1. rész

Odafent, egy hatalmas hegyen áll egy kiüresedett ház. Az ablakai betörve állnak, megjárta már tűzvész, jégeső, hurrikán. Ha bárki betekintene a ház belsejébe mindenütt port, vért és dobozokat látna.
De senki emberfia nem tette még be oda a lábát. Legalábbis, senki aki élt az utóbbi 100 évben...
A házat két szellem őzite. Egy gyönyörű, harcos amazon volt az egyik, aki menyasszonyi ruhába öltözve, baltával járta a ház környékét és idegeneket mészárolt le. A másik egy rapper volt. Egyetlen legyintéssel bárkit elüldözött. Féktelen és morbid humora legalább élvezetessé tette az emberek utolsó perceit. Ők voltak Del és Elvira. A legyőzhetetlen páros.
Azonban a ház mégsem állt üresen. Egy furcsa személy élt benne. A sötétben kuporgott. Éjjel kiment a városba és embereket gyilkolt. Kitépte a szívűket, aztán felfalta őket, mintha ez tartaná életben. Ám többen is megbizonyosodtak arról, hogy ennek a fiúnak az életének világon semmivel nem lehet megájjt parancsolni. Ennek a fiúnak valaha a ház lakói volkat a leges legjobb barátai. Akik nélkül sehova nem ment volna. Akiket a világon semmi pénzért nem hagyott volna el. Ez volt a világíhű Gorillaz zenekar.
Murdoc-al, az alkoholista, egoista, kapzsi, ám de néha napján jó lekű vezetővel különös kapcsolata volt. Hol vérbeli cinkostársak voltak, hol örök ellenségek. Russel-re, a banda jó szívű és sötét bőrű dobosára mindig ész nélkül halgatott, hiszen Russel-nek három dolog ment igazán: a dobolás, az állatok kitömése és a barátság. Noodle-val, a banda egyetlen lány tagjával szinte már testvéri viszonyban álltak. Azonban a leges legkülönlegesebb kapcsolatban mégis az énekessel, 2-D-vel volt. Gazdájának, legjobb barátjának, apjának és nem utlosó sorban a legjófejebb riválisának tartotta őt. Mindenhova követte, mindent együtt csináltak.
Ám egy ember sem él örökké. Ahogy teltek az évek, a Gorillaz hihetetlen népszerűsége megfakult, az egykori rajongóik elfelejtették őket. Ám ők, mint vérbeli banda, örökké együtt maradtak. Egyszer azonban a legidősebb tag, Murdoc meghalt. Tüdőrák okozta a vesztét. Hirtelen halál volt ez a Gorillaz életében és szomorú. Nem sokkal ezután, alig egy héttel, Russel hunyt el. Mire észbe kaptak már nem volt Gorillaz. Csak a hírük maradt fent, de az se sok helyen. Meg egy valaki, aki azóta is kóborló szellemekhez hasonlóan járkál fel s alá a házban...
A ház mögötti szemméttelepből száz év alatt valami más lett. Valami sötét, és növényekkel benőtt. Itt négy hatalmas kősír van, ismeretlen felirattal. Ezt a helyet a Kong stúdió depressziós lakosa építette összetört álmokból. Saját kezüleg kaparta ki egykori barátai új nyugvó helyét, és sárkány nyelven írt rá imákat. Mindegyiken ott hagyta a névjegyét: Codie.
Codie barátai elvesztése után visszament Sárkány világba, és ott emberré varázsoltatta magát örökre. Azzal, hogy két mellső lába emberi kézzé alakult sok dolgot el tudott érni az életben, amit sárkány lakban nem tudott volna. Így szerzett magának minden ennivalót. Így vitt virágokat a Gorillaz sírjára. Így védte meg magát.
