Jóslat

Sejtek, de tudni akarok

tudni mindent,

amit még nem tudok

Várom,

hívom a jóslatot

A jövő jelét te küldd el

szavadra hallgatok

szavadra hallgatok

Aki téged hallott,

az többé már nem hall meg mást

Aki téged ismer

az benned látja a folytatást

Aki a jóslatból ért

az tudja, hogy a végtelen mit rejt

Aki nem fogad el téged

az mindent elfelejt.

Dekadens

Dekadens: az ördöggel cimborál,
Furcsa ez a föld, csak a tisztulásra vár.
Dekadens: az ördöggel cimborál,
Furcsa ez a test, a végét járja már.

Pusztulás ízű percek,
A csontban a szú halkan perceg,
Szédítőn forog a föld,
Vigyázz fiú, meg ne öld!
A múltadat rég eltörölték
Jó katonák, szép leventék,
Most még küzdesz, de amikor elmész,
Tested fölött a tábori lelkész
Nagyon halkan imát mormol.
Ébredsz-e még a halotti porból?

Dekadens: az ördöggel cimborál,
Furcsa ez a föld, csak a tisztulásra vár.
Dekadens: az ördöggel cimborál,
Furcsa ez a test, a végét járja már.

Dekadens, szép kis korszak,
A próféták mint elfutottak,
Hazug és gyenge a birodalom,
Nincsen alázat, nincs igaz hatalom,
Monoton a zene, monoton a tánc,
Homlokodon gyűlik a ránc,
Harcolsz még az igazadért,
Hiába beszélsz, senki sem ért,
Tűnj el ebből a hanyatló korból,
Ébredj újra a halotti porból!

Dekadens: az ördöggel cimborál,
Furcsa ez a föld, csak a tisztulásra vár.
Dekadens: az ördöggel cimborál,
Furcsa ez a test, a végét járja már.

Idelenn idegen

Nem értem

azt hiszem tévedtem

rossz helyre érkeztem

mert itt vagyok

Szárnyatlan angyal

egy városban

tudja, hogy máshol van

és kiszolgáltatott

Atomfények

áldozatra lesnek

várják a sötétet

engem keresnek

Nem értem

kegyetlen véletlen

egy idegen testében

ébredtem fel

Figyelem magamat

akár egy másikat

jót mond vagy igazat

és mit énekel

Elfojtott dühömet

ne lássa más

csak a falak

őrizzék titkomat

Mert bennem őrült láng ragyog

én idelenn idegen vagyok

Termékeny bánat

a szél üdvözli a fákat

kiterjesztett szárnyak

hiánya fáj

Elfojtott dühömet

ne lássa más

csak a falak

őrizzék titkomat

Mert bennem őrült láng ragyog

én idelenn idegen vagyok

Láss bennem mást

Ismerős volt

vajon honnan?

Csak annyit tudtam

régóta figyelt már engem

és érteni kezdtem:

mi ez a furcsa,

idegen illat,

mi ez a gyilkos szándék,

mi ez a furcsa,

idegen ösztön.

Veszélyes játék

Nézz rám,

és most láss bennem mást

mint mit eddig láttál

eszmélj föl.

Mintha egy álom érne véget

úgy ébredsz majd

az életből.

Láss bennem mást.

Szivem fölött

penge lengett

és súlyos csend lett

Megjegyeztem amit mondott

minden hangot

Vagy lehet

hogy saját szavaim szóltak

és ő csak hallgatott gyáván

beszélt bennem, ami voltam:

varázsló és sámán.

Veszélyes játék

Nézz rám,

és most láss bennem mást

mint mit eddig láttál

eszmélj föl.

Mintha egy álom érne véget

úgy ébredsz majd

az életből.

Láss bennem mást.

Erő és alázat

Ugye mondtam, hogy eljövök

ha hívsz,

csak bízz.

Lelked ajtaját

kinyitom lassan.

Hittem azt is, hogy

nem felejtesz el

és ha kell

segítek rajtad

segítesz rajtam

Ó, barát a bajban.

Barátom,

a válladon

bánat ül,

de sokan vagyunk

egyedül.

Hiába pusztul az indiántörzs

vagy szakad a lánc.

Hangodban

ezer év csendje él

ó, ne hagy abba még!

Valaki tudja, hogy ez

vallás,

ez mítosz,

ez végtelen tánc.

Részeg az idő,

számtalan jellel

üzen a mámor.

Itt vagy,

magamba nézek,

és meglellek bárhol.

Erő és alázat,

táncol velem.

