- 1,
-
Most táncol a szívem,
Hát fogd tovább a kezem.
Érezd a felszabadult lelkem,
Az örömtáncot járó szívem.
Most a boldogságtól könnyes szemem.
Ez a nap, felejthetetlen, pótolhatatlan,
Szívem újra ég, s dübörög, mint egy katlan,
Úgy érzi magát, hogy halhatatlan.
Tüze ismét óriási, s olthatatlan,
Többé már nem oltalmatlan.
Szeretsz és vigyázol rám,
Szép szavak hagyják csak el szám.
Ha ölelsz, boldog óra vár rám,
Csak csókolj, beszélj hozzám.
Hisz szeretlek, nagyon ám!
-
..........................................................
-
2,
-
A szelek ájultak,
-
Minket simogattak.
-
A fellegek ámultak,
-
Ránk mosolyogtak.
-
Szél, szoknyát lebbentett,
-
Fogatlan mosoly, képünkbe nevetett.
-
Édes nap, édes hármas!
-
Nevetéstől, szinte fáj a has.
-
E hármas boldog, derűs napja,
-
Boldogságot, egymástól kapja.
-
Egymástól nem zavartatva,
-
Örömmel mentünk városból városba.
-
Az elégedett útról hazatérve,
-
Jó kedvel az ágyon szétterülve,
-
Töltöttük tovább az időt, beszélgetve.
-
......................................................................
-
3,
-
Úgy vágyna hozzád megannyi kedves, puha szó,
-
A nagy, igaz érzésekkel lázadó.
-
Úgy beborítana lágyan, mint ágyat a takaró,
-
Mint éltető napfény a drága rózsát,
-
Mely környékre szórja illatát,
-
Melyet szellő visz tovább a hegyen át.
-
De előtted állva, szó torkomra fagy,
-
A hang megtorpan, leheletet sem hagy.
-
Csak dadogás, zűrzavar, mit garatom pácban hagy.
-
Jaj, de mondanám lelkem színes világát,
-
Az ékes, mézes, drága szavát,
-
A lágyan simogató hangját.
-
De csak hallgatagon állok,
-
Tán, felesleges szavakat mormolok,
-
Bár igen csak mást gondolok.
-
...................................................................
-
4,
-
Ejnye emberek, olvassatok!
-
A soraim olvassátok,
-
De mögé, nem láttok.
-
Félreértitek minden szavam,
-
Holott, világosan leírtam,
-
Versemnek minden sorát így is gondoltam.
-
Írtam tucatnyi verset igaz barátnak,
-
De egyesek az alkalmon kapva kapnak,
-
Mindenféle butasággal gyanúsítanak.
-
A szeretet, mi belőlem árad,
-
Soha el nem apad, ki nem fárad,
-
Cseppet sem lankad.
-
Ha ezt nem értitek, sajnálom,
-
Pedig Ő, csak igaz barátom,
-
Lelki társam, vigaszom.
-
Szerelemről, már rég írtam,
-
Mostanság ilyent, nem is kaptam,
-
Egyedül a szeretet mi hallhatatlan.
-
.................................................................
-
5,
-
Én leszek fölötted a fény,
-
Egy, másoknak láthatatlan lény.
-
Csodás hajadnak rendkívüli csillogást adok,
-
Gyengéden végig simogatva, ott maradok.
-
Vajon érezni fogsz?
-
-
Tűz gyöngye leszek,
-
Másnak nem, csak neked létezek.
-
Hisz oly hidegek a kezek,
-
Óvatosan felmelegítelek.
-
Vajon észleled-e, hogy az én tüzem?
-
-
S leszek szó, fülednek szelíd, kedves,
-
Mások hallásának nem érdemes.
-
Súgó, búgó, olykor érces,
-
De számodra mindenképp rokonszenves.
-
Vajon fűszál sóhajában meghallasz-e?
-
-
Leszek egymagam minden, az egész,
-
Szó, ami néma, de érthető, s lágyan merész,
-
Emlék, s friss levegő, a lélek részegítő mézét pergető méhész,
-
S az édes búsöröm a testeden átremegő, vágyra kész.
