Régi jó ismerősök

            5. Rész: Tomboló érzelmek      By: Kanako

   Miya, v. Karen már egy pár napja szolgálóként tevékenykedett Sessyéknél. Az ő dolga volt a mosás, varrás, főzés, szóval minden, amit Jaken amúgy elszúrt volna. Nem dühöngött, inkább boldog volt, amit Sess is furcsállt. Boldog volt, hogy Sesshomaru maga mellett tartja. Viszont egy valami mindig zavarta: Jaken. Állandóan körülötte legyeskedett és bámulta őt.

„… Ez a gyík, vagy béka, vagy akármi is legyen, vagy csak idegesíteni akar, vagy akar valamit tőlem…”

Az úrnő megbarátkozott Rinnel, mivel vele lehetett beszélgetni, és persze, mert ő volt az egyedüli lány ott a környéken. Rin is kedvelte, még segített is neki a munkájában.

Épp valamit főzicskéltek ott ketten, míg Jaken odament Sesshomaru mellé.

Jaken:- Sesshomaru nagyúr! Miért bíztad rá a főzést? Miért nem küldted vadászni, vagy egyebek?

Sesshomaru:- Csak azért, mert a te fősztödtől azon tűnődöm, hogy leugorjak-e a sziklákról.

Jaken:- Olyan kegyetlen vagy, nagyuram!

Jaken ezután vetett Miyára egy pillantást, és Sess észrevette, hogy már megint bámulja.

Sesshomaru:- Mondd, Jaken. Tetszik neked ez a lány?

Jaken:- Tagadhatatlan, hogy gyönyörű teremtés…

S:- Szóval igen…

Sesshomaru is nézte. Szép volt látni, ahogy olyan jól kijön Rinnel.

S:- Valóban nagyon szép lány…

Jaken erre Sesshomaru szemébe nézett. Pillantásában féltékenységet lehetett felfedezni.

Jaken:- Nagyuram! Mondd, kedveled ezt a lányt?

Sesshomaru erre nem válaszolt, csak elfordult, és tovább nézte őket. Jaken erre nagyon füstölgött magában: „… Sesshomaru-sama láthatóan szemet vetett Karenre. Nem igazság! Én láttam meg először…”

Sesshomaru: „… Úgy látom Jaken beleszeretett Karenbe, amit nem is csodálok. De szeintem nincs esélye nála…”-És elégedetten mosolygott magában.

Ezek közepette Rin faggatta Miyát.

Rin:- Karen, mit főzünk?

Miya:- Valamit, ami várhatóan ízlik majd a nagyúrnak.

Rin:- Én ehetek belőle?

Miya:- Sajnos nem. Nem bírná a kis gyomrod. Neked valami mást készítek, rendben?

R:- Jó… Karen, neked van családod?

Miya kcsit habozott a válasszal.

- Nincs családom.

R:- Most már van! –És rámosolygott a farkaskutyára.

Milya visszamosolygott, és főzött tovább. Rinnek viszont még volt kérdése.

- Karen! Szeretsz minket?

M:- Persze, kislány. Kivéve azt a Jakent. Állandóan bámul.

R:- Áruld be a nagyúrnak. Majd ellátja a baját!

M:- Igazad van. Pontosan ezt fogom tenni.

R:- És… Sesshomaru- samát is szereted?

Miya meglepődött a kérdésen.

„… Csak nem mondhatom el neki, hogy jobban szeretem, mint az életem. Ezt úgysem értené meg egy ilyen kislányka…”

- Igen. Szeretem, mint uramat.

Rin látszólag elégedett volt a válasszal.

- Én is szeretlek téged. Mintha a mamám lennél.

M:- Tényleg? De aranyos…- Megsimogatta Rin fejét.

Rin:- Majd ha megismered a nagyurat, te is szeretni fogod. Tudod, ő az apukám…- Mosolygott.

Miya nevetett. Rin is, bár nem egészen értette, hogy miért.

Rin: „… Mostmár van egy mamám is! Jaj, de jó…”

A délután folyamán Rin és Miya mosni mentek a patakhoz. Sesshomaru titokban követte őket, Jakennek azt mondván, hogy ellenőrzi, megszökik-e a lány.

A föld hirtelen pirosan kezdett izzani, és ocsmány szellemek másztak ki onnan. Rin megijedt:

- Karen! Én félek!