Codie személyiségében 100 év alatt jelentős változások alakultak ki. Leszokott a horror filmekről. A moziról, a cirkuszról, a vidámparktól, a temető rendszeres látogatásárólm, mindenről... Nem érdekelte semmi, ami azelőtt lekötötte. Annál inkább rászokott a nyugtatókra és a fejfájáscsillapítókra. Megutálta a fényt. Gótikus, depressziós és rémísztő hangulatot teremtett a Kong stúdióban. Napról napra ingerlékenyebb lett. Az évek során gyönyörű narancssárga szeme hófehérré vált. Világított a sötétben. A városban meggyilkolt emberek vérével írta fel a falakra a nevüket és a számukat. Codie 100 év alatt annyira komoly és fenyegető gyilkos lett, hogy senki se ismert volna rá. Ő parancsolt a szellemeknek. Ezért hallgatott rá Del és Elvira, ezért nem ellenkeztek neki és ezért féltek tőle, mint a tűztől.
Codie régi barátai a Sárkány világból mind meghaltak. Will-el az idő végzett. Freddy-vel egy vadász 15-szöri lövése. Penge egyszer harc közben annyira nem tudta uralni pengéit, hogy saját magát nyársalta föl. Jégmadár és Piro egy alkalommal egymásnak estek, aminek egyértelmű halál lett a vége. A Gorillaz mellett ők is el vannak temetve Codie által. Sok ennyi halál egy hét éves gyereknek. Codie teljes lelkében megtört, sokan abban se biztosak, hogy van még egyáltalán lelke.
Minden alkalommal, amikor a lesifotósok valahogyan átjutottak Del és Elvira védelmi rendszerén, azzal életük utolsó hibáját követték el. Nem maradt már hátra belőlük csak a fényképezőgépük. Azonban ha valaki ki akarta nyitni az egyszerűen felrobbant...
Codie egyszer a Kong stúdió tetején ücsörögve nézte kis birodalmát. Del odament mellé.
-Szia, Cod.
-Mióta tegezel engem?!?!?! - förmedt Codie vicsorogva a szellemre.
-Elnézést, uram...
-Mit keresel itt?!?!
-Csak meg akartam kérdezni, hogy vagy... Hogy van!
-Mint eddig minden alkalommal, amikor ezt meg kérdezted, te fattyú. Tűnj a szemem elől!!!
-Jó-jó!!
Del olyan gyorsan suhant el amilyen gyorsan csak tudott. Codie visszaült a helyére. Számára többé nem létezett barátság, és természetesnek vette, hogy fiatal kora ellenére mindenki "uram"-nak hívta. Ha bárki is barátkozni kívánt vele... Szörnyű vége lett. Mivel Del szellem volt, vele ez nem történhetett meg újra. Viszont valami sokkal rosszabb igen. Codie éveken keresztül gyűjtötte az átkokat és a varázslatokat. Van köztük egy, ami örökre eltörli a föld színéről a szellemeket.
Del visszament Elvira-hoz. Ő, mint mindig, körbe-körbe járkált és a nászindulót dúdolgatta.
-Szia Elvi.
-Ó, szia Del. Mi van Cod-al?
-Mi volna...? Semmit nem változott. Már tökre be vagyok tőle szarva.
-Igen, én is... De mégsem szegülhetünk ellene... Megtalálna.
-Tudom. Amióta ezek megpusztultak pokollá vált az életünk...
-Hogy lehetsz ilyen, Del??? Mindig csak te, csak te, csak te!! Észre sem veszed mi történt itt?? Észre se veszed mi történt azzal az ártatlan kisfiúval?!! Meghalt, érted?? Codie nincs többé!!! Észre sem veszed?!?!?! - Elvira már a sírás szélén állt.
-Jól van, na! És Cod nem halt meg. Csak k*rvára megváltozott. És ez
nem tetszik senkinek!
-Naná hogy nem. Del, már az újságban hirdetnek egy titokzatos gyilkolászó kisfiút, aki minden ok nélkül támad emberekre és könyörtelenül átküldi őket a másvilágra!
-Azt hiszed, hogy én nem olvasok újságot?!
-Egy biztos, Del. Ennyi volt. Vége. Codie már nem jön vissza.
Elvira szó nélkül tovább ment. Del még egy ideig ott állt, majd ő is
elindult őrködni.

