDEZETE

IX. Fejezet ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG

X. Fejezet AZ ÜGYÉSZ SZEREPE AZ ÁLLATVÉDELEMBEN

XI. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

============================================

- A Kormány 243/1998. (XII. 31.) Korm. rendelete Az állatkísérletek végzéséről

============================================

- A Kormány 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelete az állatvédelmi bírságról
============================================

- A Kormány 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelete a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről
============================================

- A környezetvédelmi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a nemzeti kulturális örökség minisztere és a belügyminiszter 8/1999. (VIII. 13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelete a veszélyes állatokról és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól
============================================

- Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) 49. §-a (4) bekezdésének n) pontjában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - a következőket rendelem el:

============================================

- A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 10/1999. (I. 27.) FVM rendelete az Állatvédelmi Tanácsadó Testületről
============================================

- A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 32/1999. (III. 31.) FVM rendelete A mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól

============================================

- A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a környezetvédelmi miniszter, valamint a gazdasági miniszter 36/1999. (IV. 2.) FVM-KöM-GM együttes rendelete a kísérleti állatok tenyésztésének (szaporításának), tartásának, szállításának és forgalomba hozatalának szabályairól

============================================

1998. évi XXVIII. törvény

az állatok védelmérôl és kíméletérôl1

Az Országgyulés

- annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élôlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,

- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára,

- kifejezve azon szándékát, hogy a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erôfeszítésekbôl,

az állatok ésszeru védelmének és kíméletének biztosítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § E törvény célja, hogy elôsegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelôsségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvetô szabályait.

A törvény hatálya

2. § E törvény hatálya kiterjed:

(1) a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra;

b) a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a vizsgálati és az oltóanyag-termelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt, valamint a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatokra;

c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;

d) a pásztorebekre, az ôrzô-, védô-, mentô-, vakvezetô, jelzô- és terápiás kutyákra;

e) a vadászatra alkalmazott állatokra, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik;

f) a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokra;

g) a fegyveres erôk, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó ôrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokra;

h) a kedvtelésbôl tartott állatokra;

i) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan egyedeire (kóborállat), az állatkertekben, a vadaskertekben és a vadasparkokban élô (tenyészô) állatokra, továbbá a vadon élô fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.

(2) A vadászható vadfajokra, valamint a halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetôleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra külön jogszabályok rendelkezései vonatkoznak.

Alapfogalmak

3. § E törvény alkalmazásában:

1. állattartó: az a személy, aki az állattal rendelkezni jogosult;

2. állat károsítása: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása;

3. állatkert: olyan állandó létesítmény, amely azzal a céllal létesült, hogy az ismeretterjesztést és az oktatás-nevelést az élô állatok tudományos alapokon álló bemutatásával elôsegítse, illetve részt vegyen a veszélyeztetett fajok fenntartásában;

4. állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményezô beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértéku korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklôdô betegségben szenvedô - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása;

5. állatpanzió: olyan intézmény, amely díjazás ellenében vállalja állat meghatározott idôre szóló megôrzését, felelôsséget vállalva annak jó gazda gondosságával történô tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben lévô emberek biztonságáért;

6. állatmenhely: olyan intézmény a gazdátlan állat ideiglenes vagy állandó elhelyezésére, amely tevékenységét ellenszolgáltatás nélkül látja el (az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott állat tartásáról külön jogszabály rendelkezik);

7. beavatkozás az állaton: az állat fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának megváltoztatása;

8. jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemzô fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).

II. Fejezet

AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Az állat tartásának általános szabályai

4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelô életfeltételekrôl gondoskodni.

(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentô, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.

(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelô rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenôrzésérôl.

5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelô és biztonságos elhelyezésérôl, szökésének megakadályozásáról.

(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetôségét.

(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezôtlen idôjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitôl. Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelô mozgásteret biztosító férôhelyrôl gondoskodni.

