Teérted, Érette, énértem
2005.07.17. 04:41
Teérted, Érette, énértem
Látva, ahogy temérdek szív sír, jajong egy nesztelen,
fénytelen bús alkonyon puszta kézzel szakítnám ki a vágyat, - ahogy a
szél ragadja el a fákat -, az ezeregy sebből vérző szívekből, mielőtt a
hallgatag hajnal eljő.
Te tudod Atyám, mint létünk alkotója, az
álmaink és titkaink hordozója, hogy míly nagyon esendő is az ember,
szíve fájdalma pedig mint a tenger, amikor pataknyi könnye már elapad,
szerelemtől reszkető szíve megszakad.
Jó Atyám! Te vagy a titkok
tudója! Tudod, mi vágyaink mozgatórugója, tudtad, mikor teremtetted az
embert, de nem készítettél hatásos fegyvert, - vagy lenne bár csak
viszonzott szeretet...! - hát adhatnál most helyette
kegyelmet.
2005.03.20. _ae_
| |
|