A reggel a szokásos módon indult. Hirtelen megszólalt Molly ébresztőórája, ő pedig nagy nehezen kinyitotta a szemét. Elkezdett gondolkodni, hogy hogyan is került a saját ágyába, mivel előtte nap este megint buliztak, és ő már csak arra emlékezett, hogy tök részegen Twister-ezett 2D-val, Noodle-lel, meg Murdoc-kal. Aztán már nem tudta, hogy mi történt.

Megegyezett magával abban, hogy elaludt, és valaki behurcolta a szobába. Szépen lassan felkelt, és elindult az ajtó felé. Nekiment az ágya keretének, de nem érezte. Aztán rálépett a földön heverő discman-re is, de az nem tört össze. Aztán, mikor az iskola táskáját akarta félrerúgni, de az meg se moccant, Molly már kezdett mérges lenni.

- Mi a franc? Mellérúgtam volna? Nem látom! –gondolta magában. –Hm. Lehet, hogy visszafekszem aludni!

El is indult az ágya felé, de úgy látta, mintha valaki feküdne a helyén. 

- Ki az? Menj az ágyamból, álmos vagyok! –mondta a valakinek.

Azonban, ahogy közelebb ment, és kitisztult a látása, észrevette, hogy valójában ő van az ágyban, és nem valaki más. Még a szokottnál is nagyobbra nyitotta a szemét, és úgy meredt a testére, aztán lenézett magára. Fehéres, átlátszó bőr, és pár centivel a föld fölött lebegett. Jól ismerte ezt a látványt, hiszen nem először volt szellem.

De most igazán bepánikolt, hiszen egy ideje megszerette az éltét, és az öngyilkossággal is felhagyott. Nem tudta, hogy mit csináljon. Kétségbeesetten túrta a haját, és nézett körbe a szobába. Odarohant magához, és elkezdte rázogatni az élettelen testét.

- Ébredj már! Nem halhatok meg! De ha…! Hiszen még… Még nem vagyok… 500 éves! Akkor… -elszorult a torka. –Akkor én… és… ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Három percen keresztül csak állt, pontosabban lebegett egyhelyben, és közben sikítozott, addig, amíg be nem esett az ajtón Russel és 2D, nyomukban Codie-val. Molly úgy sikított, hogy észre sem vette a felé közeledő 2D-t, és bemosott neki egy jó nagyot. 

- ÁÁÁÁÁ!!! ÁÁÁÁ!!! –sikította, és már a szeme is könnybe lábadt.

- Molly! Molly mi a baj? –próbálta túlkiabálni Molly-t D.

- Mi történik? Mi történik? –ugrált Codie, mivel nem látta mi folyik odabent, mert Russel megállt az ajtóban.

- Molly!!! Nyugodj már le! –kiabálta D.

Molly pár másodpercre megállt szuszogni, és így végre észrevette 2D-t, aki idétlenül nézett rá.

- Mi történt? –kérdezte D.

Molly tekintete elsötétült, majd hirtelen nekiesett 2D-nak.

- Te mocsok! Te p*dofil! Te… te! Szemecske! Hogy tehetted ezt?! –kiabálta Molly, miközben lelökte 2D-t a földre. –Hülye, barom! –D már a földön feküdt, Molly pedig mellette guggolt, és ütötte, ahol csak tudta.

- Mocsok!

- Szedjétek már le rólam! Segítsen valaki! –kiabálta kétségbeesetten 2D. –Áú! Molly mi van veled? Ez fáj! Szállj már le rólam!

Russel odalépett, és megpróbálta leszedni Molly-t, de az őt is össze-vissza karmolt. Ahányszor Russel vagy 2D megpróbálta megfogni Molly-t, csak a levegőt karmolták. Codie döbbenten állt az ajtóban, aztán közbeszólt:

- Hagyjátok már! Majdcsak elfárad!

És így is lett. Csak egy percnek kellett eltelnie, és Molly végre lassulni kezdett. Egyre kisebbeket ütött, aztán már nem is csapott le, hanem eldőlt oldalra, és sírni kezdett.

- K*csög! -szipogta.

- De mégis mit csináltam? –értetlenkedett D.

Hirtelene megjelent Del, és röhögni kezdett.

- Mi van? Én is akarok nevetni! –mondta Codie, mire Del az ágy felé mutatott.

Mikor Codie felfogta, hogy mi, vagy inkább ki is van ott, ő is röhögni kezdett, de aztán rájött, hogy ez nem is vicces.