(4) A kedvtelésbôl tartott állat ürülékét az állattartó a közterületrôl köteles eltávolítani.

(5) A gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során elônyben kell részesíteni az állatkímélô technológiákat.

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

6. § (1) Az állatot nem szabad:

a) kínozni,

b) emberre vagy állatra uszítani, illetôleg állatviadalra idomítani,

c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszeru táplálás esetét,

d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,

e) a teljesítôképességét felismerhetôen meghaladó teljesítményre kényszeríteni,

f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az érett libatoll házilagos vagy az engedélyezett technológia szerint végzett tépésére, illetve c) pontja a házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.

(3) A 2. § f) pontjában meghatározott állatok esetében az (1) bekezdés b) pontját a külön törvényben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.

7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan kipróbáltatása, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okoz (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közremuködés, részvétel, fogadáskötés.

(2) Tilos állatviadal céljára

a) állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani, valamint más személynek átadni, vagy forgalmazni;

b) építményt vagy földterületet, anyagi eszközt más személy rendelkezésére bocsátani.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak külön jogszabály alapján történô kiképzésére, vadászaton való alkalmazására.

8. § Az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat eluzése, elhagyása vagy kitétele tilos.

Beavatkozás az állaton

9. § (1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást - az állattartók körében szokásos, vagy az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkezô személy végezhet.

(2) Beavatkozás érzéstelenítés nélkül csak akkor végezhetô, ha az érzéstelenítés, illetôleg az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés nélkül végezhetô beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik.

(3) Az állatkísérletekrôl e törvény külön szabályai rendelkeznek.

10. § (1) Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy késôbbi egészségkárosodásának megelôzése céljából történô sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás és a fajtajelleg fenntartása kivételével - nem végezhetô.

(2) Az állat megjelölésénél az állat számára legkisebb fájdalommal járó - külön jogszabályban meghatározott - megoldást kell alkalmazni.

Az állat életének kioltása

11. § Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minôsül különösen az élelmezési cél, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, sérülés, a fertôzésveszély, a kártevôk irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás.

12. § (1) Az állat életének kioltása - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - kizárólag kábítás után történhet.

(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszeru gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.

(3) Külön jogszabály rendelkezik az állati élet olyan módon történô kioltásáról, amelynél az elôzetes kábítás nem kötelezô, ha az eljárás azonnali teljes öntudatvesztést és érzéketlenséget vagy halált okoz.

III. Fejezet

EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN SZABÁLYAI

A vágóállat tartása és kímélete

13. § A 13-18. §-okban foglalt rendelkezések a vágóállatok kíméletére terjednek ki. A vágóállatok körét külön jogszabály állapítja meg.

14. § (1) A vágóhídnak - kivéve a nyúl-, a prémesállat-, valamint a baromfivágóhidakat - rendelkeznie kell etetô- és itatóvályúval felszerelt, szükség esetén az állatok megkötéséhez szükséges eszközökkel is ellátott fedett területtel.

(2) A fajából, nemébôl, életkorából adódóan, vagy egyéb okból egymással szemben ellenségesen viselkedô állatokat egymástól el kell különíteni.

15. § Ha az állatot a vágóhídra érkezését követôen nem vágják le azonnal, úgy várakoztatása idejére biztosítani kell ellátását és nyugodt pihenését.

16. § A vágóhídon a vágóállat állapotát és egészségét a megérkezéskor, a várakoztatott állatot pedig szükség szerint ellenôrizni kell. A beteg, elgyengült vagy sérült állatot haladéktalanul el kell különíteni, és gondoskodni kell elkülönített levágásáról.

17. § A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás elôtt úgy kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy az megkímélje minden elkerülhetô fájdalomtól.

18. § A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell elôidéznie, amely addig tart, amíg a levágást követôen az állat ki nem vérzik.

19. § Az állat vágására külön jogszabály eltérôen rendelkezhet a következô esetekben:

a) szárnyas állat és nyúl vágása, azonnali halált okozó módszerrel;

b) kényszervágás, ha a kábításra nincs lehetôség;

c) prémes állatok, tenyésztett vad leölése;

d) rituális vágás.