2. rész

Még aznap éjjel Codie emelt fővel sétált ki a kapun. Nem nézett se jobbra, se balra. Csak a város fényeit bámulta. Az éjjeli fények mindig megbabonázták. Ahogy egyre közelebb ért a városhoz lassan négy lábra ereszkedett. Az egyik sötét zugból egy veszett kóbor kutya ugrott Codie elé. Vicsorgott. A szájából véres nyál ömlött. De Codie arca meg se rezzent. A kutya hirtelen és gyorsan Codie-nak esett. Ő hagyta, hadd próbálkozzon egy ideig elharapni a torkát. Amikor megunta, akkor viszont kettészedte az állat állkapcsát. Mosolyogva
nyalta le a vért a kezéről...
Codie betért egy sötét utcába. Ott megpillantott egy kisboltot. Lassan odasétált. Épp kijött onnan egy nő. A hasa alapján terhes, a haja alapján pedig idegbajos volt. Amikor meglátta Codie-t felsikoltott, eldobta a zacskókat és beordított a boltba
-Emberek!!! Segítség!!!!!! Itt van a mutáns!!!!!!!!!!
Codie szinte azonnal belevájt a nő mellkasába. Jól megszorongatta a szívét, majd kitépte a helyéről. Ahogy szétnyomta kifröccsent belőle a maradék vér. Az asszony holtan esett össze. Azonban Codie-nak ez nem volt elég. Éles karmaival feltépte a nő hasát, kiszedte a magzatot a fogával és szétcincálta. A vér ráfröccsent a bolt üvegajtajára. Többen is elájultak odabent, ám a tulajdonos rögtön hívta a rendőrséget. Codie-nak szinte nem maradt olyan rész a testfelületén, ami ne lett volna véres. Hófehér, hegyes fogairól is lefolyt a vér. A boltban kivett a mélyhűtőből három nagy véres húsdarabot. Ott rögvest felfalta, majd az árushoz ment.
-Mennyi lesz?
Az eladó egész testében remegett, hát még amikor Codie akkorát csapott a pultra, hogy az megrepedt.
-Kérdeztem valamit!!!
-A... A hús 50 dollár... Az emberek élete pedig felbecsülhetetlen!...
Codie erre csak egy ferde mosolyt ejtett, majd nekiesett a boltosnak.
Kitörte a nyakát és össze-vissza karmolta. Akkor hagyta abba, amikor
hallotta a rendőrautók szirénáját.  Elmosolyodott a gondolaton, hogy
most valami sokkal jobb jön. Felállt és kihúzta magát, aztán kiment. A
rendőrök már startra készen álltak, és amint Codie kilépett az ajtón,
rögtön golyózáport zúdítottak rá. Codie-t eltalálta majd az összes. Ám
egyik sem döntötte le a lábáról. Odament az első rendőrhöz amit
meglátott és a karmával elvágta a torkát. Codie mellett a rendőrök
rögtön gumibottal kezdtél el ütögetni. Ennek csak az lett a vége, hogy
Codie egy csapással két légynek szaggatta szét az arcát.
-Mindig megpróbáljátok, ti lúzerek?!?! - mondta Codie gonosz
nevetéssel.
Az egyik rendőr elkapta Codie kezét, és bilincsbe verte. Codie erre a
legnagyobb nyugodtsággal megragadta a rendőr nyakát és kiszedte a
helyéről a nyelőcsövét. Ott helyben meghalt. Codie kicsúsztatta a
másik kezét a bilincsből, majd lassú léptekkel elindult arra, amerről jött.
-Ez a baj veletek, emberekkel. Addig próbálkoztok újra meg újra amíg
végső vereséget nem szenvedtek. Ha mindenki feladná az első kudarc
után, talán most nem lenne a fél rendőrség halott. Hiába minden
erőfeszítés, fogjátok már fel! Engem úgysem győzhettek le. És üzenem
a társaitoknak: nem bújhatnak el. Mert én mindig ott leszek. Nem
tudhatják hol, de ott leszek. Beleolvadok majd az éjjeli sötétségbe, és
a szellő takarja majd a lépteimet. Egy halk sikoly... És nem vagy többé.
Hiába bujkálsz előlem, Essex!
Codie egy mozdulattal eltűnt.
Két perc múlva már újra a Kong stúdióban volt. Kiment a fürdőszobába,
hogy lemossa magáról a vért. A fürdő falai és a tükör már mind
vércseppekkel volt díszítve. Codie a vizes és véres kezével
megpróbálta letörölni a tükörről a vért, de így csak elmosta. Mérgében
széttörte a tükröt. A kezéből ömleni kezdett a vér és az arcába is
beleállt egy-két szilánk. Codie-t ez nem érdekelte. Fogott egy
viszonylag jó állapotban levő törülközőt és megtörölte magát. Ekkor
vette észre mi van a törülközőbe varrva: 2-D and Codie. Codie először
azt se tudta mit jelent ez. Régi barátját már szinte el is felejtette és
magát is az igazi nevén szólítatta: Kody. Aztán, mint egy villámcsapás,
bevillantak a fejébe a régi emlékek. Ahogy 2-D botot dobott neki, ő
pedig egy emberi lábat hozott vissza. Hogy elmentek a Kedvencek
temetőjébe és majdnem ott hagyták a fogukat. Amikor 2-D
rendszeresen elvitte az állatorvoshoz... Codie úgy érezte, mintha egy
könnycsepp gurulna végig az arcán, majd ijedten eldobta a törülközőt,
és elfutott, az ajtót kulcsra zárva.
Egy ajtó elé ment. Citromsárga rendőrségi szalaggal volt elkerítve, és
vérrel volt ráírva, hogy tűnés. Codie leszakította a szalagokat, és
berúgta az ajtót. Ez volt valaha 2-D szobája. Minden a pontos helyén
volt. Belepve porral és pókhálókkal. Codie lába megremegett, ahogy
visszaemlékezett a rég múlt eseményeire. Lassan belépett a szobába,
és becsukta maga után az ajtót. Ne vicc, becsukta, alig halhatóan.
Körülnézett. Minden egyes tárgy egy régi emléket keltett benne. A
szintetizátorokon tanította 2-D. 2-D szekrényébe mindig elbújt, ha
valami megijesztette. Mindig az ágyon aludt. Minden egyes dolog 2-D-
vel volt kapcsolatban. Codie az ágy melletti éjjeli szekrényen talált egy
képet. A sok portól nem tudta ki venni, mi van rajta. Szinte félt letörölni.
Amikor pedig rászánta magát, 2-D és saját magát pillantotta meg rajta.
Elnézegette egy ideig, hogy milyen boldogok voltak annak idején. Majd
lefeküdt az ágyra, és sírni kezdett. Hosszú évtizedek óta először
tényleg sírt.

