-A műsor megtekintését (16) éven aluli nézőinknek nem ajánljuk!-

1.
A KONG Studio. Gondolom mindenki tudja, miről is van szó. Aki meg nem, hát az utána néz. És akinek ez nem tetszik, az elmehet a bús pics*ba XD Tehát történetünk a KONG Studio-ban kezdődik. Reggel fél 6. Még mindenki alszik.
-Nem is igaz, én ébren vagyok! - háborodott fel 2-D
MONDOM MINDENKI ALSZIK!
-Jól van, na! Bocsika...
Azért... Tehát, mindenki mélyen alszik, főleg Muds, a tenapi 2 üveg vodka, és 3 rekesz sör után.
-Csak 2 rekesz volt...! - méltatlankodott Muds.
A FENE AZ ISTENVERTE POFÁTOKAT, ITT ÉN VAGYOK A NARRÁTOR, AZT CSINÁLJÁTOK AMIT ÉN MONDOK! Tehát, főleg Murdoc aludt mélyen. Egyszer csak valaki dörömbölni kezdett az ajtón, de iszonyú erővel. Russel ébredt fel rá elsőnek:
-2-D!!! - üvöltötte - Nyisd ki az ajtót...!!
-Majd Noodle kinyitja...
-NOODLE!!! - hallatszott ismét Russel hangja - Nyisd ki az ajtót...!!
-Majd 2-D kinyitja...
-Hogy a sátán nyomná ki belőletek azt a kicsi agyatokat, és csinálna belőle matricákat!! - kiáltotta, igencsak idegesen Murdoc - Majd én kinyitom...! - majd méltatlan morgást, üvegcsörömpölést, és léptek zaját lehetett hallani, melyet ajtónyitás hangja követett. Murdoc igencsak homályosan látott, de megismerte a jövevényt. El is kerekedtek a szemei, és rácsapta az illetőre az ajtót. Pont ebben a pillanatban megjelent a csapat többi tagja.
-Ki volt az, Muds? - kérdezte Russel.
-Áh... Csak-csak valaki... - hebegte.
-És az a valaki most hol van?
-Öhm... Ki-kiment... - ekkor ismét lehetett hallani a dörömbölést.
-De úgy hallom, most be szeretne jönni. - jegyezte meg 2-D.
-Te csak ne tegyél észrevételeket! - förmedt rá Murdoc. Ekkor a dörömbölés
még hangosabb volt.
-Na jól van, most untam meg, állj félre. - mondta, egyelőre még nyugodtan
Russel.
-Nem! - hangzott az erőteljes, ám kurta válasz.
-Muds, mi van veled? Ki van az ajtónál?
-Senki...! Senki érdemleges...
-Senki érdemleges, jól hallottam?! - hangzott kintről egy felháborodott női hang.
-Megint egy barátnő? - kérdezte fejet csóválva Noodle.
-Nem egészen... - hajtotta le fejét Murdoc. Most végre ál állt az ajtótól, így Russel oda tudott menni, hogy kinyissa. Mikor az ajtó kinyílt, egy 16 éves forma lány állt előtte. Kb. vállig érő, copfba fogott korom fekete haja, és sötét barna szemei voltak. Fekete nadrágot, és egy sötétvörös felsőt viselt, melyen egy halálfej volt. Mind két csuklója szinte tele volt
karkötőkkel, nyakában egy füleskereszt lógott. Mellette 2 teli utazótáska.
-Csak hogy végre valaki beengedett! - méltatlankodott a lány. Felemelte táskáit, majd besétált. Mikor meglátta Murdoc-ot, mérges tekintettel nézett rá. Ledobta a táskákat, majd csípőre tett kézzel kérdőre vonta a férfit:
-Nem is örülsz nekem? Mellesleg, szia! - ekkor integetni kezdett.
-Mit keresel itt?
-Hát nem tudod...?
-Állj, állj, állj! - vágott közbe Noodle. - Először is... Ki vagy te? - ekkor a lány méltatalanul cöccintette egyet.
-Még azt sem tudják, hogy ki vagyok?!
-Sajnálom, ez az infó lemaradt a bemutatkozásnál! - mondta idegesen Muds.
-Mesés!... Tehát, hogy a kérdésedre válaszoljak, a nevem Sharon Niccals.
-Tessék..? - kérdezték egszerre, megdöbbenve.
-Egyszer úgy is ki kellett hogy derüljön... - mondta Murdoc. - Ő itt a lányom. - ekkor mindenkinek még tágabbra nyíltak a szemei, és köpni-nyelni nem tudtak.
-16 éve felcs*nálta anyámat, és mikor megtudta hogy terhes velem, nem akart felvállalni. - folytatta a storyt Sharon. - Elmondása szerint anyám k*rva volt, aki minden második hapsival lefekszik akit meglát az utcán, tehát biztos hogy nem tőle van a gyerek. Mikor megszülettem, apasági vizsgálattal
kellett neki bizonyítani.
-Jól van, elég lesz! Tehát, miért is vagy itt? Tudtommal a bíróságon úgy határoztak, hogy nem jöhetsz közelebb hozzám 100 mérföldnél.
-Akkor a bíróság még nem tudta, hogy anyám 16 éven belül leukémiában meg fog hallni. - ezt Sharon olyan hűvös nyugalommal mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Micsoda...? - döbbent le Murdoc - Emily... Meghallt...?
-2006. Június 20.-án. 5 napja. Hihetetlennek tartom, hogy téged erről még nem értesítettek. - Sharon még mindig nyugodt volt. Félelmetesen nyugodt, és hűvös.
-Lehet hogy értesítettek... Általában bontatlanul ki szoktam dobni a leveleimet.
-Remek szokás, ajánlom gyorsan szokj le róla. Most pedig azon nyomban mutass nekem egy szobát, ahol lakni fogok.
-Alig szűk fél órája hogy ittvagy, és már követelőzöl?! - kérdezte Murdoc, felháborodva.
-Valóban, és alig szűk fél órája hogy élőben hallhatom a hangod, nem pedig telefonon keresztül. - most jött el az a pillanat, hogy Sharon-t elhagyta a nyugalma, és kezdtek rajta előtörni az érzelmek. - Tehát... - folytatta remegő hangon. - Hol is fogok lakni?
-2-D, kérlek mutasd meg neki a vendégszobát. - mondta Murdoc, majd úgy ahogy volt (alsógatyában) kisétált az ajtón, és elindult a temető felé, hogy szívjon egy kis friss levegőt. Mindenki nagyon meglepődött a történteken, főleg azért, mert Muds még sosem beszélt ilyen \"kedvesen\" 2-D-vel. Pár perces csönd következett, amit Sharon tört meg:
-Hahó! - kiáltotta - Hol van a vendégszoba?
-Ó, igen, persze... Bocsi. - szabadkozott 2-D, majd megfogta a lány egyik bőröndjét, és kérte, hogy kövesse.
A vendégszoba egy viszonylag nagy, kb. 24 négyzetméteres szoba volt. Látszott rajta, hogy nem nagyon volt még használatba véve, mert teljes volt a rend és a tisztaság.
-Pakolj ki nyugodtan, utána ha gondolod, lejöhetsz hozzánk reggelizni. - mondta 2-D.
-Rendben. - válaszolta Sharon, de nem nézett rá 2-D-re, egyre csak a szobáját csodálta.
-Ennyire tetszik? - kérdezte nevetve D.
-Viccelsz? Ez gyönyörű! - válaszolta Sharon, majd elkezdte a szoba minden zugát alaposan felmérni. - Otthon nekem csak a beépített erkély jutott...
-A beépített erkély? Hogy hagyhatta édesanyád, hogy ott aludj?
-Az az igazság, hogy anya sem nagyon viselkedett másképpen, mint Murdoc. Talán, még rosszabb is volt. Naponta 5 doboz cigit szívott el, ha nem többet. A nap minden órájában, minden percében totálisan részeg volt. Folyton vert engem és a kishugomat...
-Van egy hugod?
-Nem vérszerinti. Igazából édesanyám nővérének a lánya, aki 8 éve halt meg egy autóbalesetben. De annyira szeretem, hogy már a hugomnak tekintem...
-Ő most hol van?
-A nagyszüleinél. - D majdnem sírva fakadt, ahogy hallgatta, milyen volt a lány szörnyú sorsa 16 éven keresztül. És csodálkozott azon, mennyire higgattan mondja el mindezt Sharon, nem hogy egy könnycsepp sem gurult le az
arcán, de még csak a szeme sem rebbent. Olyan üres volt a tekintete, akár egy hullának...