A veszélyes állat tartása

20. § (1) Veszélyes állat tartása, országba történô behozatala elôzetes hatósági engedélyhez kötött.

(2) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetôleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fôvárosban a kerületi önkormányzat jegyzôje (a továbbiakban: jegyzô) - az állat-egészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami szervének a szakhatósági hozzájárulásával - adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy nem veszélyezteti, és az egyed tartási feltételei - ideértve a tartáshoz szükséges szakismeretet is - biztosítottak. Az engedélyben - ha az állat azonosíthatósága megoldható - rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.

(3) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetôleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állatok tartását a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyzô szakhatósági hozzájárulásával.

(4) A veszélyes állat tartási helyéül szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az állat fajának feltüntetésével a veszélyre felhívó jól látható tartós jelzést kell elhelyezni.

(5) Az állattartó veszélyes állatát közterületen csak átmenetileg, közvetlen és állandó felügyelettel, ember és állat életét, testi épségét nem veszélyeztetve tarthatja.

(6) A veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más magánterületére ne juthasson be. Ennek hiányában tartási engedély nem adható.

(7) A veszélyes állat tartását jogszabály vagy hatósági határozat megtilthatja, illetve feltételekhez kötheti. A veszélyes állatok körét és tartásuk feltételeit, a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit külön jogszabály állapítja meg.

21. § (1) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetôleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állatnak az országba való behozatalához a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyzô elôzetes tartási engedélye szükséges. A jegyzô az engedélyt az állat-egészségügyi hatóságnak és a természetvédelem illetékes állami területi szervének szakhatósági hozzájárulásával adja ki. A jegyzô határozatát az illetékes rendôrhatóságnak megküldi.

(2) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetôleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állatok országba való behozatalát a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyzô hozzájárulásával.

22. § (1) Veszélyes állat elidegenítése, felügyeletének átengedése hatósági engedélyhez kötött. Az engedélyezésre a veszélyes állat tartásának engedélyezésére vonatkozó szabályokat kell megfelelôen alkalmazni.

(2) A veszélyes állat tartója a veszélyes állat

a) eltunését a jegyzônek és a rendôrhatóságnak, a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetôleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes állami szervének is,

b) elhullását a jegyzônek és az állatorvosnak

köteles bejelenteni.

23. § Ha a veszélyes állat tartója az engedély feltételeitôl eltér, a jegyzô - a tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig - a veszélyes állat állatkertbe, vagy más megfelelô helyre való szállítását rendelheti el. Ha az állattartó gondoskodik a feltételek biztosításáról, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell adni, ellenkezô esetben tôle az engedélyt vissza kell vonni, és költségére intézkedni kell a veszélyes állat végleges elhelyezése iránt.

24. § A veszélyes állat tartójának felelôsségére a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

IV. Fejezet

AZ ÁLLATKÍSÉRLET VÉGZÉSÉNEK ALAPVETÔ FELTÉTELEI

Az állatkísérlet általános szabályai

25. § (1) E törvény alkalmazásában állatkísérlet a gerinces állatnak - meghatározott céllal és módon végzett - fájdalmat, szenvedést, nélkülözést vagy egészségkárosító hatást, tartós idegi megterhelést okozó beavatkozás. Külön jogszabály feltételeket állapíthat meg a nem gerinces állaton végzett kísérletre is.

(2) Állatkísérlet kizárólag nyilvántartásba vett intézményben és engedély alapján végezhetô.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott engedély eseti vagy általános érvényu.

(4) Az állatkísérlethez engedély abban az esetben adható, ha az emberi vagy állati betegségek megelôzéséhez, felismeréséhez, gyógyításához, oktatási, igazságszolgáltatási, valamint egyéb tudományos cél eléréséhez szükséges.

