Halott szerelem

 Csak áll majd az embernek fia, s néz nagyot,
mikor lepereg előtte élete filmje,
Látja majd tisztán, hol hibázott, hol bukott,
S miért kell az Úr bocsánatát kérje.

Megremeg a lelke, hiszen oly nagy a vétke,
- a viszonzatlan szerelem még ott is éget - ,
Mardossa a lelkét majdan a halálon túl
a konok büszkeség, mi benne éltében dúlt.

Látja ő még azt is majd, fájón és némán,
mily nagy az Kincs, ki feltétel nélkül szeret,
Rohanna ő már azonnal vissza hozzád,
hogy megérinthesse reszkető lelkedet.

De szigorúak ám az égi törvények,
S a kapunál az angyalok serege áll,
szeretne ő jönni vigasztalni téged,
ám reá ott hosszú tanulás vár.

Hát szánjad őt inkább, mintsem elítélnéd,
mert nem tudja sajnos, mily nagy a vétke,
és magányos óráidnak egyikén
rebegj el egy imát érte.



2005.02.27.
_ae_