Reggel 9 óra. 2D kiabál, mert Codie a fogkréme helyére ragasztót rakott. 10 óra, Russel szintén kiabál, mert Codie becukrozta az összes kajáját. Pár perc múlva Noodle is kiabál, aztán Murdoc. És végül Codie duzzogva ül D szobájába, ahova gazdája zárta be.

- Bocs, de ha nem ez, akkor Murdoc ver sz*rrá! –mondta 2D, aztán rázárta az ajtót.

- Na b*szd meg! –morogta Codie. –Akkor majd játszok a gépeddel!

Alig telt el fél óra, és Codie sikítozva dörömbölt az ajtón.

- Engedj ki! Engedj ki! –kiabálta, de a többiek fönt tévéztek, és nem hallották.

Codie ugyanis bosszúból elkezdte ütni 2D gépét, és végül a sok eszével leöntötte vízzel, pedig az be volt dugva a konektorba. A gép pedig felgyulladt, és aztán D ágya is lángra lobbant. Szegény Codie pedig nem tudta, hogy mit csináljon, és ráadásul az ajtó is zárva volt.

- NYISD KIIII!!! MEGÉGEK!!! –visította.

- Ti hallottatok valamit? –kérdezte odafent 2D.

- Ja! Te is hallottad? –felelte Noodle.

Erre kicsit lehalkították a tv-t, Murdoc legnagyobb haragjára. És így végre meghallották, hogy szegény Codie odalent kiabál. De azt hitték, hogy csak hisztizik, ezért 2D szépen komótosan sétált le a lépcsőn.

- Mi van már megint? –kérdezte D fáradtan.

- Szétvertem a géped, és felgyulladt!!! Nyisd ki!!! –kiabálta Cod.

- Ne szórakozz, büntiben vagy! –de mikor meglátta, hogy az ajtó alól füst szivárog ki, azonnal rohant vissza a kulcsért, amit fent hagyott az emeleten.

De annyira remegett, hogy a lépcsőn vagy ötször megbotlott, és le is esett, aztán „sikeresen” beletörte a kulcsot az ajtó zárjába.

- Most mi legyen?! Mit csináljak?! –pánikolt 2D.

- Te ökör! Most meg fogok halni miattad! –Codie kétségbeesetten kaparta az ajtót, de hiába, az nem nyílt ki.

Már Noodle is ott állt és pánikolt, de sehogy sem tudták kinyitni.

- Hogy lehetsz ennyire béna?! –kiabálta magából kikelve Noodle.

- Sajnálom, de ideges lettem!!! És nem vagyok béna! –kiabált vissza 2D.

- Mi van már megint? Muszáj folyton felébreszteni?! –érkezett meg Molly is pizsamában, de mivel nem szeretett 2D-vel veszekedni, visszament a szobájába, ami Noodleé mellett volt.

D és Noodle tovább veszekedtek, és Codie is beszállt a vitába.

- Most komolyan ilyen hülyék vagytok? Hozzátok vissza Molly-t, hogy nyissa ki az ajtót!!! –üvöltötte Codie, már rekedt hangon a füsttől.

2D mikor felfogta a szavait, rögtön rohant az emeletre, és szó szerint lehozta Molly-t. El se mondta neki, hogy mit kellene csinálni, csak berontott a szobájába, felkapta a vállára, és szaladt is vele.

- Te teljesen hülye vagy? –kiabálta Molly. –Ha nem vetted volna észre, éppen öltöztem!

- Jajj!!! –kiáltotta 2D, mikor észrevette, hogy Mollyn csak egy póló, meg bugyi van. –Ne haragudj, de Codie magára gyújtotta a szobát, és eltörtem a kulcsot! Ki tudnád neki nyitni?

2D rákvörös arccal nézte a földet.

Molly odament az ajtóhoz, és azonnal kinyitotta. Codie rengeteg füst kíséretében rohant ki a szobából. Molly még eloltotta odabent a tüzet, aztán jött ki a megint.