(5) Az engedélyezés során - a kérelmezô által benyújtott dokumentáció, továbbá a földmuvelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) által felkért szakértôi testület véleménye alapján - különösen a következô szempontokat kell figyelembe venni:

a) a hazai elôírásoknak megfelelô más hazai vagy külföldi adat nem hozzáférhetô;

b) a tervezett kísérlettôl újabb eredmény várható, vagy az a korábbi kísérletek eredményének ellenôrzésére felhasználható;

c) a kísérlet módszere korszeru;

d) a kísérlet személyi és tárgyi feltételei rendelkezésre állnak.

(6) Szépítôszer, dohány- és egyéb élvezeti cikk, valamint fegyver, ennek alkatrésze, továbbá lôszer elôállítása céljából tervezett kísérletre engedély nem adható.

26. § Az állatkísérlet helyettesítése céljából - amennyiben más megfelelô módszer is hozzáférhetô - olyan tudományos eljárást kell alkalmazni, amely nem igényel élô állaton végzett kísérletet.

27. § (1) Az állatkísérlet során felhasznált állatok számát a feltétlenül szükséges mértékre kell csökkenteni. Azt a vizsgálati módszert kell választani, amely elôreláthatóan a legkisebb fájdalom okozásával, illetôleg legkisebb élettani, idegi vagy viselkedésbeli károsodás mellett végezhetô el.

(2) Az állatkísérletrôl és az állatot ért beavatkozásról részletes jegyzôkönyvet kell felvenni.

28. § (1) Az állatkísérletet általános vagy helyi érzéstelenítéssel, fájdalomcsillapítással, avagy más, az idegi megrázkódtatást, fájdalmat, szenvedést vagy az állat károsodását kizáró módszerrel kell végezni, kivéve, ha ezek alkalmazása a kísérleti állat számára nagyobb megterheléssel járna, mint mellôzésük, illetôleg az a kísérlet eredményét értékelhetetlenné tenné.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt módszerek alkalmazása nélkül végzett tartós vagy súlyos szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állaton ismételten nem végezhetô.

29. § (1) Az állatkísérlet alatt és után az állat megfelelô tartását, ellátását, gondozását és folyamatos egészségügyi ellátását biztosítani kell.

(2) Az állatkísérlet befejezésével a véglegesen vagy súlyosan károsodott állat életét kíméletesen ki kell oltani.

(3) Az életben hagyott állat gondozásáról, ellátásáról, elhelyezésérôl a kísérletet végzô intézmény köteles gondoskodni.

30. § (1) Állatkísérlet kizárólag olyan felelôs személy vezetésével végezhetô, aki külön jogszabályban meghatározott végzettséggel és gyakorlattal rendelkezik, és ismeri az állatkísérletek etikai elveit, jogi szabályait.

(2) Állatkísérletet az végezhet, a kísérleti állatot az gondozhatja, felügyelheti, aki erre képesítô oktatásban részesült.

(3) Állatkísérlet végzésére - ha csak az oktatás céljából más nem következik - oktatási intézményben senki sem kötelezhetô.

31. § (1) Kísérleti célra állatot tenyészteni (szaporítani), tartani, szállítani, valamint forgalomba hozni a tartás helye szerinti állat-egészségügyi hatóság engedélyével szabad.

(2) Kísérlet céljára - eseti engedély hiányában - kizárólag az e célra tenyésztett állatot szabad felhasználni. Háziasított állat kóbor egyedét kísérlet céljára felhasználni nem szabad, kivéve a külön jogszabályban meghatározott, ember- és állatgyógyászati, valamint az ilyen oktatási célú felsôoktatásban történô felhasználást.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt tevékenységet az a személy folytathatja, aki szakirányú végzettséggel, megfelelô gyakorlattal rendelkezik.

(4) Az (1) bekezdésben megjelölt szerv a kísérleti állatot tenyésztôt, forgalmazót, szállítót, valamint a tenyésztô létesítményt nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásban meg kell jelölni azt a létesítménynél alkalmazott felelôs személyt, aki a telephelyen alkalmas a kísérleti állatállomány megfelelô ellátására.

