Régi jó ismerősök

1. Rész: A szellemfalu

  Inuyasháék éppen egy erdőn mentek keresztül. Látszólag, Inuyasha nagyon siet.

Shippo:- Miért megyünk ilyen gyorsan?

Inuyasha:- Ez az erdő csak úgy hemzseg a szellemektől! Ha nem akarjuk, hogy megegyenek, inkább szedjük a lábunkat!

Shippo:- Egyáltalán miért vagyunk itt?

Inuyasha nem szólt semmit. Helyette Kagome folytatta:

- Inuyasha egy szellemfaluba akar menni, nem tudom, miért…

Most már Inuyasha folytatta:- Tudomásaim szerint egy közeli faluban él egy hatalmas mágus, aki egészen szellemmé tudna változtatni…

Miroku közbeszólt:- Miből gondolod, hogy segít neked?

Inuyasha:- Apámnak van ott egy ismerőse… egy farkasszellem. Gordonnak hívják. Ha jól tudom, épp a felesége az a mágus, akit keresek.

Mentek tovább az erdőben, míg egy tisztáshoz értek. Ott két különös szellem uzsonnázott. Egy nő és egy férfi. Emberi- és sárkánytestrészeik is voltak. Inuyasháék egy bokor mögé bújtak. „Hátha nem vesznek észre…”

Hirtelen az egyik szellem felkapta a fejét:- Hé, bátyám! Emberszagot érzek!

- Én is – Szólt a másik. Felállt és kiáltott:

- Hé! Ki van ott?

Kagome összerezzent.- Inuyasha, én félek…

Hirtelen a fák mögül valaki egy kifeszített íjat szorított Inuyasha fejének:

- Állj! Kik vagytok?

Kagome, Miroku, Sango, szóval mindenki már támadásba lendült volna, de még több nyilas ugrott elő.

- Ne mozduljatok, vagy halál lesz a vége!

A támadók vadászok voltak, zöld ruhában, a legelsőnek zöld haja volt (Milyen változatos…).

Sango:- Vadászok… Mit ártottunk nektek?

Zöldhajú vadász:- Ez a mi vadászterületünk!

Inuyasha:- Ezüstfalu vadászai vagytok?

Z. h.v.:- Honnan tudsz a faluról? Az ezüstfalu, mely az ezüstlobú erdő mélyén van, emberi szem elől rejtett… Bár te egy hanyou vagy…

Inuyasha:- Ismerek ott valakit… Gordon a neve…

A szellemek éktelen kacagásba fogtak. A sárkányfajzatok közelebb mentek, majd a hímnemű megszólalt:

- Szegény kicsi hanyou… Gordon rég meghalt egy háborúban 100 évvel ezelőtt! Volt uralkodónk feleségével, Novourival együtt hunyt el az alvilággal szemben…

Inuyasha:- Az ördögbe! Novouri is meghalt…

- Mit akartál tőle?

- Á, semmit…

Vadász:- Csak nem jöttél ide a semmiért… - A hímnemű sárkányfajzathoz – Kalaido, ha nem mondja meg, mit akar, lelövetem!

Kaleo (Kalaido húga, a másik sárkány):- Igen, hanyou. Ha nem mondod meg, megölünk!

Kalaido:- Kaleo, Jun! Nyugi!

Inuyasha:- Rendben… Novouri mágus volt, és…

Jun:- Segített volna teljesen szellemmé válni, igaz?- Lassan leeresztette az íját. A többi vadász követte.

Miroku Kagome fülébe súgta:- Miért adta be a derekát?

Kagome:- Talán, mert tudja, kivel áll szemben. Ezekből a szellemekből hatalmas erő árad ki. Te nem érzed? Miroku? Hol vagy?

Miroku akkor már Kaleo mellett állt.

- Üdv, szép hölgyem…

Kaleo mérges arcot vágott:- Te… Te egy szerzetes vagy?

- Ömm… Igen!

- GRRR!

- Most mi a baja?- Fordult Kalaidohoz.

Kalaido:- Nos, kedves kis húgom utálja a magadfajta szerzeteseket, mivel átokszóró hivatást űz. Ugyhogy inkább hagyd békén.

- Vagy úgy… - Hátrált vissza Kagome felé.

Sango:- Úgy kell neked!

Kalaido ezek után Inuyasha vállára tette a kezét:

- Lehet, hogy van még remény…

- Hogy mi?

- A faluban ma is él egy mágus, Novouri lánya, Miya-sama. Bár még kiképzésen van, azért bámulatos ereje van. Talán kérd meg őt…

Inuyasha új reményhez kapott.

- Elvinnél Ezüstfaluba?

Kalaido:- Hogyne. Ebből élek. Csak fizess ki, és elviszünk benneteket…

Inuyasha morgott, majd a csapat megtakarított pénzéből kifizették a nem olcsó fuvart.

Kaleo:- Mindet? A szerzetes nem maradhatna itt?

Kagome:- Szó sem lehet róla!

Kalaido:- Húgi, ne hisztizz már! Inkább hozzuk a szekereket!