- Mit csináltál Codie? –kérdezte.

- Ez a hülye bezárt, én pedig bosszút akartam állni, de… ÚÚÁÁÁ!!! –sikította Codie.

- Mi van? –csodálkozott Molly.

- Te… te… te nem vagy felöltözve!!! –Codie meglepődése röhögésbe fulladt, és 2D is csatlakozott hozzá.

- Mi ez a nagy jó kedv? –érkezett meg Murdoc is. –Haha! Mollyn nincs ruha! –röhögött Murdoc is. –Russel gyere! Molly bugyiban van!

- Hülye f*szok! –morogta Molly, és lekevert mind a három fiúnak egyet, aztán sértődötten elment.

- Váh… Váh… Várj Molly! Nagyon csinos vagy! –röhögött Codie.

Codie nem tanult a számítógépes esetből, és megint azzal kezdte a napját, hogy másokat idegelt. És amikor Murdoc kergetni kezdte, nekirohant a tv-nek, aztán a lépcsőn Noodle-nek is, és magával sodorta lefelé.  Ketten gurultak sokáig, aztán Molly lába előtt értek földet.

- Codie, olyan eszetlen vagy! –jelentette ki Molly.

-Én? Miért? –nézett körül Cod.

- Nem igaz, hogy nem tudnál kicsit nyugton maradni! Nézz csak körül! Lelökted szegény Noodle-t a lépcsőn, mert Murdoc sörét tetted tönkre, és elmenekültél. Vagyis próbáltál! –mondta Molly, akinek már sikerült leszoknia a monoton hangjáról. –Eszetlenke! –jegyezte meg, majd elment.

- Nem is vagyok Lenke! Én Codie vagyok! –motyogta Codie.

- Nem, te hülye vagy! És mellesleg etikátlan is!

- Hogy mi vagyok? Nem tudnál rendesen beszélni?! –mérgelődött Codie.

- Azt mondtam, hogy etikátlan vagy! Etikettlenke! –jegyezte meg Noodle, majd ő is elment.

Codie gondolkozva nézett utána.

- Néha olyan furcsák a lányok! –jegyezte meg.

Pár nap múlva Codie összeesküvés áldozata lett. Miután nem hagyta, hogy D bevigye a fürdőkádba, Codie bemenekült Noodle-hoz, de amint belépett, becsapódott mögötte az ajtó, és zár kattanása hallatszott.

- Ki van itt? –kérdezte ijedten, mert a sötétben nem látott senkit. –Mit akarsz tőlem??!! –érezte, hogy valaki hozzáér.

- Nyugi már, csak mi vagyunk!- szólalt meg Noodle, majd felkapcsolta a lámpát.

- Huh! Mázli, mert 2D épp meg akar fürdetni, de így nem tud bejönni! –örvendezett Codie. –De ki az a mi vagyunk? –nézett körül gyanakodva.

Csak akkor látta meg, hogy Molly ott áll a sarokban, és egyik kezében egy félig rohadt húst, a másikban pedig egy szappant tartott..

- Mi-mi-mit akarsz azzal? –kérdezte reszketve Cod.

- Bocs Codie, de nincs más választásod! Ideje megfürdened! –mondta Noodle.

Szegény Codie rögtön nekiugrott az ajtónak, és kaparászni kezdett rajta.

- NEM!!! NEM! ÉN NEM FOGOK FÜRDENI!!! –kiabálta Codie, és mikor Noodle megpróbálta lenyugtatni, össze-vissza kezdett rohangálni a szobában.

- NE!!! NE!!! HAGYJATOK!!! NEM AKAROK FÜRDENI!!!

- Nyugi már Codie! Nem olyan rossz! Csak pár perc és kész leszel! –próbálta nyugtatni Noodle.

Molly csak nyugodtan nézte, ahogy rohangál.