Miya: „… Halottak… Hogy találtak meg?…”

Összesen hárman voltak: Két élő hulla fekete lovon, és egy páncélos hadvezérféle, akinek a koponyája is látszódott…

Miya:- Mester?

Hadvezér:- Igen, én vagyok, a mester, aki íjászatra tanított egykor…

Miya:- Mit akarsz itt?

Hadv.:- Azt, hogy meghallj! – És támadott.

Miya: „… Ebben nincs drágakő… mert ha lenne, akkor azt széttörve elporladna. De nincs, ezért csak a mágia hat rá… És nekem elveszett az erőm… Drakon értesült a dolgokról…”

A hadvezér támadott, és lefoglalta Miyát. Az egyik lovas azalatt megszólalt:

- Főnök! A kislánnyal mi legyen?

- Öljétek meg!

Miya:- Azt nem!

Az egykori mester lefogta az úrnőt, mikor az Rinre nézett.

- Most megvagy! Végre meghalsz, és Drakon nagyúr hasznosíthatja az erődet! HAHAHA!

Miya:- NEM! RIN!

Ezt követően Miya egész teste lángolni kezdett, és ellökte magától a hullát. Mikor az újból nekirontott, egyszerűen szétporlasztotta egy hatalmas tűzörvénnyel. Miya aztán a Rinre támadókkal is ugyanígy végzett.

„… Egy mágus?… Az nem lehet…” – Gondolta Sesshomaru, és csak ámult. Aztán, mikot az ég hirtelen  besötétült, előjött rejtekéből.

Az égből 3 istenség szállt alá: az erő, a bölcsesség, és az életvágy istenei. Ezek láncolat parancsoltak le az égből, és fogságba ejtették vele Miyát.

- Megtiltottuk neked, hogy használd az erőd! Nem vagy méltó mágusnak! Ezért most büntetést kapsz!

A láncokba villám csapott, és Megrázta Miya egész testét. Iszonyatos kiáltás kísérte a kínzást. Mikor az eszméletét is elvesztette, leengedték a láncról, és eltűntek a felhők között. Miya teste a földre hullott. Rin odafutott, és sírni kezdett:

- Karen! Mama! Ne halj meg!

Sesshomaru is odament, és karjába fogta a sérült lányt. Látszólag nagyon aggódott érte.

­- Sesshomaru-sama! Meg fog halni?

- Nem… Nem hal meg…

 Aztán a szellem magához szorította Miyát.

„…Legalábbis… Remélem…”- Azzal elindultak’ táborhelyük’ felé. 

Régi Jó ismerősök

            6. Rész: A szövetség    By: Kanako

   Mindeközben, valahol az alvilág sötét zugaiban egy furcsa gyíkszellem futott egyenesen az alvilág ura, Drakon palotája felé. Berontott a kapun egyenesen az uralkodó elé.

- Drakon nagyúr! – Mondta zihálva.

Drakon az ablaknál állt, és nézte alattvalóit:

- Sargi! Miért rontasz be íly váratlanul?

Sargi:- Bocsáss meg, uram, de jelentem, hogy Harát, az íjászt, és két kísérőjét megölték… megint!

Drakon meghökkent:

- Kicsoda? Szándékosan drágakő nélkülieket küldtem! Csak varázslattal tehetők el láb alól… De akkor… Ez azt jelenti, hogy…

Sargi:- Ezüstfalu úrnője, Miya tette! Visszakapta az erejét, szerencsére, nem maradandóan…

Drakon:- Hogyan? Az istenek blokkkolják az erejét! Nem gondolhatják meg csak úgy magukat…

Sargi:- Ha megengeded, uram, egy emberlány akart megmenteni… Talán olyannyira, hogy már túl nagy volt az ereje, hogy blokkolni tudják…

Drakon:- Ez nem jó… Ellentmond a tervemnek… Ha visszament a faluba, akkor nehéz lesz megvalósítani…

Sargi:- Mi is pontosan a terv, uram?

Drakon:- Hányszor mondjam még el? Miya elhagyta a falut, ezért Jakeru biztos a keresésére indult legjobb embereivel… A falu így védtelen! Könnyű lesz elfoglalni!

Sargi:- Értem, uram. Ha szabad megjegyeznem, egy nagyon jóképű férfi is volt vele… Sesshomarunak hívták…- Sargi a fiúkhoz vonzódik, azért mondta ezt.

Drakon:- Mi? SESSHOMARU?!- Hihetetlen haragra gerjedt, éles karmaival félbeszelte szolgáját.