3. rész

Codie felemelte a fejét. 2-D éjjeliszekrényén meglátott még egy képet.
Egy japán kislány volt rjata. Codie fejében egy pillanat alatt leperegtek
ezek az emlékek: Noodle, jojó, Majhong, Japán, Kína, gitár, szekrénybe
rejtett ijesztő fej. Codie arra is visszaemlékezett, hogy Noodle-t már-
már a nővérének tekintette, ha 2-D-vel össze veszett, akkor mindig
nála keresett menedéket. Felállt, és kiment az ajtón. A következő
emeletre sietett, és ott egy másik ajtó elé állt. Az írás már alig látszott
rajta, hisz belepte a por: Noodle. Codie kinyitotta az ajtót, egyből
elfogta a Japán kultúra varázsa. A falakról kis japán díszek lógtak, a
falnak olyan bambuszos beütése volt, az ágy egy földre terített
lábtörlőből állt. Codie elgondolkodott minden Noodle-val átélt percen,
majd elmosolyodott. Ez a mosoly viszont már nem gonosz volt, inkább
pajkos és kisfiús. Kinyitotta a szekrényt, ahol ma már csak egy
hatalmas kiszáradt koponya állt, amin csövek futottak át. Noodle
szobája viszonylag jól megúszta a pókokat.
Noodle ágya mellett is volt egy kép: amin az egész Gorillaz rajta volt.
Ott volt Codie is, sárkányként. Cod el sem hitte, hogy ő van a képen.
Amikor pedig meglátta Drack-et és Del-t azonnal feléledt benne a
rosszalkodhatnék. Azonban egy személy volt, akivel ezt valaha is
megtette. Murdoc. Codie-nak leginkább bosszantó és negatív emlékei
voltak Murdoc-ról, de néha-néha eszébe jutott egy pár remek is.
Lement a garázsba, és egy régi lakókocsi felé ment. A kerekei már le
voltak eresztve, az ablakok porosak voltak, az ajtó már ki volt esve.
Codie átküzdötte magát a két ajtófélfa között képződött pókhálókon,
és a lakókocsiba belépve egyből egy rohadt szag csapta meg érzékeny
orrát, amit először Murdoc lábszagához hasonlított. Aztán észre vette a
földön döglődő varjakat, köztük is a legelvetemedettebbet, amelyikkel
Codie világ életében harcban állt. Mindenütt eldobált sörös üvegek
voltak, mintha Murdoc csak egy kis kajáért ugrott volna le a boltba. A
gyertyák már mind elégtek. Az óriási húsevő növény elpusztult, életnek
jelét Codie csak a hűtőben látta, ahol már évek óta csírázott valami.
Codie a lakókocsiból kilépve legelőször friss levegőért kapkodott, aztán
úgy érezte, kihagyott valakit. Mintha annak idején a bandának lett
volna egy dobosa is.
-Hát persze! - Codie csettintett egyet - Russel, te bélpokols!
Újból felment az emeletre, és egy véres fal elé állt. Letépte a tapétát,
ami alatt már a penész is nőtt. Nagy nehezen betolta az ajtót, és
kíváncsian nézte mi torlaszolta el. Egy már bomlásnak indult kitömött
disznó volt. Codie szinte gondolta. Átlépett rajta, és körülnézett a
porral belepett szobában. A tükrön már nem is lehett látni, hogy tükör,
