Sójóroku – A nyugalom könyve

Összeválogatta: Vansi Sogaku Zen mester (1091-1157)

Fordítás: Hadházi Zsolt – a Szanbó Kjódan iskola angol nyelvű kötetéből

Váljon e mű minden érző lény üdvére!

1. eset: A Magasztos felmegy az emelvényre – Lásd: Hekiganroku 92.

Egy nap a Magasztos felment az emelvényre. Manydzsusri rácsapott az asztalra a bottal és azt mondta:

- Szemlélődjetek tisztán a Dharma-király Dharmáján! A Dharma-király Dharmája ilyen.

Erre a Magasztos lement az emelvényről.

2. eset: Bódhidharma, „tágas és üres”– Lásd: Hekiganroku 1.

A Rjóbeli Bu császár megkérdezte Bódhidharma nagymestert:

- Mi a legfőbb értelme a szent valóságnak?

- Tágas és üres, nincs szentség. – válaszolta Bódhidharma.

- Ki vagy te, aki itt van előttem? – mondta a császár.

- Nem tudom. – mondta Bódhidharma.

A császár nem volt hozzávaló. Végül Bódhidharma átkelt a Jangce-folyón és elment a Sórin templomba. Ott kilenc évig ült a fallal szemben.

3. eset: Az indiai király meghívja a pátriárkát

Kelet-India királya meghívta ebédre Pradnyátarát, a huszonhetedik pátriárkát.

- Miért nem recitálod a szútrákat? – kérdezte a király.

- A szegény út[i] nem marad az alany világában mikor belélegzünk, és semmi dolga a tárgyak világában mikor kilélegzünk. Én állandóan az olyanság-szútrát recitálom millió és millió kötetben.

4. eset: A Magasztos a földre mutat

Mikor a Magasztos a gyülekezetével sétált, kezével a földre mutatott és ezt mondta:

- Ez a hely jó templom építésre.

Indra[ii] fogta egy fű szárát és beledöfte a földbe majd ezt mondta:

- A templom megépült.

A Magasztos mosolygott.

5. eset: Szeigen, „a rizs ára”

- Mi a buddhizmus lényege? – kérdezte egy szerzetes Szeigent.

- Mi az ára a rizsnek Rorjóban? – mondta Szeigen.

6. eset: Ba mester, „fehér és fekete” – Lásd: Hekiganroku 73.

- A négy kifejezést mellőzve és a száz tagadáson túl, kérlek mondd meg közvetlenül mester, hogy mi a jelentése Bódhidharma nyugatról való jövetelének. – kérdezte egy szerzetes Ba mestert.

- Ma fáradt vagyok, nem tudok neked elmagyarázni. Menj, kérdezd meg Csizót. – mondta Ba mester. A szerzetes megkérdezte Csizót.

- Miért nem kérdezed meg a mesterünket?  - mondta Csizó.

- Ő mondta, hogy kérdezzelek meg téged. – mondta a szerzetes.

- Ma fáj a fejem, nem tudom neked elmagyarázni. Menj, kérdezd meg Kai testvért. – mondta Csizó. A szerzetes megkérdezte Kai testvért.

- Nem értek semmit a kérdésből. – mondta Kai. A szerzetes mindezt elmondta Ba nagymesternek.

- Csizó feje fehér, Kai feje fekete. – mondta a nagymester.

7. eset: Jakuszan felmegy az emelvényre

Jakuszan hosszú ideje nem ment fel a templomi emelvényre.

- Az egész gyülekezet régóta szeretne útmutatást. Kérlek mester, tarts egy beszédet a gyülekezetnek. – mondta a templomszolga.

Jakuszan megkondíttatta a harangot. A gyülekezet összegyűlt. Jakuszan felment az emelvényre és ott ült egy darabig. Majd lejött az emelvényről és visszatért szobájába.

A templomszolga követte és megkérdezte:

- Az imént azt mondtad, hogy tartasz a gyülekezetnek egy beszédet. Miért nem szóltál egy szót sem?

- A szútrákhoz vannak szútra szakértők. A sásztrákhoz[iii] vannak sásztra szakértők. Miért vannak kétségeid ezzel az öreg szerzetessel kapcsolatban?

8. eset: Hjakudzsó és a róka – Lásd: Mumonkan 2.