-
Csak lásd, halld, érezd, amit más nem, ameddig csak élek, s élsz!
-
................................................................
-
6,
-
Áthasítja csengő, magasztos érzésem a távolt,
-
Mint, balgatag és irgalmatlan sötét éjt a holdnak fénylő sugara.
-
Most kellenél, hogy magadhoz ölelve lecsillapítsd
-
Fájdalomtól gyötört, lávaként fortyogó lelkemet.
-
Érezzem, hogy újra fontos vagyok édes lényednek!
-
Tested minden mozgásában, tündérek szépséges hada mutatkozik,
-
Szép vagy, akkor is midőn a szűz szemérem bíborlángba borít.
-
Szép, mint éji tó, az aranyruhás, borús, a lágyan hullámzó,
-
Ha hűs, szelíd tükrén égőpiros tündöklését elöntve,
-
Kigyúl a napkorong, a szentséges tűzkoszorús.
-
Csillogó könnycseppekkel díszített, simogató arany szavakba felöltöztetnélek,
-
Remegő, hófehér, gyermekin szerető, bűbájos lelkedet,
-
Féltő gondoskodásommal puhán bebugyolálnám,
-
Hogy ne érhesse bajnak, keserűségnek gyenge szele sem.
-
Messze vagy tőlem, mint elaggott földtől a fényárban úszó nap,
-
Így nem érhet el más, csak szerető, dúsgazdag képzelet.
-
........................................................................................
-
7,
-
Nem akarom többé, hogy láss sírni,
-
Magamban fogok eztán könnyezni.
-
Megpróbálom az életem szépnek mutatni,
-
Nem kell szívfájdalmam senkinek sem tudni.
-
Majd szépeket, s jókat mesélek,
-
Azt, hogy milyen gondtalanul élek,
-
S a világon mindenkit egyformán szeretek,
-
Hogy soha senkit nem feledek.
-
Ha látod eltorzult, bánatos arcom,
-
Fáradt vagyok, majd azt mondom,
-
Nincs a világon semmi bajom,
-
Hogy kimerültség ül csak az ábrázatomon.
-
Hogy ne aggódj, ezt azért fogom mondani,
-
Szeretnélek sok bajomtól megóvni,
-
A nyugtalanságtól megkímélni,
-
Mert tudom, nagyon tudsz értem aggódni.
-
.......................................................................
-
8,
-
Veled bárhol is ér, szép a reggel,
-
De mégis könnyebb lenne az életed nélkülem,
-
Hisz folyton könnyemmel áztatom léted,
-
Bár iszod, mint kiszáradt föld a vizet.
-
Nem kellene állandóan a keserűségem hallgatnod,
-
De úgy tud bántani mindenki,
-
Ki csak göröngyöt görget akarva, akaratlan,
-
Az amúgy is kanyargós nehezen járható útra,
-
Melyet járnunk kellene.
-
Így hát, a lámpát lassan eloltom,
-
Az irtózatos sötétben magam leszek,
-
Oda soha nem engedlek, mert ott többé nem fénylik fel.
-
Eszembe jut minden, ami rossz volt,
-
Rossz gondolatok, versek, s a kihűlt érzelmek.
-
Veled bárhol is ér, szép a reggel!
-
De elengedlek, csak visszahúzlak a mélybe.
-
A sok jót, s vigaszt köszönöm,
-
Többé nem hagyom, hogy miattam szenvedj,
-
Nélkülem könnyebben boldogulsz az életben,
-
De szépemléked mindörökre megőrzöm.
-
.....................................................................
-
9,
-
Elmentél!
-
-
Elköszöntél, elmentél.
-
Boldogság volt minden perc, mit itt töltöttél.
-
Már oly nagyon kellettél!
-
Hiányod máris marcangol,
-
A szeretet tüze lángol.
-
Hoz e még sors össze minket?
-
Süt e még a nap együtt kettőnket?
-
Ha megsimogatsz merengve egy tárgyat,
-
S nálam a gondolat,
-
Azt tisztán érezni fogom,
-
S hogy elárassza édes gondolatod lelkem, hagyom.
