A delfinek zárt térben való tartása -nagy testük és mozgásigényük miatt- még ma is sok gondot okoz a szakembereknek.

A delfináriumok elődei:

A delfináriumok őseit a múlt században létesítették.

A londoni Regent's Park-ban, 1864-ben épült fel egy "whale or porpoise pond", vagyis egy "őskori" delfines medence. Ezt a kezdetleges létesítményt csak igen rövid ideig lakták delfinek. A kedvezőtlen körülmények miatt hamarosan kipusztultak. Majd fókákkal népesítették be.

A londoni előtt volt egy bostoni "kísérlet", ahol egy nagyméretű uszodában egy fehér delfint közel két éven keresztül tartottak.

1877 és 1878 között a londoni Westminster Aquariumban többször kísérleteztek fehér delfinek tartásával, gondozásával - kisebb-nagyobb sikerrel.

1907-ben A New York-i Aquarium tágas óriásmedencéjében tucatnyi delfin élt.

Valódi delfináriumok:

1938-tól számítjuk a tényleges delfináriumok "születését". Ugyanis ekkorra nfejeződött be a világhírű floridai "Marineland" építkezése, ahol különféle halakon kívül delfinek is otthonhoz jutottak. A második világháborút követő években az Egyesült Államokban sorra létesültek a szebbnél szebb ocenáriumok, delfináriumok a szubtrópusi éghajlatú Floridában és a kellemes éghajlatú Kaliforniában. Néhány évvel később Ausztrália, a Dél-afrikai Köztársaság, Japán, Szovjetunió, Románia is felzárkózott az építők sorába. E delfináriumoka tenger tőszomszédságában voltak, ahonnan állandóan friss, tiszta tengervizet lehetett szivattyúzni az állatok medencéibe.

Távol a tengertől is építettek fel delfináriumokat 1960 után Európában. A Német Szövetségi Köztársaságban (mai Németország), továbbá Svájcban, Belgiumban elkészült delfináriumokra sokkal mostohább körülmények vártak, és költségesebbek is. Itt mesterségesen kell előállítani a tengervizet.