Az állatkísérletek engedélyezése

32. § (1) Az állatkísérlet iránti kérelemben meg kell jelölni azokat a tudományosan megalapozott indokokat, amelyek az állatkísérletet szükségessé teszik.

(2) Az engedélyezô okiratban - az engedélyezés indokain túlmenôen - meg kell határozni annak idôbeli hatályát is.

(3) Az állat-egészségügyi hatóság végzi:

a) az állatkísérlet engedélyezését,

b) az állatkísérlet végzésére jogosultak nyilvántartását.

33. § Az állatkísérlet végzésére feljogosított és nyilvántartott intézményben munkahelyi állatkísérleti bizottságot (a továbbiakban: MÁB) kell létrehozni, és muködtetni. A MÁB tagjait az intézmény vezetôje nevezi ki. A MÁB ügyrendjét maga állapítja meg.

34. § (1) A MÁB feladata az intézmény

a) állatkísérleti szabályzatának (etikai kódexének) elkészítése;

b) állatkísérleti szabályzata végrehajtásának ellenôrzése;

c) állatkísérleteinek szakmai-etikai felügyelete.

A MÁB feladata továbbá az intézményben az állatkísérlet végzésére jogosult személyek oktatásának, képzésének szervezése.

(2) A MÁB az intézmény belsô állatkísérleti szabályozásának megsértése esetén jogosult - az állat-egészségügyi hatóság egyideju értesítése mellett - a kísérlet azonnali leállítására.

35. § Az állatkísérlet végzésének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.

V. Fejezet

AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA

36. § (1) Az állat terelésénél, lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és lerakásánál, valamint szállításánál úgy kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat, szenvedést vagy sérülést.

(2) A célállomáson az állat kirakását haladéktalanul meg kell kezdeni.

37. § (1) Az állat élettani szükségleteinek kielégítéséhez szükséges feltételeket a szállítónak biztosítania kell, viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel kell lennie.

(2) Az állatot olyan szállítóeszközön kell szállítani, amely annak sérülést nem okozhat, és megvédi az idôjárás káros hatásaitól.

(3) Ha az állat szállítása során gondozást igényel, olyan kellô jártassággal rendelkezô személynek kell kísérnie, aki alkalmas a gondozási teendôk ellátására.

38. § (1) Az élô állat közúton, vasúton, vízi úton, illetve légi úton történô szállításának, továbbá postai úton való továbbításának részletes szabályait külön jogszabály, nemzetközi viszonylatban nemzetközi egyezmény állapítja meg.

(2) A vágóállat szállítása térben és idôben korlátozható.

VI. Fejezet

ÁLLATKERT

Az állatkert létesítésének és fenntartásának általános szabályai

39. § (1) Állatkert létesítését a természetvédelem illetékes állami területi szerve engedélyezi.

(2) Az engedély kiadásának általános feltételei:

a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételeinek teljesítése, a rendszeres állatorvosi felügyelet és az elkülönítés (karantén) lehetôségének biztosítása;

b) az állatkert vezetôje rendelkezik felsôfokú képesítéssel;

c) az állatgondozók rendelkeznek szakirányú képzettséggel;

d) alapítói nyilatkozat a tartós muködtetéshez szükséges vagyoni fedezet meglétérôl.

(3) Az állatkert létesítése iránt benyújtott kérelemhez csatolni kell az állat-egészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával együtt az állattartási szabályzatot.

40. § (1) Az állatpark (szafari park), vadaspark, menazséria létesítésére - ha külön jogszabály másként nem rendelkezik - a 39. § rendelkezéseit kell megfelelôen alkalmazni.

(2) A cirkuszi állatokra, a bemutatás céljaira tartott állatokra, továbbá az állatforgalmazásra és állatkereskedésre külön jogszabály eltérô szabályokat és további feltételeket állapíthat meg.