- Nem segítenél légy szíves?! –nyögte Noodle, mikor megpróbálta lefogni Codie-t.

Molly sóhajtott egyet.

- Jól van! –intett egyet, mire Codie megdermedt, és előrebukott.

Még a pofája is tátva maradt, mert teljesen lebénította a varázslat. Noodle kinyitotta az ajtót, és kikiabált rajta 2D-nek.

- Deh sehíss! –kiabálta Codie, és Drack pár másodperc múlva le is jött a padlásról.

- Mi van már? –kérdezte Drack. –Éppen aludtam!

- Hoii mehgényított! –próbálta Codie mondani.

- Mit mond? –értetlenkedett Drack.

- Azt, hogy bocsi, hogy felébresztettelek, de én vagyok Etikettlenke, és muszáj volt valakit zavarnom! –felelte Noodle, és kituszkolta Drack-et az ajtón.

2D bejött a szobába, És kivitte Codie-t, aki akárhogy próbált is megmozdulni, Molly varázslata túl erős volt. Kénytelen volt hát végigszenvedni a fürdést, de utána sértődötten ült a nappaliban, és még tv-zni sem akart. Minden tagja elzsibbadt, mert mire végeztek a fürdéssel, Molly már elaludt, és 2D nem hagyta, hogy felébresszék. Viszont órák kellettek ahhoz, hogy elmúljon a varázslat hatása, addigra pedig elgémberedtek a tagjai.

- De a felébresdedded volna, ahhor most dunék hendesen hesélni! –selypítette Codie.

Murdoc nem tv-zett a nappaliban, csak élvezte nézni és hallgatni, ahogy Codie szenvedett. Csak ült Codie-val szemben, és bámult rá, néha pedig beleivott a sörébe.

Másnap Codie sokáig feküdt 2D ágyán, és bosszút forralt a többiek ellen. Valami nagy, és gonosz tréfát akart űzni a többiekből. Már el is döntötte, hogy 2D-nak elveszi az összes gyógyszerét, tönkreteszi a kedvenc szintetizátorát, és a kajájába húst rejt, Noodle plüssállatkáit fellógatja a Kong tetejére, és hogy Mollyn bosszút álljon, megidézi Tracy-t. Azt nem érezte, hogy ez már túl durva visszavágás egy fürdetés miatt, de nem érdekelte, hiszen még akkor sem tudta kimondani miatta az ’R’, és ’L’ betűt.

10 óra volt, és 2D pánikolva rohangált a házban. Ugyanis beleharapott a kajájába, és abban hús volt, utána pedig nem találta a gyógyszereit. Mikor beszaladt a szobájába, sikított egyet. A kedvenc szintetizátora darabokban hevert a padlón. Aztán Noodle sikítása hallatszott. Ő a plüssállatait nem találta. Kirohant a házból, és meglátta őket a tetőn, a nyakuknál fogva fellógatva.  

Codie nagyon elégedett volt önmagával, de hiányolta Molly kiabálását.

- Russel, hol van Molly? –kérdezte még mindig selypítve kicsit.

- Te kis k*csög! Mit csináltál Noodle állataival, meg D cuccaival?! –indult meg felé Russel.

- Semmit, semmit! Csak egy kis tréfa volt! –szabadkozott Codie. –Csak a tegnapi fürdetés miatt!

Codie gyorsan beszaladt D szobájába. A gazdája a földön ült, és takarította fel a kedvenc hangszere darabjait. Mikor meglátta Codie-t, mérgesen nézett rá.

- Tudsz róla, hogy nagyon szemét vagy?! –kérdezte 2D.

- Jól van, na! Csak egy hülye kis szintetizátor volt!

- Tudod jól, hogy ez volt a kedvencem!

- Te meg tudod jól, hogy útálok fürdeni!

- Ez nem mentség Codie, nagyon bunkó vagy! És Noodle cuccait is tönkretetted!

