Medencék, "vízicellák és takarítóberendezések":

A delfináriumok magja rendszerint egy nagyméretű medence, melyet minden esetben tengervízzel töltenek fel. Ha folyóvízi - vagyis édesvízi delfineket kívánnak tartani, akkor természetesen csapvizet kell használni, megfelelően felmelegítve.

Az első amerikai delfináriumok központi medencéje kör alakú volt, és ennek szélére építették az ülő és állóhelyeket. A vabetonból épült központi medence falába kisebb-nagyobb méretű, a víz hatalmas nyomásának ellenálló, 40-45 mm vastag ablakot építenek. Napjainkban egyre inkább olyan központi medencéket készítenek, melyek oválisak, vese alakúak. E medencék hosszanti átmérője 20-25 m, mélységük 5-7 m, űrtartalmuk 500-800 köbméter.

Az ún. "mozgó-, vándordelfináriumok" az előbbinél lényegesen kisebbek, hiszen legnagyobb átmérőjük 7-8 m, mélységük mindössze 2,5 m szokott lenni. Ezeket vastag műanyagból, fóliából álítják össze, és 2/3 részüket a földbe süllyesztik.

Természetesen minnél nagyobb és mélyebb az adott medence, annál jobb úszási és ugrási lehetősége van az állatoknak. Ha a medence hossza maghaladja a 15-20 m-t, akkor a palackorrú delfinek úszási sebessége elérheti a 60-70 km/h-t is. Másrészt lehetővé teszi, hogy 6-8 m magasra is kiugorjanak a vízből.  

A központi medencéhez rendszerint 1-2-3-4 kisebb -7-12 négyzetméter felületű és 2,5-3,5 m mélységű- medence is tartozik, melyekben a nagymedencével azonos minőségű víz van. Ezekben a kisméretű medencékben töltik az éjszakákat az állatok. De itt tartják őket a két előadás közti szünetben, vagy ha betegek, és gyógykezelésre, hosszabb megfigyelésre van szükségük. Ezek a "vízicellák" arra is jók, ha az álatok harapósak vagy durvák egymással - itt magányukban könnyebben megszelidülnek. A frissen érkezett, új állatokat is itt helyezik el. A betanítatlan, gyakorlatlan állatok képzése, is itt történik a legnyugodtabb körülmények közt.

A központi medencét és a "vízicellákat" egy csatorna köti össze, melyeken keresztül az állatok könnyedén és tetszés szerint ki-be terelhetők.

A delfinek egyedi férőhelyei rácsos, víz alatti ajtóval zárhatók, így nem zavarják, nem harapdálják egymást.

A vasbetonból készült medencék, víz alatti folyosók vízzel érintkező felületét nagy gonddal simára képezik ki. Erre a felületre a víznek ellenálló epokittgyantát hodanak fel, majd száradása után zöld vagy kék műanyagfestéket kenek rá. A sima fal fontos követelmény, mert így az állatok nem horzsolhatják le a bőrüket.

Minden medencetípusnál a vízzel borított szegély 1-2 arasznyira emelkedik a víztükör fölé. Így a közönség és a delfintrénerek mindig és mindenütt jól áttekinthetik a medencét. A betonszegély alatt víznyelő szifon működik, mely folyamatosan elnyeli és elvezeti a víz felszínén úszó szennyező anygaokat, pl. halzsírdarabkákat, ürüléket stb. A medencék alján üritőnyílás található, mely az aljzatra süllyedt, leüllepedett iszapot gyűjti össze.

A medencékben lévő vízről, és a levegőről:

A delfinek -kivéve az édesvízi fajokat- állandóan tenger- vagy ennek megfelelő sűrűségű vízben kell élni. Vajon miért???

A delfinek egész életüket a tengerben töltik, és tetsük alapvetően alkalmazkodott az édesvíznél lényegesen sűrűbb közeghez. Ez utóbbiban súlyos testüket könnyebben képesek lebegteni, így az úszás, a le- és felmerülés is egyszerűbb.

