Kis szánalmat ..., ha lehetne
izike 2005.07.17. 04:39
Kis szánalmat ..., ha lehetne
Tárt karokkal vártam már a tavaszt, incselkedve hívtam
a kis ravaszt, s most fáj a pillanat, a langy meleg, mert szívem
betokosodott, merev.
Most vasmarokkal szorít a magány, már rég nem
vagyok én olyan vagány, mikor egyedül az utcákat róttam, vagy másoknak
az életről papoltam.
Mert fáj a múlt, a jelen, a jövő, mit már
tengernyi csalódás átsző, fölém tornyosulnak a NINCS-ek, nincs, akinek
búcsúzóul intsek.
"A szívem körül süvítő szelek, a -nem vagy!- és az
-élni csak Veled!-, lelkemben a megfagyott pillanat, mikor tőlem
megtagadtad magad...."
Ültess irgalmat szívedbe te Tavasz, küldj
forgószelet, seperd ki a panaszt, lelkemre simíts hűs mennyei malaszt,
ne temesse be létemet a haraszt.
2005.03.16. _ae_
| |
|