Erő és alázat,

ez az én ünnepem.

Erő és alázat,

táncol velünk.

Erő és alázat,

ez a mi ünnepünk.

Nagyvárosi angyal

Nagyvárosi angyal

újra téged küldött az ég

Bár fárad a szárnyad

tudod, hogy nem pihenhetsz még.

Pusztítsd a káoszt

ez a szerep, amit rádoszt

minden küldetés

és bevetés.

Veled az anyagot hívja a szellem,

veled a gazembert hívja a jellem,

veled az igaz hívja a hazugot,

veled a csalót hívja a becsapott.

Te vagy a hírnök,

és te vagy a hír,

az egyetlen,

aki ennyit bír.

Benned minden összetörhet

ha egyszer durvábban érsz földet

a sorsodról a véletlen is dönthet

az égre itt a mélység válaszol.

Nagyvárosi angyal

posztod soha el ne hagyd

Te a magánynak és a fénynek

katonája vagy.

A munkádat végzed

és a munkád végez veled

De jösz majd újra meg újra

ne feledd.

A bosszú népe

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Ne szabadkozz: Te szabad vagy,
A hatalmad magadnak akartad,
Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?
Félnek tőled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyűlöl a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A gyűlölet rabja
Majd kiforgatja
Minden szavamat és átkoz
Mert aki brancsoknak tagja,
Az ukázba kapja,
Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Dúdold ezt a dalt,
És aki gyűlöl majd érte,
Az lesz a bosszú népe!

A kezdet előtt

A kezdet előtt
Nincs föld, se ég
Nem dönti semmi
A hit hitelét,
De a bűnök
Már rólad álmodnak rég.

A kezdet előtt
Nincs hang, se csend,
Áll még az Idő,
Teljes a rend,
De a vágyak
Már az emberre várnak.

A kezdet előtt
Nincs éj, se fény,
Se ok, se cél,
Se serény erény,
De az árnyék
Csak egyetlen jelre vár még.

A hatalmas törvény
Még nem zakatol,
Mindenhol összhang
És béke honol
Már csak hét nap,
Lesz itt éden és pokol.

Elsőnek épül
A föld és az ég
Aztán ragyogó fény
És hűs sötétség
Este és reggel
Égbolt és tenger.

Gyümölcsök, füvek,
Csillagzatok,
Madarak, halak,
Vadállatok
Hatodszor kel fel,
Mire a Napba bámul egy ember.

Ha kertedben így jó,
Mondd, miért kell a kígyó?
Mondd, miért kell, hogy az asszony
Tiltott fádról almát szakasszon?
Miért kell, hogy megverd az embert?
Káin miért ölje Ábelt?
Víznek özöne miért zúdul?
Miért vesznek oda annyian rútul?
Zavart nyelvek és megannyi csapás
Égő áldozat, új messiás,
Ezrek néznek kérdőn az égre
A kezdetnek mikor lesz vége?

A megváltó

Jártunk lehajtott fejjel
Azt hittük, soha nem jön el.
De amikor megszületett,
Felemelte a lehajtott fejeket.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatért, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!

Én hiszem és tudom
Hogy ő a Megváltó
Akire vártunk, az Örömhír hozó.

Megálmodtuk minden álmunk
És álmatlanul egyre csak vártunk
Váltottunk hitet, mint más az ingét
Most megjött és nem kell több bizonyíték.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatért, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre.

Én hiszerm és tudom,
Hogy ő a Megváltó,
Akire vártunk, az Örömhír hozó...

Számoltuk sorra a múló napokat
A reményen kívül semmink nem maradt
De most hogy ő szólít, mondja a nevedet
Érzed, micsoda erő a szeretet.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatért, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!

Én hiszerm és tudom,
Hogy ő a Megváltó,
Akire vártunk, az Örömhír hozó...

Alig hitted

Zajlik a sok kis játszma,
Mindenki őrülten játsza
Azt, hogy 'szeret vagy nem szeret',
Vagy hogy mennyiért éri meg.
De ha voltál néha egy kicsit is boldog,
Hát ne szégyelld a szerencséd,
Hisz' alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

És hazudnak megfontoltan,
Behízelgő modorban,
Éppen ugyanúgy ahogy régen,
'Érd be a kicsivel szépen!',
De mégsem fárad belé a szíved,
Aki megöl azt is ölelnéd,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél...

Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél...

Átkozz el  (Az Isten dalol)

Gondolj rám a békesség éjjelén,
Ahogy szemedhez ér a fény
Úgy ragyogjon fel
Benned a gondolat,
Hogy mindegyre egyedül vagy,
Mert belőled elfogytam én,
És már nem vigyázol rám
Jéghideg éjszakán
De a hatalmamban vagy.