Bármikor, ha Hjakudzsó mester beszédet tartott, egy öreg ember mindig ott volt a szerzetesekkel és figyelt. Mikor a szerzetesek elmentek, elment ő is. Egy nap azonban hátramaradt.

- Miféle ember vagy te, aki itt állsz? – kérdezte Hjakudzsó.

- A múltban, Kásjapa buddha idejében, ezen a hegyen éltem mint Zen szerzetes. Egyszer egy szerzetes jött oda hozzám és megérdezte: „Egy tökéletesen megvilágosodott személy az ok és okozat törvényének alávetett, vagy sem?” Én azt mondtam neki: „Nem alávetett.” Emiatt a válasz miatt ötszáz életen át rókaként születtem újra. Most pedig könyörgöm mester, mondj egy jó szót.

- Az ok és okozat törvényét nem lehet elhomályosítani. – mondta Hjakudzsó.

Meghallva ezt, az öregember elérte a nagy megvilágosodást.

9. eset: Nanszen megöl egy macskát – Lásd: Mumonkan 14; Hekiganroku 63, 64.

Egyszer a keleti és nyugati zen csarnok szerzetesei Nanszen templomában egy macskáról vitatkoztok. Ahogy meglátta ezt, Nanszen felemelte a macskát és ezt mondta:

- Szerzetesek! Ha egyikőtök tud mondani egy szót, nem ölöm meg a macskát.

Senki sem tudott válaszolni. Nanszen ketté vágta a macskát.

Nanszen elmesélte Dzsósúnak mi történt, s megkérdezte, mi a véleménye. Dzsósú erre fogta a szandálját, a saját fejére tette és elment.

- Ha itt lettél volna, megmenthetted volna a macskát. – mondta Nanszen.

10. eset: Az öregasszony közel a Taizanhoz – Lásd: Mumonkan 31.

Volt egy öregasszony a Taizan felé vezető útnál. Bármikor, ha egy szerzetes megkérdezte, hogyan juthat el a Taizanhoz, mindig azt válaszolta:

- Egyenesen előre.

Miután pedig a szerzetes tett egy pár lépést, azt mondta:

- Ez a jó és naiv alak is arra megy.

Később egy szerzetes beszélt Dzsósúnak erről.

- Várj egy kicsit. Megyek és átlátok rajta neked.

Elment és megkérdezte ugyan azt a kérdést. Másnap Dzsósú felment az emelvényre és ezt mondta:

- Átláttam az öregasszonyon neked.

11. eset: Unmon, „két kórság”

Unmon nagymester mondta:

- Mikor a fény nem hatol át, kétféle kórság van. Minden homályos és a dolgok előtted vannak – ez az egyik kórság. Még miután felismerted minden dolog ürességét, akkor is valahogy úgy érzed, mintha még mindig volna ott valami. Ez mutatja azt, hogy a fény nem hatolt át egészen.

Hasonlóképp, kétféle kórság van a Dharma-testtel kapcsolatban. Elérted a Dharma-testet, de továbbra is ragaszkodsz a Dharmához és nem tudod kioltani a saját nézeteidet, ezért egy megromlott életet élsz a Dharma-test körül – ez az egyik kórság. Tegyük fel, hogy valóban áthatoltál a végéig, ha feladod a további erőfeszítéseket, nem lesz elég. Aprólékosan megvizsgálod magadat, s azt mondod, hogy nincs hibád – ez nem más, mint egy kórság.

12. eset: Dzsizó ültet a rizsföldön

- Honnan jössz? – kérdezte Dzsizó Suzansút.

- Délről jövök. – mondta Suzansu.

- Hogy áll manapság a buddhizmus délen? – mondta Dzsizó.

- Sok életteli beszélgetés van. – mondta Suzansu.

- Hogy érhet fel ez azzal, hogy mi ültetünk a rizsföldeken és rizsgolyókat csinálunk, hogy megegyük? – mondta Dzsizó.

- Akkor hogyan mented meg a Három Világ lényeit? – mondta Suzansu.

- Mit nevezel a Három Világnak? – mondta Dzsizó.

13. eset: Rinzai, „vak szamár”

Mikor Rinzai a halálán volt, megbízta Szansót a Dharmájával és azt mondta neki:

- Miután eltávozom, ne pusztítsd el az igaz Dharma szemének kincsét[iv].

- Hogy merném elpusztítani az igaz Dharma szemének kincsét? – mondta Szansó.