*

Már 5 óra telt ez a történtek óta. Murdoc nem tért vissza, Sharon sem jött ki a szobájából, és a többiek még annál is jobban le voltak lombozódva, mint amennyire amúgy is szoktak. -Gyerekek, ebből elég volt!! - kiáltotta Russel fejében Del. - Miért nem emelitek fel a hátsótokat, és csináltok valamit?!
-Mégis mit? - kérdezte Russel. - Ha van jó ötleted, rukkolj elő vele...
-Ahogy kívánod! - húzta fel az orrát Del. - Hát például...! Nah meg ott van az is hogy... Tudod mit?
-Mit?
-Nem mondom meg neked!
-Ajh... - sóhajtott Russel.
-Del-nek igaza van! - pattant fel Noodle - Először is, meg kell keresni Murdoc-ot. Aztán valaki menjen fel Sharon-hoz, és hívja le a nappaliba. Ha megtaláltuk Murdoc-ot, őt is oda vezetjük, és kettesben hagyjuk őket. Bizonyára sok megbeszélni valójuk van.
-Egyedül hagyni őket? - kérdezte 2-D - Nem gondolod hogy ennek hajtépés lesz a vége?
-Nem hinném...
-Te tudod. - legyintette 2-D, majd elindult Murdoc keresésére...

Folyt. köv. :D