Az angyalok télen

 Hazafelé indultam, a hó zuhogott,
a hószőnyeg a lábam alatt ropogott,
a város csendes volt, sehol egy lélek,
az emberek rég nyugovóra tértek.

A vidáman kergetőző hópihék
hófehér köpenyt terítettek körém.
Amíg ők csendesen hullottak lefelé,
néztem a hóesésen át, az ég felé.

Az a furcsa gondolatom támadt, hogy:
Ilyenkor vajon fáznak-e az angyalok?

Fürkésztem a kavargó hóesésben,
a magasban, a pelyhek sűrűjében,
hátha megláthatok egyet... Ó, csak ez
az aggódó kérdés ne lenne bennem...

Még sokáig tépelődtem ezen,
végül itt kötöttek ki a neten. :)

Itt aztán egy kedves ember mondta nékem,
- Az angyalok nem fáznak a hóesésben!
pajkosan játszanak, ha hullik a hó,
mikor hallik mennyei trombitaszó.

A nagymamája mesélte régen,
a csillagok könnyei az égen
a lehulló, kavargó hópihék,
ilyenkor áldást küld le ránk az ég.

Így aztán most nagyon boldog vagyok,
hogy télen sem fáznak az angyalok. :)



2005.02.23.
_ae_