- Dehogy tettem, csak fellógattam! Majd Molly leszedi őket! Tényleg, nem láttad Molly-t?

- Vele mit csináltál?! Reggel óta nem jött ki a szobájából!

Codie itt elbizonytalanodott, kezdte megérezni, hogy mekkora hülyeséget csinált, mikor megidézte Tracy-t, és Del zsákjába tette, majd berakta Molly szobájába.

- Hát… izé, csak…

Nem is tudta végig mondani, D máris ment Molly szobájába. Épp nyitotta volna ki az ajtót, de az kinyílt magától, mivel Molly jött ki rajta iszonyú mérges arccal.

- Hol van Codie? –kérdezte szinte üvöltve.

- Mit csinált?

- Ááá semmit, csak idehozta az anyámat! –felelte Molly, majd elindult megkeresni Codie-t.

Meg is találta, amint az éppen fel akart mászni a padlásra.

- Nézd, sajnálom! Bocsi! Csak ne átkozz el!!! –visította Cod.

- Te bunkó paraszt, te, te, hülye dög! Tudod, hogy mi történt volna, ha kiengedem abból a zsákból?! –kiabálta. –Na mindegy, legalább megtudtam, hogy hogyan halhatok majd meg!

- Na és hogyan? –érdeklődött D, aki akkor érkezet meg a padlásfeljáróhoz.

- Hát, majd ha az 500. születésnapomon leszúrom magam! –felelte szomorúan. –És addig is, 10 évente öregszem majd 1 évet! Ez tök gáz! 22 éves koromban úgy fogok kinézni, mint egy 13 éves!

- Ez szívás, de én meg 100 évente öregszem egyet, tehát te csak ne panaszkodj! –mondta Codie.

Délután azon tanakodtak a „sértettek” a nappaliban tanakodtak, hogy mi legyen Codie büntetése. Végül arra jutottak, hogy megidézik Mrs. Niccals-t, Murdoc ük-ük-ük nagyanyját, aki teljes szigorban nevelte régen a gyerekeket. Nála csak úgy szabadott enni a gyerekeknek, hogy könyvet kellett szorítani a hónuk alá, és ha a könyv kiesett, akkor elvette az ebédet, és elküldte a „rendetlenkedőt” az asztaltól.

- Ő majd megtanít az etikára! –vigyorgott szadistán Murdoc.

Codie már ettől is majd összecsinálta magát, de igyekezett ezt nem mutatni.

- Már bocsánatot kértem! Minek kell ez a bünti? –kérdezte Codie, mikor már a padlón ültek, hogy megidézzék a szellemet. 

- Tudod, neked etikát kell tanulnod! És ő majd megtanít! Nem kell félned! Csak egy kis kínzás! –felelte 2D.

- Most nagyon megnyugtattad! Igazából én sem értem miért csináljuk ezt! Codie így a jó, nem? És különben is nem lett semmi bajunk! A plüssök is lekerültek, Molly megjavította a szintetizátort, a húsba nem haltál bele, és majd veszel új gyógyszereket! –mondta Noodle.

- Na látod, Noodle már meg is bocsátott nekem!

- Én is, de azért nem árt tanulnod egy kis etikát! Meg Murdoc-nak sem ártana, de… -kezdte 2D, de Murdoc azonnal ropogtatni kezdte az ujjait. – Szóval kezdhetjük?

Az idézés nem tartott sokáig. Mrs. Niccals-nek az volt a munkája, hogy minden hívásra visszatérjen a másvilágról, és kioktassa a neveletlen gyerekeket az illemről. Amint meg jelent a körben, az idézők elengedték egymás kezét, hogy a szellem kijöhessen a körből.