A delfinek roppant kényesek a víz sókoncentrációjára, ugyanis többnyire azonos vízterületen, azonos körülmények között élnek. A delfinek teste már eleve úgy van "kibalanszírozva", hogy az a lehető legkönnyebben lebegjen az adott élettérben. Ennek különösen akkor van óriási jelentősége, amikor az állatok pihennek, alszanak. Ilyenkor testük a vít felszínén lebeg, sodródik. Eközben szabadon lélegeznek a fejtetőn lévő orrnyíláson keresztül. Ha viszont édesvízbe helyeznénk őket, itt testük mindig lesüllyedne, a felszínre való emelkedéshez állandó úszásra, nagy mennyíségű energiára volna szükség. Ilyen körülmények között szó sem lehetne pihenési, alvási szakaszról. Ezek után érthető, hogy a tengeri delfinfajok az édesvízben már néhány óra altt teljesen kifáradnának, és végül ez pusztulásukhoz vezet.

Ha a víz valamilyen okból felhigul, akkor az állatok azt rögtön megérzik, először nyugtalanná válnak, majd bágyadtak lesznek. Már néhány tized százalékos sűrűségváltozász is azonnal megéreznek.  A palackorrú delfinek a 18-22 C-fok közötti hőmérsékletet kedvelik. A fehér- és kardszárnyú delfinek az 55-10 c-fokos vízben érzik jól magukat.

Vannak delfináriumok ahol a levegő kondicionálásáról is gondoskodnak. A levegő hőmérsékletének 1-2 fokkal magasabbnak kell lennie mint a vízének.

A legtöbb delfinfaj a 3% sűrűségű tengervízben érzi magát otthonosan. Ez annyit jelent, hogy egy 500 köbméteres medencében hozzátevőleg 15 t-nyi sókeverék van.

A tengervíz összetétele 1 hl vízben:

• 2765 g nátrium-klorid (konyhasó)
• 692 g magnézium-szulfát krist.
• 551 g magnézium-klorid krist.
• 146 g kalcium-klorid krist.
• 65 gkalcium-klorid
• 10 g nátrium-bromid
• 0,01 g kálium-jodid
• 1,5 g stroncium-klorid

A delfinek az enyhén lúgos vizet kedvelik.

A klór-használat tudnivalói:

Minthogy az "olcsó" tengervízben az állatok könnyen kaphatnak valamiféle bőrbetegésget indokolt a klórral való fertőtlenítés. Ennek érdekében tanácsos beállítani egy auzomata szerkezetet, mely 0,05-0,1 mg/l mennyiségű klórt juttat a vízbe. A klór megaladályozza a legtöbb kórokotó elszaporodását. Ügyelni kell arra, hogy a víz klórtartalma soha ne haladja meg a 0,2 mg/l értéket. Az erősen klórozott vízben az állatok kedvtelenné válnak, és szakadatlanul hunyorítanak, pislognak, mert a maró hatású halogén elem irritálja a szem szaru-, illetve nyálkahártyáját.

A víz karbantartása:

Indokolt és kívánatos naponta az összesvízmennyiségnek az 5%-át lecserélni, és helyette új vizet összeállítani és a rendszerbe juttatni. Akkor beszélhetünk folyamatos tisztításról, ha a víz 2-3 óránként egyszer áthalad a szűrőkészüláken.

A szűrőberendezések folyamatos karbantartása és üzemelése mellett rendszeresen ellenőrizni kell a víz sűrűségét, nátrium-, klorid-, ammónia-, nitrit-, nitráttartalmát.

A delfináriumok lefedése, világítása:

A mérsékelt éghajlatú országokban indokolt a delfináriumok befedése. E célra nagyszerűen megfelel a túlnyomással működő, felfújható sátor vagy a vasbeton és üvegszerkezet.

A delfináriumok központi medencéjét úgy kell természetes vagy mesterséges vízzel megvilágítani, hogy a fény visszaverődése, "csillogása" ne zavarja a közönség látását.