Velem változol,
Engem átkozol,
Hozzám távozol a testedből,
Engem átkozz el,
Ha Neked megfelel,
Megfosztod magadat mindentől,
Velem változol,
Engem átkozol,
Hozzám távozol a testedből,
Engem átkozz el,
Ha Neked megfelel,

Átkozz el, mert elhagytál és hívj,
A testeddel harcot vívj
És könnyedén veszítsd el
Most csillagközi a tér,
De egy imába belefér,
Próbálkozz, ne add fel...

Velem változol,
Engem átkozol,
Hozzám távozol a testedből,
Engem átkozz el,
Ha Neked megfelel,

Az lesz majd a jutalom mindenért,
Az álmod ha véget ért
És találkozol velem,
Lebegsz a semmiben,
Könnybe borul a szem,
Most nem nevet senki sem,
...áldod az én nevem...

Velem változol,
Engem átkozol,
Hozzám távozol a testedből,
Engem átkozz el,
Ha Neked megfelel,
Megfosztod magadat mindentől,
Velem változol,
Engem átkozol,
Hozzám távozol a testedből,
Engem átkozz el,
Ha Neked megfelel...

Az utolsó hangos dal

Itt mindenki vendég
És a házigazda fizet
Te idd csak a borát
És prédikáld a vizet

De tanuld meg szépen
Hogy gyűlölni tilos
Akkor is ha van,
Aki minden szennyből kimos

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Az idő lejár
A világ megáll
Hogy hited mit ér
Arról bírád ítél

Ha bűnöktől roskadó
Ágyadba fekszel
Ha gyúlékony tervekkel
Ébredsz fel reggel

Magadtól minden forró
Gondolatot űzz el
És ha jót akarsz magadnak
Hát ne játssz a tűzzel

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Ha minden pecsét felszakad
Elsötétül majd a Nap
De lesz aki semmitől sem fél
Lesz aki örvend ünnepel
Hogy a Megszabadító így jön el
És a remény újra él

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Altató

kihullnak kezemből a könyvek
a világ magamra hagy
mostantól hűvösebb napok jönnek
szűkülő időm egyre tágasabb

elfordul tőlem a holt anyag
vonásaim halványnak látszanak
leválnak lassan rólam a dolgok
így leszek egyszerre mégis boldog

és ha az égi határon innen
elszámoltat az Isten
nekem vámolni valóm nincsen

a bűnöket mindet bánom
és ha lehet
újracsinálom
mert tettem
amit hittem
velem megtörtént a minden

lettem fegyelem neveltje
szerencse kegyeltje
elbukni így többet ér
mint árnyékban élni
hazugan félni

az alku bolondja
a szavakat fonja
temérdek érdekért

és ha jön az álom
aludni jó
a távolság
törékeny üveggolyó
halkul a dallam
alig hallható
bennem is szól
az örök altató

Be lettél oltva

Hiába rejted,
Hiába őrzöd,
A titkod nem titok már,
A titkod az ördög,
És keresi a külföld
És keresik helyben,
De az ördög bent lakik
Egy ostoba fejben

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

Pont ez a baj Veled:
Van eszed, de nem él a szíved,
Nem vagy ugyan beteg,
De a bogyókat szeded.
Az emberek utálják,
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod
Nem érte meg.

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

Ez nem én vagyok,
Ez nem mi vagyunk,
Így aztán mindegy,
Hogy áldás vagy átok
Hogy torzan látják a nagyvilágot
Egyes újságokba író srácok,
Nekem sok a dolgom
Én nem érek rá,
Így hát mindegy,
Hogy mit is szóltál,
De csak akkor ítélj,
Hogy én ki vagyok,
Ha egyszer tudni fogod,
Hogy Te kicsoda voltál.

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

Egyetlen Egy

Testem-lelkem befejezetlen,
De sorsomra mégis kész vagyok,
Valaki még ma elárul engem,
Akinek dicsőség, ha elbuktatott.

Asztalomnál ülnek tizenketten,
Fogy a kenyér, a bor, száll az illatos füst,
Egyikük lesz az, aki elárul engem,
Zsebét húzza a harminc ezüst.

Annyi mindent
Nem szeret meg az ember
Aki fél.
Annyi mindent
Megszerezhet az ember
Alig él.

Sorsomat hosszan tollba mondja,
Keresztet rajzol homlokomra,
Ha én sem értem, Te nem értheted,
Hogy kiből lesz az Egyetlen Egy.