A nő magas volt, és vékony, határozottan olyan, mint egy csontváz. Gőgösen fennhordta az orrát, és nyílegyenes háttal állt. Egy kopott, szürke színű ruha volt rajta, az arcán pedig számtalan bibircsók. Akár egy boszorkány. A haja ősz volt, és egy kontyba volt összefogva, az egyik kezében pedig egy favonalzót tartott.

- Jó napot kívánok! –mondta hangosan.

- Jó napot! –köszöntek vissza kórusban.

- Melyik b*dös kölköt kell megnevelnem? –kérdezte szigorú hangon.

- Ő itt Cod, őt kellene egy kis illemre tanítani! –mutatott Molly a reszkető sárkányra.

A nő azonnal Codie felé fordult, és rácsapott egyet a vonalzóval a hátára.

- Húzd ki magad! –mondta.

- Áú! Ez fájt maga sz*dista… ÁÚ!!! –kiáltott fel Codie, de kapott egyet a szájára is.

- Így nem illik beszélni egy hölggyel! Kérem fáradjanak ki, nem szabad elvonniuk a fiú figyelmét! –mondta fontoskodva a nő, mire a többiek gépiesen felálltak, és kimentek a szobából.

- Anyám, Murdoc! Hogy neked milyen rémes őseid voltak! Nem csodálom, hogy te is ilyen lettél! –jegyezte meg 2D.

Szegény Codie már reszketett, hogy egyedül kell maradnia azzal a borzalmas nővel a szobában. Mrs. Niccals egyre közelebb lépett hozzá, ő pedig hátrálni kezdett.

- És mondd csak fiam! Mi a teljes neved? –kérdezte a nő vészjósló hangon.

- Hát ööö… az enyém az…Codie! –dadogta Codie.

- Így nem beszélünk! –kiáltotta. –Ha azt kérdezem, hogy mi a neved, te válaszképpen elmondod a teljes nevedet! Például így: Az én nevem, Mrs. Minerva Niccals! Most te jössz!

Tehát fiam, hogy hívnak?

- Az én nevem Mrs. Minerva Niccals!

- Nem jó! A Minerva nem a te neved! –dobbantott a nő. – Mi a TE neved?!

- Az én nevem Sárkányvári Andersen Kody! –remegett Codie.

- Rendben! És mondd csak, tudsz te járni?

- Igen!

- Igen, asszonyom! –javította ki Mrs. Niccals, majd rávágott egyet Codie hátára.

Mrs. Niccals 4 egész órán át nyúzta Codie-t akinek el kellett sétálnia előtte, de az nem találta szépnek, a sárkány görbe hátát, és csoszogó lépteit. Ezért persze rávágott jó párszor szegény hátára, aztán könyveket pakolt a fejére, és úgy kellett Codie-nak teáznia, ennie, és sétálgatnia. Ha egy könyv is leesett, büntetésből Murdoc őse rávágott a hátára, vagy ahol csak érte.

Aztán amikor letelt a négy óra, a nő elbúcsúzott, és megnyugtatta Codie-t, hogy most elmegy lefeküdni mert este 8 órakor már mindenkinek ágyban a helye, és majd holnap folytatják a munkát. A többiek a nappaliban tv-ztek, de mikor Mrs. Niccals észrevette, hogy ők sincsenek még ágyban, sorra mindenkinek rácsapott valamilyére, és elküldte őket lefeküdni.

Noodle próbált átszökni Molly-hoz, mert ilyen korán még nem tudott elaludni, és addig nem akart unatkozni, de a szellem hirtelen ott termett, és a vonalzóval kergette vissza szegényt a szobájába.

Másnap reggel 6 órakor Mrs. Niccals mindenkit kivert az ágyából.

- Lehet, hogy hozzá küldtek, de attól még magukat is megnevelhetem! –mondta Mrs. Niccals, miközben reggeliztek. 

Codie-nak könyveket dugott a hóna alá, és a fejére is pakolt egypár kötetet, hogy az tanuljon meg egyenesen ülni. Murdoc gonoszságból ráijesztett Codie-ra, akinek így leestek a könyvek a fejéről, Mrs. Niccals pedig elvette a kajáját, és elküldte az asztaltól.