VII. Fejezet

AZ ÁLLATPANZIÓ ÉS ÁLLATMENHELY LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS FENNTARTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

41. § (1) Állatpanzió és állatmenhely (a továbbiakban együtt: állatotthon) létesítését az állatotthon tervezett helye szerint illetékes jegyzô engedélyezi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti engedély akkor adható meg, ha

a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei tartósan és folyamatosan rendelkezésre állnak;

b) a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított;

c) az állatotthon muködtetése nem sérti a köznyugalmat;

d) az állatotthon vezetôje vagy a (3) bekezdés szerinti muködési szabályzatban megjelölt felelôs személy szakirányú végzettséggel rendelkezik;

e) a tartós muködtetéshez szükséges vagyoni fedezet biztosított.

(3) Az állatotthon létesítése iránti kérelemhez - a külön jogszabályban meghatározottakon túlmenôen - mellékelni kell az állatotthon muködési szabályzatát.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott engedélyezési eljárásban az állat-egészségügyi hatóság, a közegészségügyi hatóság szakhatóságként muködik közre.

(5) Az állatotthonok létesítésére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

VIII. Fejezet

AZ ÁLLATVÉDELMI FELADATOK PÉNZÜGYI FEDEZETE

42. § (1) Az e törvény szerinti állami feladatok ellátásának, valamint az önkormányzati feladatok támogatásának állami pénzügyi forrásai:

a) a központi költségvetésben állatvédelemre elôirányzott pénzösszegek,

b) az állatvédelmi hozzájárulás,

c) az állatvédelmi bírság.

(2) Az állatok védelmével kapcsolatos feladatok ellátásához állatvédelmi hozzájárulást kell fizetni. Az állatvédelmi hozzájárulásra kötelezett termékek körét, a hozzájárulás mértékét, valamint fizetésének és felhasználásának szabályait külön törvény állapítja meg.

IX. Fejezet

ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG

43. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok kíméletére, védelmére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat elôírását megsérti - magatartásának súlyához, ismétlôdéséhez igazodó - állatvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2) Az állatvédelmi bírságot - ha kormányrendelet másként nem rendelkezik - az állat-egészségügyi hatóság szabja ki.

(3) Az állatvédelmi bírság kiszabására az állat-egészségügyi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott magatartásról történt tudomásszerzését követô egy éven túl nincs lehetôsége. Az elkövetéstôl számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a magatartás jogszerutlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdôdik meg, amíg a jogszerutlen állapot fennáll.

(4) A bírság megfizetése nem mentesít más jogkövetkezmények alól.

(5) Az állatvédelmi bírság mértékét, megállapításának módját, a kiszabására és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

X. Fejezet

AZ ÜGYÉSZ SZEREPE AZ ÁLLATVÉDELEMBEN

44. § (1) Az ügyész a büntetôeljárási törvényben meghatározottak szerint jár el az állatok kíméletének és védelmének Büntetô Törvénykönyvben tilalmazott módon való megsértése ellen.

(2) Az állatok kíméletére és védelmére vonatkozó jogszabályok megsértése esetén az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtôl való eltiltás, illetôleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt.

(3) Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó jogszabályok alapján közremuködik a hatóságok állatvédelmi eljárásai és döntései törvényességének biztosításában.

XI. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

45. § (1) Az állat-egészségügyi hatóság köteles az állat életének fájdalom nélküli kioltásáról gondoskodni, ha annak továbbélése megszüntethetetlen vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna, az állat meggyógyulása nem várható, az állat tulajdonosa ismeretlen, illetve nincs, továbbá vadon élô állat esetében az egyed a szabadon élésre alkalmatlan.

(2) Állat életének a kioltását az állat tulajdonosa, a jegyzô, illetve a természetvédelem állami területi szerve kezdeményezheti.

46. § (1) Az állatokkal szembeni megfelelô magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismerését az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elô kell segíteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtását az állami és önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek elômozdítani.