Annyi mindent
Nem szeret meg az ember
Aki fél.
Annyi mindent
Megszerezhet az ember
Alig él.
Annyi úton
Elindulhat az ember,
Mind egyre megy,
Mert jó válasz
Csak egy van,
Egyetlen Egy.

Élj a mában

Tudod, ilyen az újmódi rendszer,
Ebben a korban hős a gengszter,
És az éjjel is nappal,
Az élet nagy torta habbal,
De az íze savanyú,
A sorsod üres és iszonyú.
Itt zenék szólnak és fegyverek,
Itt mindenki mindig más lehet,
A fiúk is lányok, az áldás is átok,
De nem tűnik fel senkinek,
És aki elvágja a torkodat,
Az lesz a hírekben az áldozat.

Már nem az, ami volt,
Én elhagyom e kort,
Várnak egy szebb világban
Már nem az, ami volt,
Most elhagyom e kort,
De Te csak élj a mában.

A tévét nézed, de ő is néz Téged,
Ha az adás véget ér, aznap Neked is véged,
Nem élsz kétszer,
De meghalsz újra meg újra
Fogyasztói sorsodat
Egy reklámember írja
Nekem jöhet a bor, nem kell a por,
Se a láb, amely eltipor,
Se a hálás utókor,
Műemlék, márványszobor
De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe,
Amikor késő lesz a megrendülésre.

Már nem az, ami volt,
Én elhagyom e kort,
Várnak egy szebb világban
Már nem az, ami volt,
Most elhagyom e kort,
De Te csak élj a mában.

Mire vagy jó?

Szeretőm vagy,
Engem a világ így szeret,
Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.

Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.

Szerelmem vagy,
Neked én adok nevet,
És ez a varázslat köröttünk lebeg.
Bánatot, sebet, mindent levedlek,
Ha megölsz is érte,
Én akkor is szeretlek.

A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem,
Ha bűnös ajkamon Te vagy a zsoltár,
Tisztább leszel, mint valaha voltál.

Csak keresed magad,
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad,
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy,
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad,
Mire vagy jó?

Tanítvány vagy,
És én növekszem Veled,
Emlék vagy, aki semmit nem feled.
Visszalépned többé nem lehet,
Én megmenekültem,
Ha megmenthettelek.

Készen, ébren, száz éve talpon,
Tudom már, hogy többé sohasem alszom,
Pihenek majd később az égben,
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem.

Csak keresed magad,
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad,
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy,
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad,
Mire vagy jó?

Új törvény

Elképzeltem,
Hogy jelkép lettem
Egy jelkép nélküli korban,
És azt álmodtam,
Hogy úgy ébredtem,
Mint aki nem tudja
Hol van.

Ó, ez nem lehet igaz
Emberek,
Milyen jó, hogy csak álom
Mert ha egyszer
Tényleg felébredek
Biztos, hogy másképp csinálom.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Ezen a bolygón az élet
Csak fogyaszt és éget
A szemetet szórja szét
Bármerre nézek,
Csak villódzó képek
És gyönyörű hulladék.

Olyan relatív minden
Támpont meg nincsen
A rút is annyira szép,
A reklám a főnök,
Meg a sorozathősök,
Már nem lehet messze a vég.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Egyszer mindez összedől,
És kezdi majd újra a semmiből
Egyszer minden a porba hull
A terhektől végleg megszabadul.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Új lesz a törvény!

Örvény

Tovább nem tudok várni,
Most már megteszi bármi,
Az lesz a veszted,
Hogy örvénylik a tested.

Az alkalom itt van,
Hát hódolj be halkan!
Százezer éve
Mindig ez a vége.

Mindegy a színhely,
Nem kell, hogy színlelj,
Szeress vagy vess meg,
Én birtokba veszlek!

Olvadni kezd most a Hold,
Az arcod a párnán
Csak egy furcsa-furcsa folt.
Ócska kis közhely,
Gyönyörű törvény,
Hogy a szerelem örvény.

Tovább nem tudok várni,
Most már megteszi bármi,
Az lesz a veszted,
Hogy örvénylik a tested.

Látod, nálam a fegyver,
De reszketned nem kell,
Mert ez csak gyönyört fakaszt,
Hát húzd meg a ravaszt,
Ugye érzed a tavaszt?!?

Olvadni kezd most a Hold,
Az arcod a párnán
Csak egy furcsa-furcsa folt.
Ócska kis közhely,
Gyönyörű törvény,
Hogy a szerelem örvény.