Egy elérhetetlen szeretet
2005.07.17. 04:24
Egy elérhetetlen szeretet
Már gyermekéveimben az Élet vándora lettem, a Szeretet
ösvényét, mint száműzött kerestem. A békesség bennem épp hogy csak
vágyszinten remegett, de gyermekéveimben tőlem az messze lebegett.
Szememben a bánat könnye ó, de sokszor csillogott, - a gyermeklány a két
kősziklára lopva pillogott -. Féltem apámtól, mint kismadár az erdő
tüzétől, ám epedtem egy érintésért anyám két kezétől.
Anyám
távoltartott magától már kisded koromtól ( - testét-lelkét betegség rágta! -
), és még ifjúként száműzött a rideg otthonomból. Sokáig sírtam és ittam
és szenvedtem anyámat, több mint harminc évig szaggatta lelkemet a
bánat.
Fátyol takarja már az űrt, mit hiánya okozott, mert a
felejtés vágya bennem erősen fokozott; Mindent, mi elmúlt és fájt, már az
eszem feldolgozott. De anyám most álmaimban néha-néha megkeres
...! ... Örülök, ha meglátom őt, szívem boldogan repes, vágyam,
szíve melegére még álmomban is heves. Gondolnánk, az álom szép, ha már a
valóság rideg; ám anyám szíve még az álmomban is fájón hideg.
Egész
életen át szerettem volna Őt szeretni, de nem tudott engem magához közelebb
engedni. Talán, mert váltig hitte, én hoztam rá a fránya kórt, talán,
mert nem szerették Őt sem, amikor gyermek volt.
Nappal és ésszel már
szabad a szívem, nem fáj a múlt, de éjjel védtelen lelkem, s álmom Hozzá
visszahúz. Bár lennék csodatévő mágus, vagy emlék-ószeres, vagy jó
tündér, kinél a lombtalanítás módszeres.
De ha dühöngő szél lehetnék sem
tennék mást, kiirtanék gyökerestül mindent, ami más: mint szeretet,
békesség, türelem, megértés, hogy ne lehessen köztünk többé
félreértés.
Mert szívtam, mint torkos-borz, pontosan eleget, s ha
kérdeztem, hogy miért? nem jött rá felelet. De a Teremtő szíve rajtam már
megesett, s elfogadtam végre, hogy vélem ez így esett, ezért aztán arra
kérlek Téged Jó Anyám, álmaimban kerülj el engem ezután.
2005.02.22. _ae_
| |
|