47. § A földmuvelésügyi miniszter az állatvédelmi hatósági feladatok ellátásának elôsegítésére, valamint a társadalmi részvétel biztosítása érdekében szakértôi testületet hoz létre. A testületben biztosítja az érintett szakmai szervezetek és a bejegyzett országos állatvédô társadalmi szervezetek részvételét.

48. § (1) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek jogosultak fellépni, és az állami szervektôl, önkormányzatoktól a megfelelô és hatáskörükbe tartozó intézkedés megtételét kérni.

(2) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt - az ilyen magatartástól való eltiltás iránt - a bíróság elôtt az (1) bekezdésben megjelölt szervezet pert indíthat.

49. § (1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba.

(2) A háztartásban élelmezési célra levágott sertés, juh és kecske kábítására vonatkozó rendelkezést a hatálybalépéstôl számított négy év után kell alkalmazni.

(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) az állatvédelmi bírság mértékét, kiszabásának és felhasználásának részletes szabályait,

b) a jegyzô állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos részletes feladat- és hatáskörét

rendeletben állapítsa meg.

(4) Felhatalmazást kap

a) a miniszter, hogy a szakértôi testület létrehozására, muködtetésére vonatkozó részletes szabályokat, a mezôgazdasági haszonállatok sajátos tartási szabályait, a vágóállatok körét, az állatok levágásának és leölésének részletes szabályait,

b) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, hogy a miniszterrel és a muvelôdési és közoktatási miniszterrel, a belügyminiszterrel együttesen, a veszélyes állatok körét, tartásuk részletes feltételeit, a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit, az állatkert és az állatotthon létesítésének, muködésének és fenntartásának részletes szabályait,

c) a muvelôdési és közoktatási miniszter, hogy a belügyminiszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, valamint a miniszterrel együttesen, a cirkusz (menazséria) létesítésének, muködésének és fenntartásának részletes szabályait,

d) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, hogy a miniszterrel együttesen az állatszállítás részletes szabályait,

e) a muvelôdési és közoktatási miniszter, hogy a miniszterrel, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel együttesen a törvény végrehajtásához szükséges képesítési feltételeket,

f) a miniszter, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel együttesen a kísérleti célú állattenyésztés, szaporítás, tartás, szállítás és forgalomba hozatal végzésének részletes szabályait

rendeletben állapítsa meg.

50. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítésérôl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdetô 1994. évi I. törvény 79. §-ával összhangban az Európai Közösségek következô jogszabályaival összeegyeztethetô szabályozást tartalmaz:

- a Tanács 78/923/EGK határozata: Európai Egyezmény az állatok védelmérôl a mezôgazdasági állattartás során;

- a Tanács 88/306/EGK határozata: Európai Egyezmény a vágóállatok védelmérôl;

- a Tanács 88/166/EGK irányelve a ketrecben tartott tojótyúkok védelmének minimális követelményeirôl;

- a Tanács 91/628/EGK irányelve az állatok szállítás közbeni védelmérôl;

- a Tanács 91/629/EGK irányelve a borjúk védelmének minimális követelményeirôl;

- a Tanács 91/630/EGK irányelve a sertések védelmének minimális követelményeirôl;

- a Tanács 93/119/EGK irányelve az állatok védelmérôl levágásukkor.

1. A törvényt az Országgyulés az 1998. március 16-i ülésnapján fogadta el.

============================================

A Kormány 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelete az állatvédelmi bírságról

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. §-a (3) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:
1. §

Aki tevékenységével, vagy mulasztásával az állatok védelmére és kíméletére, vonatkozó jogszabály rendelkezését, vagy hatósági határozat előírását megsérti - magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó - állatvédelmi bírságot (a továbbiakban: bírság) köteles fizetni.

2. §

A bírság összege ötezer forinttól százötvenezer forintig terjedhet.

3. §

(1) A bírságot feladatkörében

a) a települési, a fővárosban a fővárosi kerület jegyzője,

b) az illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás, valamint

c) a természetvédelmi hatóság szabja ki.