- Fúj 2D, hogy tehetted ezt? –kérdezte döbbenten.

- De én még mindig nem értem! Mondjátok már, hogy miért vagyok k*csög, p*dofil? –türelmetlenkedett D.

- Megöltél te s*gg! –szólalt meg Molly.

Ekkor vette csak észre Russel és 2D is a holttestet.

- Uram! Atyám! –mondta 2D.

- 2D felcsinálta Molly-t!!! –röhögött Del.

- De nem is! Én nem… én soha! Ez nem lehet! –dadogta D is. –De hát! Tegnap… nem is emlékszem, hogy mi volt tegnap!

Del még jobban röhögni kezdett, mire Molly dühösen nekiesett.

- Ez nem vicces! –most egy pofonnal beérte, mire Del gyorsan kihúzott a szobából.

- Molly, én esküszöm, hogy nem… izé… hogy nem izéltelek meg! –esküdözött D.

- Esküszöl? –nézett rá szúrósan Molly.

- Persze! Soha nem tennék ilyet!

- De akkor hogy történt? Mert tudtommal nem vagyok még 500 éves!

- Nyugodj szépen le! Most úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna! Lemegyünk, megreggelizünk…

- Az jó lesz! –vágott közbe Russel.

- És aztán megnézünk valami jó horrort! –folytatta D.

- Jajj ne már! Nem szeretem a hülye horrorokat! Menjünk be a városba! –lelkesült fel Molly.

- Ööö… Szerintem nem lenne jó ötlet, egy ööö…. Szellemmel mászkálni a városban! –vélekedett Russel.

Molly teljesen le volt lombozva ezek után. Hülye horrorokat kellett néznie, mert odakint zuhogott az eső, és senki nem akart vele menni, mert a Texasi láncfűrészes kettőt nézték.

Molly a szobájában ücsörgött és sírt, mikor megjelent Del.

- Ne búslakodj! Nem olyan rossz halottnak lenni! –vígasztalta gyanús mosollyal Del.

- De én azt sem tudom, hogy mitől haltam meg! Ez annyira sz*r! –nyögte Molly.

Del arcán furcsa kifejezés jelent meg. Mintha egy gúnyos mosolyt próbált volna elfojtani.

- 2D nem olyan jófiú, mint amilyennek látszik! Szerintem, ne higgy neki! –Molly könnyes szemmel nézett rá, de aztán a tekintete sötétülni kezdett. –Nehogy nekem támadj! Én csak elmondtam a véleményem, b*sszki!

- Nem rád! 2D-re! –morogta Molly. –De honnan tudjam, hogy tényleg… azért haltam meg?

- Én nem tudom! De nem is akarok beleavatkozni! –hazudta Del.

Molly-nak kezdett gyanússá válni ez a kedvesség.

- Akarsz tőlem valamit? –kérdezte gyanakodva.

- Én? Ugyan már! Semmit! Csak gondoltam, ha már te is halott bvagy, akkor megmutatom, milyen halottnak lenni!

- Tudom, milyen! Már voltam halott!

- Igaz! Nincs kedved kijönni a temetőbe? –kérdezte.

Molly ezzel bele is esett a csapdába, ugyanis Del kicsit meg akarta szívatni a többieket, hogy Molly-t a saját oldalára állítja, és ellenük fordítja.

Mikor vége lett a filmnek, Codie-nak hirtelen kedve támadt Del-lel hülyülni, de sehol sem találta. Végül aztán mikor belenézett a hátizsákba, amibe Russel szokta zárni, talált benne egy kis üveget.

- Hé! D! Russel! Találtam valamit a fantomod zsákjában! –kiabálta Codie, mire Russel odament hozzá, és elvette az üveget.

Egy ideig az üveg oldalán lévő szöveget olvasta, aztán megszólalt.

- Hogy ez mekkora egy gennyláda! Ő ölte meg Molly-t! –mondta.

- Mi van? –lepődött meg Codie.

- Ez csak egy olyan méreg, mint ami a Rómeó és Júliában volt. Csak egy bizonyos ideig halott az, akit megmérgeznek vele. És ez a hülye ezt csinálta Molly-val, és ez hatott rá!

- De minek akarta megölni?

- Nem tom’! –vont vállat Russel, majd lement enni valamit a konyhába.

Codie elmesélte a többieknek is, hogy mit csinált Del, de ez rajta kívül mást nem izgatott. 2D is azt mondta, hogy:

- Akkor semmi baj, majd feléled!