az ágy már be volt szakadva, a hi-fi torony be volt lepve pókhálókkal. A
földön maradt életmaradékok már életformává váltak... Hát igen, jó rég
óta nem dugta be oda az orrát senki... Codie miután magához tért
rögötn el is ájult. Kérdem én, ki ne ájulna ez egy olyan szobában, ahol
a szobanövények már mindig porból vannak, de a földön már éledezik
valami?!
Codie csak egy-két óra múlva tért magához. Egy furcsa zajra lett
figyelmes. Először hamar kiszaladt a szobából, és csak aztán nézett
utána hangnak. A padlásról jött. Codie akkor járt ott utoljára, amikor
Drack még élt. Csakhogy, amikor a Gorillaz meghalt, Drack-et
vámpírvadászok kapták el. Drakula érte jött és erdélybe vitte. Codie
akkor hallott utoljára a vámpírokról.
A padláson nagyon óvatosan nézett körül. Szaglászott és éberen
figyelt, néha még a villás nyelvét is kiöltötte. Azonban sokszor
mozdulatlannak kellett maradnia, hogy megállapítsa: a hang onnan
jön, ahol Drack réges rég ücsörgött, a padlás végében levő vastag
gerendán. Codie óvatosan odalopódzott. Egy láda mögül leste a
hatalmas, fekete alakot, aki ott volt. A szeme vörösen izzott és
rezzenéstelenül nézte Codie-t.
-Nahát, nahát. Te meg ki vagy? Még sosem láttalak, azonban
hihetetlenül ismerős vagy. - mondta az idegen egy ismerős hangon.
Codie nem tudta, honnan olyan ismerős, de az volt.
-Itt az a kérdés, hogy maga ki? És hogy jutott be ide? Kevesen jönnek
ide. Még kevesebben mennek el. - válaszolta sunyi hangon Codie.
-Én, jelentem alássan, Drakula gróf vagyok. Te pedig bizonyára a kis
Codie...
-Drakula? Mit keres itt? Drack meghalt, szenilis lett?!
-Tudom, hogy meghalt, az én értelmi szintem valamivel magasabb, mint
a tied.
Codie ugrott egy nagyot, és a falnak nyomta Drakulát.
-Ne merészelje még egyszer ezt mondani!
-Codie? Mi történt veled? Mi történt ezzel a kócerájjal?! 2700 van és...!
-Azért jött ide, hogy ezt közölje velem?!
-Codie. Megváltoztál. Mind külsőre, mind belsőre. A barátaid halálával
meghalt benned az a Codie, akit én ismerek.
-Fogja be!!
Codie leugrott a földre.
-Erdélyig eljutnak a hírek rólad! Fel vagyok háborodva! Mind ezt csak
azért csinálod, mert meghaltak a barátaid?!
-Azt mondtam, fogja be!!!
Codie futni kezdett. Drakula utána ment.
-Rossz dolog, amit mostanság csinálsz! Az emberek félnek, és féltenek
mindenkit! Ráadásul Te csak kedvtelésből teszed mindezt!
-Csönd legyen!!!
-Még ha táplálékszerzés céljából tennéd, vagy véfekezés miatt!! De
nem!! Többen is látták, hogy a hullákat elhurcolod ide, aztán csak úgy
bedobod őket a folyóba!
-ELÉG!!!
Codie felgyújtotta a villanyt, és lefutott a lépcsőn. Drakulán azonban
nem tudott kifogni, hamar a szeme elé tartotta a köpenyét. Majd
denevérré változott, és elrepült.