(2) A bírság kiszabását állatvédelmi szervezet is kezdeményezheti.

4. §

Állatvédelmi bírság kiszabható azzal szemben, aki

a) az Ávt. 2. §-ában felsorolt állatok valamelyikének szükségtelenül jelentős fájdalmat, tartós szenvedést, testi károsodást okoz,

b) a felügyelete alatt álló állat tartási, takarmányozási, illetve ivóvíz igényének rendszeres kielégítéséről nem gondoskodik,

c) az állat biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról és ellenőrzéséről nem gondoskodik,

d) a veszélyes állatok tartásának engedélyezésére, illetve tartására vonatkozó előírásokat megszegi;

e) engedély nélküli állatkereskedést folytat,

f) az állat egészségét veszélyeztető ajzó-, illetve doppingszert alkalmaz verseny vagy kiállítás alkalmával,

g) cirkuszi mutatvány vagy oktatás céljából végzett idomítás során állatkínzó módszert vagy eszközt alkalmaz,

h) engedély nélkül, illetve az abban foglaltaktól eltérő módon végez állatkísérletet,

i) az állat életét indokolatlanul kioltja,

j) a felügyelete alatt álló állat ápolási és higiéniai szükségleteinek kielégítéséről nem gondoskodik,

k) az állat mozgásigényét kellően kielégítő szabad mozgáslehetőségéről nem, vagy nem szakszerűen gondoskodik,

l) a működési engedélyhez kötött állattartási módok (foglalkozásszerű eb- és macskatenyésztés, állatmenhely, állatpanzió, lovaglóiskola, prémes állattenyésztés) bevezetéséhez nem szerzi be a hatósági engedélyt,

m) az állat állategészségügyi ellenőrzését és ellátását elmulasztja, vagy

n) az állatkísérletek során a kötelezően előírt adatszolgáltatást nem, vagy hiányosan teljesíti.

5. §

A bírság az azt kiszabó szerv [3. § (1) bek.] bevételét képezi, amelyet kizárólag az állatvédelemmel kapcsolatos kiadási többletének fedezeteként lehet felhasználni. Az állatvédelmi bírságból befolyt összeget elkülönítetten és ellenőrizhetően kell kezelni.

6. §

Ez a rendelet 1999. április 1. napján lép hatályba.

Orbán Viktor s. k.,
miniszterelnök

============================================

A Kormány 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelete
a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) 49. §-a (3) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

Az állatok védelmével összefüggő feladatok
l. §

(1) A települési, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző az állatok védelme érdekében

a) az állattartótól az állattartással kapcsolatos felvilágosítást, adatot kérhet,

b) az állattartással kapcsolatos iratokba betekinthet, továbbá

c) az állattartás helyén helyszíni szemlét tarthat.

(2) A helyszíni szemlén - meghívása esetén - a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó állat (a továbbiakban együtt: természetvédelmi oltalom alatt nem álló állat), valamint természetvédelmi oltalom alatt nem álló veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóság képviselőjének részvétele kötelező. A rendőrhatóság képviselője a veszélyes állatokkal kapcsolatban megtartott helyszíni szemlén köteles részt venni.

(3) A jegyzőnek az (1)-(2) bekezdésben meghatározott jogköre nem terjed ki az Átv. 2. §-a (1) bekezdésének b) és g) pontjában említett állatokra, amelyeknek védelméről és kíméletéről külön jogszabályok rendelkeznek.

2. §

A jegyző az állattartót az állat megfelelő és biztonságos elhelyezése, valamint szökésének megakadályozása érdekében a természetvédelmi oltalom alatt álló állat, illetve természetvédelmi oltalom alatt nem álló veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásának kikérése után meghatározott építési munka elvégzésére kötelezheti.

3. §

Ha a jegyző az Átv. 6-8. §-aiban meghatározott rendelkezések megsértését észl