Beszélt hozzám a szél…

 Bizony többször mondták nékem,
- „Semmi gondod nem lesz néked,
ha meghallod, mit súg a szél.”
Még fájó emlékről mesél.

Indultam hát pirkadatkor
megkeresni a vén Szelet,
gondoltam, jól fülön fogom,
ilyent velem ő sem tehet!

Már a dombok között jártam,
s valami csodára vártam,
mert hogy a szél meg sem rebbent.
Szívemben mélységes csend lett.

Bajban vagyok, hogy folytassam
e kis mesét mostan Néked,
mert a csendben meghallottam,
amit a Szél súgott nékem.

Annyit, tudom, elmondhatok,
- mert nem akkora nagy titok,
mint ott fenn a magas égen
a ránk hunyorgó csillagok - :

Amíg csata dúl lelkedben,
míg nem végtelen a csend bent,
nem hallod meg mit mond a Szél,
bármily hangosan is beszél.



2005.03.04.
_ae_