A kínzás folytatódott. Átvették a nyelvtant, a szépírást, hogyan kell szépen enni, inni, hogyan kell átadni a nőknek a virágot, hogyan illik társaságban viselkedni, és egyéb dolgokat vettek át. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy Codie háta, tarkója, és mindene tiszta vörös lett a vonalzótól.

- Akkor én most megyek, és megnevelem kicsit a pajtásaidat is! Rendben van? –kérdezte szigorúan Mrs. Niccals.

- Rendben van Mrs. Niccals! –kántálta Codie.

A „nevelőnő” kisuhant a szobából, és először Noodle-hoz ment be. A lány éppen gitározni gyakorolt, és nagyon meglepődött mikor a szellem átment az ajtaján, és szigorú ábrázattal megállt előtte.

- A lányok nem tanulhatnak hangszeren! Ez illetlen dolog! –mondta, és elvette Noodle gitárját. –És ülj egyenesen! –csapott a hátára.

Noodle nagyon meg volt lepődve, de jobbnak látta nem megszólalni. Jól tette, mert a nő hamar kiment a szobájából, és továbbment. Molly nem volt a szobájában, mert éppen 2D-vel és Elvira-val Twisterezett 2D szobájában. Így hát először Murdoc-ot, és Russelt találta meg a nappaliban, amikor azok valami akciófilmet néztek.

- Üljetek egyenesen! –kiáltotta, és szokása szerint ütött egyet a vonalzóval.

- Hey! –pattant fel Murdoc.

- És kapcsold ki a zajládát! Manapság minden rossz gyerek ezzel butítja magát! Te szentséges ég! –szörnyülködött a nő, mikor meglátta Murdoc fordított keresztjét. –Ezért büntetés jár!

Mrs. Niccals megragadta Murdoc fülét, és elkezdte az udvar felé vezetni, ahol pedig bezárta a kamrába. Russel bemenekült a szobájába, és a nő már nem is ment utána. Viszont épp ment volna vissza Codie-hoz, mikor hangos nevetés csapta meg a fülét.

A parkoló felől jött, 2D szobájából. Mikor bement a szobába, azt látta, hogy Elvira egy széken ül, és valami kerek játéknak látszó dolgot tart a kezében, (a Twister pörgetője –Fox) és közben nevet, Molly pedig a földön fekszik egy színes pöttyökkel teli szőnyegféleségen, Mollyn pedig 2D fekszik. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy azonnal szörnyülködni kezdett, és meg sem bírt szólalni.

A helyzet kínosságát még az is fokozta, hogy 2D lefogta Molly-t, és elkezdte csikizni. Mrs. Niccals még pár másodpercig nem szólalt meg, de aztán szinte üvölteni kezdett.

- MIT MŰVEL FIATALEMBER??!! MAGA MEGRONTOTTA AZT A SZERENCSÉTLEN GYERMEKET!!! –üvöltötte.

- Tessék? Én nem… ömmm... én nem erőszakoltam meg! –felelte 2D, még mindig Mollyn ülve.

- MÉG HOGY NEM?! HÁT MAGA SZERINT ÉN VAK VAGYOK?! MICSODA ERKÖLCSTELEN VISELKEDÉS?! 

Elvira már dőlt a röhögéstől, de Mrs. Niccals gyilkos pillantást vetett rá, ezért inkább kilebegett a szobából.

Mrs. Niccals addig püfölte 2D-t, amíg az le nem mászott Molly-ról, aki értetlenül nézte az idegbajos nőt, majd legyintett egyet, és a vonalzót a gazdája ellen fordította, mivel az kiugrott a nő kezéből, és azt kezdte el verni. Aztán a vonalzó leesett a földre.