-
Érzem, hogy fontos vagyok még, ha rám gondolsz kedvesen,
-
De most, támad a hiányod hevesen.
-
Elköszöntél, elmentél,
-
Képed előttem mindig él!
-
Minden órában visszavárlak,
-
Már ismét látni akarlak.
-
.........................................................
-
10,
-
Még érzem finom illatod,
-
Mit törékeny tested itt hagyott.
-
Még hallom hajnali suttogó hangod,
-
Mi édes torkodból csábos szádon felém szólt.
-
Még érzem szelíden simogató kezed,
-
Mely arcomon gyengéden végigsuhant.
-
Még hallom alvó kedves szuszogásod,
-
Mely betölti most is ötlépésnyi szobám.
-
Még érzem kecses tested melegét,
-
Melyhez bújnék bizalmasan szüntelen.
-
Mégis kegyetlenül hiányzol már,
-
Mert szeretlek, s e szeretet soha nem múlik el.
-
................................................................
-
11,
-
Ígértem, hát vidám leszek, mosoly ül arcomon,
-
Ha téged látlak s hallak, túl teszek gondomon.
-
Bár elköszönnék szépen tőled,
-
Csak ne lenne oly édes az öled.
-
Úgy sírnék a drága válladon,
-
Csak lenne rá idő, s alkalom.
-
Elpanaszolnám minden bánatom,
-
Hogy gyakran az életem miért is útálom,
-
S azt, el miért nem dobom.
-
Ha veled vagyok, sutba a szívfájdalom,
-
Szívem, lelkem felszabadítom,
-
Szavaid iszom, tanácsaid megfogadom.
-
Halovány reményt, sorsunk szándéka csillogtat,
-
Nem leszünk mi elhagyatva, így nyugtat.
-
Hisz jöttél a messze semmiből,
-
Azóta a fény, csak tündököl.
-
...............................................................
-
12,
-
Napfény az égen,
-
Épp olyan, mint régen.
-
Most mégis szebbnek látom,
-
S mindig a melegére vágyom.
-
Van csillagom nekem is már,
-
Körülötte hatalmas a fényár.
-
Régvolt tündöklésem,
-
Újra élem életem.
-
Látom a világ színeit,
-
Érzem az élet ízeit,
-
Fogadom erő áramlását,
-
Hallom boldogság lágy szavát.
-
Hát már soha el ne engedj,
-
Örökre nekem megmaradj.
-
Nálad nincs semmi fontosabb,
-
Csak találkozzunk ismét mihamarabb.
-
...........................................................
-
13,
-
Szemlesütve csendesen elmegyek,
-
Egy halk köszönést azért elengedek.
-
Ébenfekete éjjelek selyme,
-
Aranyszőke csillagsugaras szövete,
-
Lassan teljességgel betakar,
-
A világtól is távol tart, ha akar.
-
Kipattanó szikrák szívből,
-
Varázsolnak részegítő ölelésből.
-
De vigyázz, a kősziklává vált rideg szívek,
-
Keserűséget hoznak, s azt követik, könnyes könnyek.
-
A szívem most eladó, rá már, nincs szükségem,
-
Már nem hullajtom gyöngyfüzérben könnyem,
-
Kiszáradt rég, s ég, izzik szomorú szemem.
-
Nincs egy szavam, panaszkodni sem panaszkodom,
-
Szent Mihály lovára fektetve hangtalan elbúcsúzom.
-
Szent Mihály lova= az a kocsi amin a koporsót eltolják
- ..........................................................
- 14,
-
Ha szerelmes lennék,
-
Egész nap csak dúdolnék,
-
Örömömben ugrálnék,
-
Tán még cigánykereket is vetnék.
-
Mindenkinek csodaszépet mesélnék,
-
Örökké csak szépen beszélnék
-
Jaj csak szerelmes lennék!
-
A széllel versenyt futnék,
-
Felhőkre is felugranék.
-
Ha szerelmes lennék,
-
Sok illatos virágot szednék,
-
Hozzá, azzal gyakran elmennék.