4. rész

Codie gyorsan lefutott 2-D volt szobájába, és bebújt az ágy alá. Még
saját magán is meglepődött, ugyanis ezt még akkor csinálta, amikor
sárkány volt. Pár perc múlva rájött, hogy ez ostobaság és kijött az ágy
alól. Leporolta magát, majd megindult kifelé, amikor valaki szólt a háta
mögött. Codie megrezzent.
-Szia, Codie, mi a baj? - kérdezte Del, ugyanis ő állt ott.
-Semmi!
-Hol voltál?
-Sehol!
-Kivel ordítottál ott fent?
-Senkivel!
Codie kilépett az ajtón és fellélegzett. Nem értette mi történt vele.
Visszatértek a 100 évvel ezelőtti tulajdonságai. Félelmében az ágy alá
menekült, és Del hirtelen szólítására is megrémült. Elindult a folyosó
vége felé, és valahányszor átlépett egy ajtón, felkapcsolta a villanyt...
Kiment barátai temetőjébe, és megállt. Mereven nézte a négy kősírt.
Egy kerek órán keresztül. Del és Elvira már ott álltak mögötte, és
nézték. Majd Elvira kivett négy szál árvácskát, ami a barátság jele, és
nágy szál nefelejcset, ami a hűség jele. Odaadta Codie-nak. Ő rá se
nézett Elvira-ra, szótlanul elvette a virágokat, és barátjai sírjára tette
őket. Mindegyikre tett két darab érzelmet: egy barátságot és egy
hűséget.
Gyorsan felvett magára egy földig érő, kapucnis kabátot és elment a
városi könyvtárba. Az utcán sokan megnézték, ám azt, hogy ő a gyilkos
senki nem vette észre. Amint a könyvtárba ért, a pultos elé állt. A fejét
nem emelte fel, nehogy meglássa az arcát.
-Elnézést. Könyvet szeretnék a Sötét és a tiltott varázslatokról.
A pultos elkuncogta magát.
-Igen-igen, ott lesz valahol a Lovagok dicső tettei a a 22. században és
a Sárkányok mindennapjai között! Háhá! - mondta gyúnyosan.
Codie felemelte a fejét, mire a pultos megijedt, és elhallgatott.
-Ööö... Gyere utánam, kisfiú...
Vállrafogta Codie-t és a könyvtár leghátsó részébe vezette őt, ami egy
kisebb függönnyel volt elkerítve, majd ott magára hagyta. Codie-nak
tetszett a feeling, mindenhol gyertyák világítottak és olyan vészjósló
félhomály volt akár egy kastélyban. Codie sok könyvet nézett végig,
amíg megtalálta a megfelelőt. Betette a kabátja alá, majd kisétált,
mintha nem vitt volna el semmit. Hazaérve kinyitotta az ablakokat a
nappaliban, mire beözönlött a fény. Majdnem megvakult, hiszen 100
évig sötétben élt. Egy könnyebb varázslattal kitisztított ott mindent.
Úgy érezte, mintha az a 100 év nem telt volna el, csak a banda elment
egy hangszerboltba. Leült a kanapéra és elkezdte olvasni a könyvet A
lapjai vastagak voltak, és minden oldalon iniciálé kezdte az első
mondatot. Néhol volt egy kis rajz is. Az írás latinul volt. Codie a könyv
felénél megtalálta a neki való varázsigét, ami valahogy így hangzott a
figyelmeztetéssel együtt:

"Varázsló, ki e sorokat olvasod,
Tudd meg:
Veszélyes átokkal játszol!