- Átkozott boszorkány! Máglyára vele! Az ilyenek nem emberek közé valók! –mondta Mrs. Niccals megdöbbenve.

Molly a hasára fordult, majd beszélni kezdett:

- Figyeljen rám! Mi Codie-hoz hívtuk magát, és csak is Codie-hoz! Nem azért, hogy mindenkit gatyába rázzon, vagy itt szidja a boszorkányokat, hanem azért, hogy megnevelje Codie-t! –magyarázta Molly szépen lassan.

Mrs. Niccals sértődötten kisétált, majd visszament Codie-hoz, akit utána a többiek három napig nem láttak. (szegény Murdoc 6 órát kuksolt a kamrában, mire valakinek eszébe jutott kihozni onnan) Azonban a negyedik napon, Codie felszegett fejjel, és egyenes háttal kijött abból a szobából, ahol napokig együtt volt Mrs. Niccals-szel. Bement a nappaliba, levett egy könyvet a polcról, leült 2D mellé, és olvasni kezdett. Vagyis csak úgy tett, mert közben halkan kezdett 2D-hez beszélni:

- Kérlek, küldjétek el innen! Ez egy borzalom! Úgy kell tennem, mintha fejlődnék, de olyan borzalmas! Szétver, és azt mondta, hogy Molly-t el kell égetni! Arra kért, hogy csináljam meg én! Elvileg azért jöttem ki! –súgta Codie.

- Jól van, elküldjük! –egyezett bele 2D. –Ez már nem csak neked büntetés!

Ekkor azonban harsány nevetés hallatszott, és ahogy kinéztek az ablakon, Mrs. Niccals, éppen Molly-t próbálta elégetni. Egy fához kötözte, és felgyújtotta azt. 2D és Cod összenéztek, majd nevetni kezdtek, és visszaültek a kanapéra. Molly-nak úgysem árthatott a tűz, már próbálták.

Pát perc múlva Molly megunta a tüzet, eloltotta, majd egy legyintéssel eltüntette Mrs. Niccals-t.

Mikor bejött, Codie azonnal elkezdett rajta nevetni.

- Szóval te vagy az, akit 2D megerőszakolt? –röhögött Codie, és Del épp akkor lépett be a szobába.

- Mit csináltál D? Jól vagy te? Bár jó, hogy megtetted, most tanult egy kis lecót a csaj! –gondolkozott Del, majd hirtelen ő is röhögni kezdett.

- NEM ERŐSZAKOLTAM MEG!!! –kiabálta 2D.

- Nem? Ő is akarta? –fuldoklott Codie a nevetéstől.

- Idefigyelj Codie, ha nem fogod be, én visszahozom azt a nőt! –fenyegetőzött Molly.

- Tényleg! Azt hallottam, hogy megtudtad, hogy hogyan halhatsz meg! Segíthetek? –kérdezte vigyorogva Del.

- Majd az 500. szülinapomon leszúrhatsz, mert csak akkor halhatok meg, vagy… -kezdte Molly, de iszonyúan elpirult.

- Vagy? Ezt a verziót még nem is hallottuk! –lelkesedett fel Codie.

- Hát… Anya kicsit p*rverz dolgot talált ki…! Ha 2D azt csinálja, amit az előbb mondtatok, akkor tényleg meghalok! –pirult el Molly, és 2D félrenyelte a nyugtatót, amit éppen be akart venni. –De eszedbe ne jusson! –tette hozzá Molly. –Inkább élek még 489 évet, de veled én soha nem… Érted!

Del nagyon felvidult ettől, és rögtön suhant, hogy mindenkinek elmesélje. Estére már Willék is átjöttek sárkányvilágból, hogy Molly mesélje el nekik, mert csak úgy tartották hitelesnek.

Mindenesetre nem sikerült még Mrs. Niccals-nek sem valamennyi jómodort verni Codie-ba, de hát ő így jó, ahogy van.

Vége.