-
Bár csak szerelmes lehetnék!
-
..................................................................
-
15,
-
Néked szól a dalom
-
Szép amazonom.
-
Azt tudom, hogy akarom,
-
Akarom, hogy rám nevess,
-
S csak engem szeress.
-
Nem kell, hogy más öleljen,
-
Nem kell, hogy más szeressen!
-
Ha bántasz is néha,
-
Nem leszek tőle léha.
-
Azt akarom, hogy forró csókod érje arcom,
-
Csak lássalak, szemem nem takarom.
-
Szívem adom szívedért cserébe,
-
Lépjünk hát rá a fények mezejére.
-
/ 1988 /
-
......................................................
-
16,
-
Sóhajok völgyében,
-
Széttört szívek clubjában,
-
A búslakodás bárjánál ülve,
-
Lelkek nyöszörgése közepette,
-
Koktélt, szenvedés poharából iszom,
-
Búbánatból és keserű könnyből.
-
Letűnt szerelem kín zenéjét,
-
Idegeken pengetve játszzák.
-
Halld bús voltát szívemnek!
-
Te löktél ez iszonyba!
-
Elmentél, s itt hagytál,
-
Szeretetem nem számít már,
-
Vár rám a lassú halál,
-
A szívem ezer sebből, lassan kivérzik.
-
Nincs több fény, sír az ég.
-
Ki érti elkeseredett lelkem,
-
Ki érti meg, kétségbeesett szívem?
-
.............................................................
-
17,
-
Mikor rád gondolok,
-
Szívem vadul dobog,
-
Sírás fojtogatja torkom,
-
Rekedt lesz a hangom.
-
Testem beleremeg,
-
Üvöltenék, de nem merek.
-
Annyira szeretlek, s tisztellek!
-
Tudd meg kedves lányka,
-
Az élet nem a mennybéli lánya,
-
De a boldogság, isten adománya.
-
Szívembe zártam minden pillanatot,
-
Mit a sors tőled, nekem adott,
-
S rátettem egy nagy lakatot.
-
Hiányzol, már fáj a hiányod,
-
Bár tudom, soka tennivalód,
-
De hogy szeress, az is a dolgod.
-
........................................................
-
18,
-
Valahol, egy csendes városban,
-
Nem nyílnak már a virágok.
-
Valahol egy csendes ház előtt,
-
Nem szól már a szerenád,
-
S e ház, ismert, oly kedves ablakából,
-
Már nekem nem küld csókot senki sem.
-
Valahol a város csendes utcáján elhagyottan bolyongok.
-
Nem gondoltam volna, hogy egyszer,
-
Egymagamban sétálok,
-
S hogy a virágok, nékem már hiába nyílnak.
-
Valaha oly örömkönnyet tudtam hullajtani,
-
De most, hjaj, keserű a könny,
-
Mely elhagyja szomorú szemem.
-
Nem gondoltam soha, hogy el tudsz majd hagyni,
-
S hogy hallani sem fogom az oly kedves madárdalát.
-
Amerre járok, csak hervadnak a virágok,
-
Nem lesz nekem már boldogságom!
-
Valahol egy csendes utcán magam vagyok.
-
Nem szeretem már az életem,
-
TE voltál csak a mindenem egy szál magadban!
-
Nem nyílnak nekem már a virágok,
-
Nem dalolnak többé a madarak.
-
Nem kell soha már a szerelem
-
Nem kell már az életem!
-
Nem tudok már mit kezdeni vele,
-
Elvetted eszem, megölted szívem.
-
Valahol egy csendes utcán,
-
Búcsút intek végleg.
-
Hát áldjon meg az én istenem téged.
-
..................................................
-
19
-
Verseket írok,
-
Hol nevetek, hol sírok.
-
Írok verseket,
-
Szerelmeset,
-
S néha nevetek,
-
Mert szeretek.
-
Néha sírok,
-
Ha magam vagyok.
-
Emberek jönnek,
-
S mennek,
-
De rosszkor mennek.
-
Elfásult érzések,
-
Tépett emlékek.
-
Buták az emberek?
-
Miért nem szeretnek?