Barátom, ki hosszú idő óta frisslevegőt nem szívtál,
Lélegezz hát,
Halld a hangom,
Nyisd ki szemed!

Ember, ki itt nyugszol,
Lábam alatt,
Poros földben,
Halld a hangom,
Nyisd ki szemed!

Halott, ki évek óta nem mozdultál,
Csendben fekszel, kelj hát fel,
Halld a hangom,
Nyisd ki szemed!

Íme a parancsolat:
ÉLJENEK HÁT A HOLNAK!"

5. rész

Codie másnap helyrehozta 2-D szobáját és a konyhát. A hűtőbe friss
ételt rakott, meg pár szemetet, hogy meglegyen a hangulat. Megkérte
Elvira-t, hogy főzzön neki valamit, mint régen. Évek óta csak
emberhúson élt. Leült egy székre és nézte hogy hogy főz Elvira.
-Örülök, hogy végre táplálékot akarsz fogyasztani. - mondta Elvira
főzés közben.
-Hát, ha már van valami a hűtőben.
-No igen, és kinek köszönhetően van valami a hűtőben?
-Hehe. Muszáj volt, mert az embernek sz*r íze van.
-Igen, biztos...
-Na, főzzél már, éhes vagyok!
-És türelmetlen is!
Miután Codie jól bezabált, elment a városba, és egy kihalt utcán talált
autóból kiszedte az olajat. Hazavitte, és beleöntötte egy edénybe.
Három csipetnyi sót tett bele, és három kanálnyi mézet. Az udvarom
fűzfaágból rakott tüzet, és azon három órán keresztül főzte. Ennyi idő
alatt a városban szerzett még három deciliter vért egy 12 éves
gyerekből, 7 éves fehér galamb könnyet, valamint egy üveg kólát mert
megszomjazott. Hazaérve a többi anyagot is beleöntötte az eddigi
löttyébe. A varázsital vörösen világított. Amikor egy kis pukkanás
hallatszott belőle, Codie levette a tűzről. A végeredményt elosztotta
négy felé és négy kis üvegbe tette.
Három nap múlva telihold volt. Codie kivitte az üvegeket a kis
temetőjébe, majd odahívta Del-t és Elvira-t.
-Helló, Cod.
-Helló. Ti maradjatok itt!
Codie minden növényt elvitt a kősírok elől, így rájuksütött a hold.
Abban a percben, amikor nem volt egy felső sem a Hold előtt, Codie
minden sírra ráöntött egy adag varázsitalt. Az feketévé változott, majd
beszívódott a földbe. Codie elmormolta a varázsigét, amit a könyvben
olvasott. Del és Elvira már kezdtek félni.
-Te, ugye semmi baja?... - kérdezte Del.
-Remélem... - mondta Elvira.
Hirtelen hatalmas földregnés keletkezett, és a föld megemelkedett a
sírok előtt. Szinte a semmiből belecsapott egyszer a villám mindegyik
sírba. Majd minden elhallgatott, csak a szellő fújt lágyan.
-Mo... Most mi van...? - kérdezte halkan Del egy fa mögül.
-Kuss, az van! - mondta Codie.
Hirtelen az egyik sírból kiemelkedett egy kéz. Kapálódzott a levegőben,
majd tompa, ám ismerős hangon valaki elordította magát a föld alatt:
-A jó büdös k*rva életbe, segítsen már valaki!!!
Codie megfogta a kezet, és kirántotta a valakit a földből. Ő leporolta
magát, majd rögtön ezután mellette egy kövér alak kelt ki a földből.
Rajta látszott, hogy semmi probléma nélkül kimászik onnan. Majd a
másik két sírból jövő ordításra kiszedte őket onnan. Mind a négyen
köhögtek, ugyanis nagy volt a por. Amint elszállt Del és Elvira
egyszerre ájultak el. A négy alak-ot 100 évvel ezelőtt látták utoljára. Az
egyik egy magas fiú volt, akiről lerítt a szánalom és nem voltak
szemgolyói. A másodikról az rítt le, hogy egy alkoholista. A harmadik
egy kövér néger volt, hófehér szemmel. A negyedik egy kis japán
kislány.
Codie elmosolyodott, majd megszólalt.
-Jó estét.

Vége




Vagy mégse...?