Ez is, az is _3._
2005.07.24. 00:59
Ez is, az is 3.
Harmincadik versikémet írom, a zsepimet tele-tele
sírom, mert énnékem olyan nagy a kínom, kínrímeket sikerül csak
írnom.
Balcsi partján lenni nagyon vagány, faképnél hagy ott engem a
magány, a vidámság, mint valami ragály; Ő meg ottan a
numera-király!
Sári szeme kerekedik tágra, gólyamadár szállott fel a
házra, neki pedig huncut a barátja, még csak nem is gondoltak a
nászra.
Gőzerővel tépett a kis trabant, csak aprócska bökkenője
akadt, hogy amikor a motor berobbant, bizony az egy hatalmasat
pukkant.
A Fő utcán suhant a kis trabant, a dinamó belőle
kiszakadt, jött utánunk, mint valami fogat, posta előtt mentünk, mint a
vonat;
Pöfögött és zakatolt a drága, járókelők szeme nyílott
tágra, szűk lett nekik a kicsike járda, bemenekültek ők a
postára.
Száz szónak is egy a vége kérem, a strófámat berekesztem
végleg, éppen mikor a gázsimat kértem, jól elhúzták a nótámat
nékem.
2005.03.31. _ae_
| |
|