Del és Codie, mint mindig, összefogtak 2-D ellen. Nem kell mást tenniük, csak kicserélni a fejfájás-elleni tablettáját hashajtóra... Kemény munka, de Codie örülhet. Neki csak őrködnie kell...

-Huh, ez kész! - mondta Del, ahogy kijött a fürdőszobából.

-Király! - Codie elgondolkodott. - Most cseréljük ki Murdoc arc-vizét pillanat ragasztóra!

-Oké!

És elindultak Murdoc szobája felé. Szerencsére most éppen nem volt otthon, így könnyű dolguk volt. Pár nappal később 2-D már mutatta a hashajtó jeleit...

-Mi a baj, 2-D? Zabszem ment a seggedbe? - kérdezte gúnyosan Del.

-Nem, semmi bajom, csak úgy érzem, ezek nem fejfájás elleni gyógyszerek.

Codie ekkor félrenyelte a kólát. Del idegesen kérdezte:

-Mimimimimimimi...Miből gondolod?..

2-D értetlenül nézett.

-Ájjunk csak meg egy szóra!

-Hehehehehehe! Del, te merre menekülsz?

-Én arra!

-Jó!... Akkor én arra megyek!

2-D elkezdte kergetni a két rossztevőt.

-Murdoc, már órák óta a tenyeredbe tartva tartod a fejed! Miért?

-Kérdezd őket! - és a fejével Del és Codie felé bökött.

-Jajj, már megint ők?

-Bezony.

-Elegem van már belőlük! Egyfolytában rosszaságokon jár az a picike eszük, és mindig fogadnak valami hülyeségen! Ennek lassan véget kéne már vetni!

-Nekem mondod?? Megint fogadnak!

-Te, fogadok 5 dolcsiban, hogy elkap! - mondta Del.

-Én meg arra, hogy nem!

-Állom!

-Oké!

Del egyszer csak elgáncsolta Codie-t. Elesett, és 2-D elkezdte fojtogatni!

-Hehe, jössz nekem egy ötössel, sárkány! Háhá! - mondta lihegve Del.

2-D észbekapott.

-Úristen! Mit csinálok?? Oh, bocsi, Cod!

-No problemo, senor, csak adj már egy kis levegőt, menj már hátrább!!!!

2-D hátrálni kezdett, és Codie levegő után kapkodott. Del pedig teljes erejéből nevetett.

-Deeel!...

-Mi van, Russ?

-Zsákfogság!

-Mi?? Ne!...

-Zsákfogság!

-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!!!.....

Hát, Del megint a hátizsákban kuksol.

-Hogy őszinte legyek, ez az eszetlen fantom semmi baromságot nem csinált, amíg ez a tűzféreg ide nem jött! - mondta Murdoc.

-Igen! - folytatta Russel.

Csak Noodle bólogatott nemet. Ő és Codie nagyon jó barátságban álltak.

-Ugye nem akarjátok elvinni szegényt?? - 2-D félelmében átölelte Codie-t.

-Héj! D! Ne romantikázz! Engedj el!!!! - de Codie nem rajongott úgy az ötletért.

-Bocsi.

-Ide figyelj, én egy percig se maradok ezzel a gennyládával egy házban! Vagy ő megy el, vagy én!

Két perccel később...

-Hé!!! Engedjetek be!!!!!! Ennek a háznak a fele az enyéééééééééém!!!!!!!! - ordibálta Murdoc az ajtót rugdosva.

-Bocsika, de kívül tágasabb! Én csak neked akarok jót! - mondta 2-D.

2-D Russel és Noodle leült Codie mellé.

-Hé, D! Ugye nem rágtál be a hashajtós viccért?

-Á, dehogy!

-Háát, akkor jó... De figyelmeztetlek, hogy most egy jó ideig nem kéne elsétálnia senkinek se a piros, sárga mintás szőnyegen!

-Miért? - kérdezte Russel.

-Hááááát... Mert Del-el egy aknát tettünk alá... De nem kell félni, nagyon kicsit robban, és ha minden igaz, akkor hatástalanítja magát 3, 2, 1...

És ekkor egy hatalmas puffanást lehetett hallani, és a szőnyeg felrepült az égbe.

-Hú, kedves tőled hogy szóltál! - mondta 2-D.

-Megegyeztünk, te suttyó!!!! - ordította Del a táskából.

-Bocsi, hehe! - mondta Codie.