- Mit keres itt az a félnótás? Elront mindent! Még begyógyítja Miya szívén a sebet!

Sargi:- Uram…-Feltápászkodik- Így is elég gondom van az emésztésemmel…-Összerakta magát, mivel már halott volt. Drakon rá sem hederített.

- Nem elég, hogy elveszi az esélyeimet Miyánál, most még a tervemet is tönkreteszi!

- Mily idegesítő, nem igaz?- Szólalt meg egy hang hátulról.

Drakon:- Ki vagy? Mit akarsz?

- A nevem Naraku…

Drakon:- A félszellem, Naraku?

Naraku:- Ha így ismersz, igen, én vagyok… Hallom füstbe ment a terved, alvilág ura…

Drakn:- Nem azért jöttél, hogy ezt elmondd nekem, igaz?

Naraku:- Valóban nem. Egyességet ajánlok…

Drakon:- Miféle egyességet?

Naraku:- Köztudott, hogy eleve hihetetlen képességekkel rendelkezel, de…Tudok egy módszert, ami erősebbé tesz… Szükséges lehet terved sikeréhez…- Egy ékkőszilánkot húzott elő a prémje alól- Ez a szent ékkő egy darabja. Ha használod, sokszorosára növelheti erődet…

Drakon:- Gondolom, nem ingyen van. Mit kérsz cserébe?

Naraku nevetett, mint szokott:

- Véletlenül hallottam, hogy Sesshomaru az utadban áll. Nos, nekem is. Továbbá tudom, hogy Inuyasha, a félszellem és társai Jakeru-samánál tartózkodnak, és az úrnőt keresik… Azt akarom, hogy öld meg őket! Sesshomarut, Inuyashát és a többi söpredéket!

Drakon:- Rendben, megegyeztünk! Most ide az ékkővel!

Naraku átadta a szilánkot:

- De csak kölcsönadtam! Figyelni foglak! ­–És köddé vált.

Drakon elnézegette az ékkövet:

­- Ekkora ékkő ilyesmire képes…?

Sargi:- Uram! Szerintem csapda…

Drakon:­- Nem kérdeztelek, Sargi! Így végre enyém lehet Ezüstfalu!

Sargi:- Akkor… Mi a következő lépés, uram?

Drakon:- Jelentsd be a katonáknak, hogy holnap éjszaka támadunk! Megkaparintom azt a falut!

Sargi:- Igen, uram! –És elvonult.

Drakon gondolataiba méllyedt.

„… Sesshomaru… Mindigis az utamban voltál mind a szerelemben, mind a hatalom megkaparintásában… Ha téged megöllek, szabad az út új birodalmam felé… De ahhoz először Jakerut is meg kell ölnöm… Semmiség… Aztán elfogom Miyát, és, miután megöltem, örökös szolgálómmá teszem!…”

Ördögi kacagásba fogott, közben leesett a karja. Dühösen emelte fel és szögelte vissza a helyére.

 Drakon, míg élt, olyan sárkányfajzat volt, akár Kaleo és Kalaido. De 100 évvel ezelőtt, a háború után Miya megölte Gordon (Miya apja) tőrével, mert ő szervezte a halott mágusokat, akik megölték a szüleit. Az a tőr még mindig a testében volt. Ezután kezdődött az újraélesztési ceremónia, ami nem sikerült, és így Drakonból egy rozoga roncshalmaz lett. Végtagjait szögek és csavarok tartották össze, szárnyaiból csak elégett csontmaradványok maradtak, és eltávolították a szívét is. Így a szerelemből harag és bosszúvágy maradt csupán. Sesshomarut utálta, mert Miya őt szerette és nem Drakont. Jakerut is gyűlölte, mert megölte Argont, Drakon apját. Inuyasháról csak hallott, nem is ismerte, de azt gondolta, hogy megölheti Ezüstfaluért cserébe.

- Ezzel a csecsebecsével itt végre megvalósíthatom tervemet, mit már régóta forralok… Megölhetem Jakerut, Sesshomarut, Miyát… Mindenkit, aki csak akadályozni mer!- Beleszúrta az ékkövet a mellkasába.

­- Igen… Érzem az erejét… Mostmár senki sem állhat az utamba! Senki! HAHAHAHAHA!!!!!

Ez a kacaj bejárta az egész alvilágot. Még a halottak is megrezzentek… Naraku pedig kastélyából figyelte az eseményeket…