- Ha valaki kérdez felőle, hogyan fogsz válaszolni? – mondta Rinzai.

Szansó azonnal Kacut kiáltott.

- Ki gondolná, hogy az igaz Dharma szemének kincsét ez a vak szamár pusztította el?

14. eset: Kaku szolgáló teát ajánl

- Hová mentek a régmúlt szentjei? – kérdezte Kaku szolgáló Tokuszant.

- Mi? Mi? – mondta Tokuszan.

- Parancsot adtam egy kiváló lónak, hogy mint repülő sárkány bújjon elő, de csak egy béna teknős jött ki. – mondta Kaku. Tokuszan csendben maradt.

Másnap, mikor Tokuszan kijödt a kádból, Kaku teát szolgált fel neki. Tokuszan finoman végigsimította Kaku hátát.

- Ez az öreg alak most először nyert bepillantást. – mondta Kaku. Megint, Tokuszan csendben maradt.

15. eset: Kjózan a földbe szúrja kapáját

- Honnan jössz? – kérdezte Iszan Kjózant.

- A rizsföldről. – mondta Kjózan.

- Hány ember van a rizsföldön? – mondta Iszan.

Kjózan a földbe szúrta kapáját és kezeit mellkasán összefonva állt.

- Jó sokan vágják a szárakat a déli hegyen. – mondta Iszan.

Kjózan felkapta kapáját és azonnal elment.

16. eset: Majoku megrázza a gyűrűsbotot – Lásd: Hekiganroku 31.

Majoku, kezében gyűrűsbotjával elment Sókeihez. Háromszor megkerülte körben Sókei emelvényét, megrázta a gyűrűsbotot és megállt egyenesen.

- Jó, jó! – mondta Sókei.

Aztán Majoku elment Nanszenhez. Háromszor megkerülte körben Nanszen emelvényét, megrázta a gyűrűsbotot és megállt egyenesen.

- Nem jó, nem jó! – mondta Nanszen.

- Sókei mester azt mondta „jó, jó”. Mester, miért mondod, hogy „nem jó, nem jó”?

- Sókeihez ez jó, de hozzád ez nem jó. Ez nem egyéb, mint a szél kavarása. A végén eltűnik. – mondta Nanszen.

17. eset: Hógen, „hajszálnyi”

- „Ha egy hajszálnyi különbség van, az annyi, mint a távolság menny és föld között.[v]” Hogyan érted te ezt? – kérdezte Hógen Suzansút.

- Ha egy hajszálnyi különbség van, az annyi, mint a távolság menny és föld között. – mondta Suzansu.

- Ha ez a te megértésed, hogyan érhetted el valaha is azt? – mondta Hógan.

- Az én nézetem csak ez. És veled mi a helyzet, mester? – mondta Suzansu.

- Ha egy hajszálnyi különbség van, az annyi, mint a távolság menny és föld között. – mondta Hógen. Suzansu mélyen meghajolt.

18. eset: Dzsósú kutyája[vi]

- Van a kutyának buddha-természete, vagy nincs? – kérdezte egy szerzetes Dzsósút.

- Van. [U] – mondta Dzsósú.

- Ha van neki, miért kúszott bele abba a bőrzacskóba? – mondta a szerzetes.

- Mert szándékosan csinálja.

- Van a kutyának buddha-természete, vagy nincs? – kérdezte egy másik szerzetes.

- Nincs. [Mu] – mondta Dzsósú.

- Minden élőlénynek van buddha-természete[vii]. A kutyának miért nincs?

- Mert az a karma-tudatában van. – mondta Dzsósú.

19. eset: Unmon, „Szuméru-hegy”

- Egyetlen gondolat sem jelenik meg; van ebben hiba, vagy nincs? – kérdezte egy szerzetes Unmont.

- Szuméru-hegy[viii]. – mondta Unmon.

20. eset: Dzsizó, „különösen személyes”

- Hová mész, idősebb szerzetes[ix]? – kérdezte Dzsizó Hógent.

- Zarándoklaton[x] vagyok, követem a szelet. – mondta Hógen.

- Miért vagy zarándoklaton? – mondta Dzsizó.

- Nem tudom. – mondta Hógen.

- A nem-tudás különösen személyes. – mondta Dzsizó.

Hógen hirtelen elérte a nagy megvilágosodást.

21-40. kóan