Codie egy ideig gondolkozott, majd a kicsi agyába ötlött valami.

- De mégis hol van Del, és Molly?

Del és Molly pedig éppen a városban mászkáltak, és Molly osztálytársait ijesztgették.

- Nem is gondoltam, hogy ilyen jó fej is tudsz lenni! –jegyezte meg Molly, mikor Del a patkányokkal zsonglőrködött.

- Én azt hittem, hogy 2D igazat mondott, mikor azt mondta, hogy egy hülye kis liba vagy, de akkor ezek szerit nem! Legalábbis én nem vettem észre, ahogy azt sem, hogy kényes lennél, pedig Noodle folyton ezt szajkózza! –hazudta Del, mire Molly nagyon elszontyolodott. – Ne aggódj, én szívesen leszek a haverod! –Del még egy fura vigyort is ki tudott csikarni magából.

Molly teljesen bedőlt neki, és mikor hazaértek, már nagyon megutálta a többieket, mert annyi hülyeséget tömött bele Del. Akivel csak találkozott, lekevert neki egy pofont, és leüvöltötte.

- De Molly mégis mi bajod van? –kérdezte 2D. –Én soha nem öltelek volna meg! Csak Del szórakozik veled! Ő mérgezett meg! Nem maradsz halott, mert ez az izé, amit megitatott veled, csak egy napig tart!

- Persze! Nem hiszek neked! Te csináltál fel, és azért haltam meg! Del soha nem tenne velem ilyet! –mondta Molly.

Russel már éppen neki akart esni a zsákkal Del-nek, de Molly eléugrott, és megállította. Rengeteg időt veszekedtek, hogy Del csak be akarja csapni őt, de Molly nem hitt nekik. Aztán hirtelen Molly, mintha párologni kezdett volna. Először a lába, aztán egyre több része.

- Mi van itt? –kérdezte meglepve Molly.

- Semmi különös, csak elmúlik a méreg hatása! –felelte 2D.

- Miért vagytok ilyen ünneprontók? Ha most sikerült volna összehaverkodnom ezzel az átkozott elkényeztetett libával, akkor most minden jó lenne nekem, nem kéne mindennap attól tartanom, hogy valaki megorrol rám, és rám uszítja! De neeeem! Miért kell elviselnem, hogy ez a kis hülye r*banc itt lakjon?! –kiabálta Del. 

- Del, ha feléledtem, ezért még számolunk! –nyögte alig hallhatóan Molly, mivel már a válláig el volt párologva.

Nem telt el pár perc, és Molly szelleme teljesen eltűnt. Mindenki felrohant a szobába, ahol Molly békésen feküdt az ágyon, és aludt. Jól látszott, ahogy a mellkasa lassan emelkedik, aztán visszasüllyed.

- Huh! Akkor majd holnap reggel tanúi lehetünk, ahogy Molly jól elgyepálja Del-t! –mondta szadista vigyorral Murdoc. –Ha másért nem, ezért jó, hogy ez a kiscsaj itt lakik!

Másnap mikor Molly felébredt, első dolga volt, hogy megkeresse Del-t, aki gyáva kutya módjára Russel fejében kuksolt.

- Gyere ki te gyáva! Ha most jössz, akkor kisebbet adok! –Molly egész reggel követte Russel-t, és folyton beszélt hozzá. – Nem maradhatsz örökre odabent! Ha egyszer kijössz, úgyis elkaplak!

Del sokáig gondolkozott, hogy mit is csináljon, és arra jutott, hogy gyorsan kisprintel Russel fejéből, be Elvira kriptájába, és napokig ki sem jön onnan. Gyorsan próbált elhúzni, de nem vált be, mert Molly már készült rá, és elkapta a zsákkal.

- Szóval! Ki az elkényeztetett liba? Mi?! –kérdezte vészjósló hangon Molly.

Végül Del büntetése az lett, hogy Molly bedobta a szekrényébe, és egy magnót rakott mellé, amiben Tokio hotel cd szólt, pontosabban üvöltött.

- Könyörgök neee! –kiabálta Del, de Elvira nem hallotta a kiabálását, mert a kriptájában aludt.

Este tíz óra fele, mikor már milliószor hallgatta végig szegény Del a cd-t, kiengedték a zsákból.

- Komm, and renne mich! –énekelte Del.

- Ez már nekünk lesz büntetés! –sóhajtott Russel.

Del pár óra múlva már túl is volt a szörnyű megrázkódtatáson, és megint a régi volt.

Vége