A 2 szellem elment a beigért szekerekért, és máris indultak. Jun, és a többi vadász csak vállat vont, majd eltünt az erdő sötétjében…  

Régi jó ismerősök

2. Rész: A Bujdosó mágus

 

A két sárkányszörny leereszkedett, és a falu bejáratánál letette Inuyashát és társait.

Kaleo:- Vágjatok át a falun a Zafír-palotáig! Ja, és még valami…

Egy nevet kiáltott és megjelent egy kicsi farkaslányka, kb. akkora lehetett, mint Shippo.

- Mi az?

Kaleo:- Miyulin, adj egy pár nyakláncot… - Inuyasháék felé mutatott -… Nekik!

Inuyasha:- Milyen láncot?

Miyulin:- Olyat, amelyik elveszi a szagotokat, így az itteniek szellemnek tartanak majd… Em… Kaleo?

Kaleo:- Igen?

Miyulin:- Ugye nem bánt? – Inura mutat.

Inuyasha furán néz.

Kaleo:- Tudod, fél az ebektől… Mégha te csak félig is vagy az…

Inuyasha:- Fura…

Kaleo és Kalaido elment, és Inuék, Miyulin vezetésével, lánccal a nyakukban elindultak a szellemfalun keresztül.

A falu különös házakból és mindenféle portékát áruló standokból állt. A jövő-menő szellemek gyanakodva néztek rájuk, de a láncok no meg Miyulin miatt is nem bántották őket.

A kastély védőfalához értek, melynek egy hatalmas kapu is a része volt. Akkor megjelent ott egy furcsa kis szellem.

- Szia, Miyulin! – Mondta lassan.

Miyulin:- Mi az, Lin? Valami baj van?

Lin:- Fáj a szemem…

Miyulin:- Már megint kit szippantottál be?… - Tudniillik, Lin két szeme helyén két fekete lyuk volt… Szegényke… - Mindegy… Vidd be őket!

Lin:- Jó…

Odament az ajtóhoz, és kopogtatott 5- öt, amire 2 kopogás volt a válasz. A kapu kinyílt. A fal mögött állt a Zafír-kastély. Elég magasan fel kellett nézni a csúcsáig… A katélykertben egy fa alatt aludt egy ember alakban is hatalmas (3 m!) szellem.

Lin:- Jakeru nagyúr…

Jakeru volt az, Gordon nagyobbik gyereke, Miya, a mágusnövendék bátyja. Mivel Gordon farkas, Novouri pedig kutyaszellem volt, ezért lett ő farkaskutya. Két farka volt, mellszőrzete, zöldesszürke haja és csikok az arcán, csak épp nem méreg, hanem varázscsíkok.

Jakeru (Felébred):- Ki, mi?

Lin:- Látogatóid vannak, uram…

Jakeru:- Jó… Elmehetsz. – Felállt – Á, Inuyasha! Régen láttalak! Legutóbb még majdnem csecsemő voltál… Na és a bátyád? Ó, most jut eszembe, hogy összekaptatok… Elnézést!

Inuyasha:- Szóval te vagy az új uralkodó?

Jakeru:- Amint látod. Látom, szereztél barátokat is magadnak… Térjünk a tárgyra, mi járatban erre mifelénk?

Inuyasha:- A húgoddal szeretnék beszélni.

Jakeru:- Vagy úgy… Miyával, mi? Számításaim szerint épp most kéne megérkeznie…

Abban a pillanatban arra futott Jakeru kis kémje, a fekete kutya, Saleman.

- Uram, ezt látnod kell…

Saleman elfutott, Jakeru és Inuék is utána. Egész a falu kijáratáig vezette őket. A magas turin /japán bejáratféleség, egyébként madár) állt Miya, nagy hátizsákkal a vállán.

Jakeru:- Miya! Mire készülsz?

Miya:- Alattvalóim, bajtársaim, bátyám! Mondanivalóm van a számotokra. Ennek a falunak szüksége van egy mágusra…

Jakeru:- És az te vagy! – Éljenzés tört ki.

Miya:-… Az istenek úgy döntöttek, hogy nem vagyok alkalmas a mágiára. Mivel ez családomra nézve nagy szégyen, el kell hagynom a falut, és sosem térek többé vissza.

Inuyasha:- Várj még…!

Miya:- Inuyasha… Micsoda meglepetés! Kár, hogy nem előbb jöttél…

Inuyasha:- De…

Miya:- Szívesen csevegnék, de itt már nincs semmi keresni valóm; távoznom kell! Sajonara!

Azzal leugrott, és elrohant az erdőbe.

Inuyasha:- Az ördögbe! Jól értem? Nem tud varázsolni? – Sóhajt- Akkor már csak az ékkő marad…

Saleman:- Uram, ez nem maradhat annyiban! Meg kell keresnünk az úrnőt!

Jakeru:- Egyetértek. Inuyasha? Van kedvetek segítni?

Inuyasha:- Hát… Nem is tudom…

Jakeru:- És ha felajánlanék egy ékkőszilánkot?

Inuyasha:- Benne vagyok!

Kagome: „ Ez Inuyashára vall…”

Így mindenki elindult Miya-sama keresésére…