Pár nap múlva Noodle kérésére elmentek egy kínai étterembe vacsizni. Hogy ebből mi lesz... Mivel szegény Codie még nem nagyon tudta hogy kell használni a pálcikát (először azt hitte, hogy az orrát kell befogni vele...), Noodle megpróbált adni neki egy villám órát. Codie nem valami tanulékony, ezt már igazán megtanulhatta volna... De hát... Mindig van remény... Csak most nincs!

-Jobb ha feladod, Noodle, ez akkor fog pálcikával enni, ha cigány gyerekek potyognak az égből. - mondta Russel. Ő már viszonylag elég jól kezelte a cuccot.

Hát, Noodle tényleg feladta, de Codie nem, ő folytatta a hülyéskedést, és rozmárosat játszott.

-Hé, kis sárga emberke, nekem lécci kutyatálban tálaljad! - mondta Codie a pincérnek.

-Codie! Viselkedj! - mondta 2-D.

-Viselkedni? Az mi?...

-Tudhattam volna...

A pincér hozta a kaját mindenkinek.

-Hé, légy van a levesemben! Vagy az csak nyelv?? - monda Codie a furcsa ételt szaglászva.

Úgy kivágták az étteremből, mint a huzat!

-Ha még egyszer meglátlak itt, lehúzlak, mint egy VISA kártyát! - ordibálta a bolt vezetője.

-Szegény Codie... De szerintem jobb is így. - mondta Russel.

Közben kint...

-Hát ilyet!!! Kivágtak egy kétcsillagos kajáldából, na jól van! Ide se jövök többet! - elgondolkodott - Jönne a fene. Jé! Egy kiscica! Jajj, de édes valaki! Igen, rólad beszélek! Te kis édes!... - Ekkor a macska belekapaszkodott Codie orrába - ÁÁÁÁÁÁ!!!!!! Szájj le rólam, rühes dög!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

A macska leugrott Codie-ról, ő pedig mérgében ráfújt egy jó nagy adag tüzet. De nem látta szegény, hogy nem a macskát találta el, hanem egy kisebb dobozkát amin ez a felirat volt: Gázellátó.

-Ajjaj!

Felrobbant az egész mindenség, de a vendégeknek semmi bajuk se lett. Nem így Codie-val, aki korom fekete volt. 2-D, Russ, és Noodle mérgesen mentek Codie háta mögé.

-Ez most mire volt jó??????? - kérdezte 2-D.

-Héj, ég a hajad, el kéne oltani! - mondta Codie - Az egész amiatt a hülye macska miatt volt!!!!!!

Megvetően néztek rá.

-Na jó, igaz, hogy a tüzet én fújtam, meg hogy nem a macskát céloztam, de... Az ő hibája, miért kapaszkodott belém!??

-Codie, egy kóbor macskát nem kell riogatni! - mondta Russel.

-Jóvanna!

Amikor hazaértek 2-D megfürdette Codie-t, és vett neki egy új nyakörvet. Majd pedig jól leszidta, és bezárta a szobájába, hogy gondolkodjon el a dolgon.

-2-D te meglepő módon nem szoktál olyan nagyon haragudni Codie-ra, amikor valami rosszat csinál. Miért?? - kérdezte Russel.

-Egyszerű. Tudom, hogy sokszor az idegeinkre megy, hogy rosszalkodik, hogy Del-el baromkodik, de igazság szerint ez az igazi Codie. Másmilyet én nem szeretnék! - mondta 2-D.

-Hát, végül is igaz.

-Mindenkinek van egy személyisége, amit ha megváltoztatnak, akkor még rosszabb mint azelőtt. Mi ezt szoktuk meg, és ez a jó Codie számunkra.

-Tökre igaz! De még mindig nem vagyok túlzottan meggyőzve...

-Figyi, volt már olyan tárgyad, ami már ütött-kopott volt, semmire sem jó, legszívesebben kidobtad volna a kukába! De mégsem tetted. Mert a tied volt, és közel állt a szívedhez. Na ez Codie! Nem lenne szívem megválni tőle, mert a barátom, és akármilyen rossz is néha napján, attól még az marad!

Képzelhetitek, hogy ez mennyire jól esett Codie-nak, hogy végre van egy igazi barátja, aki nem hadja el, még a legnagyobb szarban se! Ettől könnyek gyűltek a szemébe...

VÉGE

by Jeti