-
................................................
-
20,
-
Nézd, egy tiszta szívet adok, az enyém.
-
Felajánlom, ha kell neked, oly szerény.
-
Ím, egy szív, az enyém,
-
Még ártatlan szegény.
-
Vedd el tőlem, ha kéred,
-
Dobd el, ha nem kell tenéked.
-
S ha majd eszedbe jut egyszer, valamikor,
-
Vedd fel, csak fújd, s így róla leszáll a por.
-
Csókold akkor, hisz megérdemli,
-
Mert nagyon tudott rád várni.
-
.............................................................
-
21,
-
Ázom, s fázom,
-
Csak nálad a gondolatom.
-
Édes álmokat kergetek,
-
Olykor meg-megpihenek.
-
Szélben, s nagy hidegben,
-
Képed itt van a szívemben.
-
Mikor felébred emléked,
-
Szívem nem téved,
-
Ő szeret téged!
-
.........................................................
-
22,
-
A boldogságot megvenni nem lehet,
-
Érte, csak küzdeni lehet.
-
S hogy elérhesd,
-
Érte mindent bevess.
-
Mondj igazat, de őszinte soha ne légy,
-
Mindent tudj, de légy tudatlan.
-
Szeresd a nőt, de néha flörttel csald,
-
Ne nézd az időt, de tiszteld őt.
-
Keresd a jövőt, de néha nézz a mára,
-
Kergesd az álmot, de sokat ne álmodj.
-
Az idő múlik, de szíved maradjon fiatal.
-
Élj, szórakozz, de magadban kárt ne okozz,
-
Szeress, ám őrülten szerelmes soha ne légy.
-
Boldogságot nehezen szerzed,
-
De könnyen veszted.
-
Megvenni nem lehet,
-
Érte csak küzdeni lehet!
-
......................................................
-
23,
-
Pillanat az életemből
-
E történet, anno, velem esett,
-
De a lány, már többé, senkit sem szerethetett,
-
Meghalt, ezen nap után, balesetet szenvedett. ................................ Végre találkoztak a szerelmesek,
-
S hosszan, hosszan ölelkeztek.
-
Múlt az idő, rohantak a percek,
-
S ŐK, egyre csak ölelkeztek.
-
Majd a fiú lehajolt, s földet egy marékkal felvett,
-
S azzal a lányhoz visszalépett.
-
- itt a szívem, néked adom!
-
A lány egy keveset a markába vett.
-
-látod, megőrzöm, szíved elfogadom.
-
Magasra emelte a földet, egész magasra,
-
Hogy a blúz ujja, könyékig csúszott rajta.
-
Majd a pengő inakkal szerkesztett szélre szórta.
-
Megcsendült az, mint két kristálypohár, ha összekoccan.
-
Ölelkezve álltak a téren, egyikük sem moccan.
-
A járókelők fekete esernyővel gúnyosan mutogattak,
-
Némelyek szimplán csak összesúgtak.
-
Mint egyetlen izzó vörös tömb, ŐK csak álltak.
-
Az égbolttal párhuzamosan találta már az est őket,
-
Szótlanul hevertek a pázsiton és nézték a felhőket.
-
Érezték, közel a búcsú perce, nem szóltak,
-
Majd ismét mélyen egymásba gabalyodtak
-
Ah, mily szép emlékem ez nékem,
-
Ha erre gondolok, mindig sír a szívem.
-
Jaj ezt a lányt, hogy szerettem!
-
........................................................................
-
Kiállok az udvarra hullócsillagot nézni,
-
Hisz én is nagyon szeretnék kívánni.
-
Jaj gyorsan, hát kívánnom kellene,
-
Midőn a csillag hullik lefele.
-
Mit is kívánhatnék, ó jaj nekem,
-
Mert kívánalommal tele az életem.
-
Egy szebb, gazdagabb jövőt?
-
Több szerelmet, vagy csak ŐT?
-
A barátaimról sem kéne megfeledkeznem,
-
Hisz oly sok jót tettek velem.
-
Inkább valamit nekik kívánok,
-
Mivel fontosak a barátok. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
