61-80. kóan

81. eset: Gensa eléri a tartományt

Gensa elment Hoden tartományba. Nagy ünnepséggel fogadták. Másnap megkérdezte a vezető szerzetest, Sótót:

- Az egész tegnapi mulatozás hová lett?

Sótó felemelte buddhista ruhájának sarkát.

- Távol attól, nincs semmi kapcsolat. – mondta Gensa.

82. eset: Unmon, „hang és szín”

Unmon a gyülekezetet tanította és ezt mondta:

- „Megérteni az utat egy hang hallásán keresztül, megvilágosítani az elmét egy szín látása által.” – Avalókitésvara bódhiszattva kevés apróval jön és egy szegényes rizs sütit vesz. Ha eldobja, szép mandzsú sütijei lesznek helyette.

83. eset: Dógo a betegeket ápolja

- Honnan jöttél? – kérdezte Iszan Dógót.

- A betegek ápolásáról jövök. – mondta Dógo.

- Hány ember beteg? – mondta Iszan.

- Van néhány beteg, s van néhány nem beteg. – mondta Dógo.

- Az aki nem beteg, az nem te vagy, kedves Csi[1]? – mondta Iszan.

- Beteg vagy nem beteg, nincs semmi köze ahhoz az ügyhöz. Mondd gyorsan! Mondd gyorsan! – mondta Dógo.

- Még ha mondani is tudnám, nem lenne kapcsolatban azzal az üggyel. – mondta Iszan.

84. eset: Gutei egy ujja – Lásd: Mumonkan 3; Hekiganroku 19.

Bármit is kérdeztek tőle, Gutei mester csak felemelte egy ujját.

85. eset: A nemzeti tanító sírköve – Lásd: Hekiganroku 18.

- Mit szeretnél hogy tegyek száz év után[2]? – kérdezte Sukuszó császár Csút, a nemzeti tanítót.

- Csinálj egy töretlen sírkövet[3] ennek az öreg szerzetesnek. – mondta a nemzeti tanító.

- Meg szeretnélek kérni, mester, hogy adj egy tervrajzot. – mondta a császár.

A nemzeti tanító hosszú ideig csendben maradt. Majd azt mondta:

- Megértetted?

- Nem értettem meg semmit se. – mondta a császár.

- Van egy Dharma utódom, a tanítványom Tangen, ő képzett ebben az ügyben. – mondta a nemzeti tanító.

Ezután a császár hívatta Tangen és megkérdezte ennek a jelentéséről.

Tangen válaszolt:

„A folyó déli része, a tó északi része;

Középen arany van, ami betölti az egész területet.

Az árnyéktalan fa alatt mindenki egy hajóban van;

A kristály palotában nincs senki, aki tudná.”

86. eset: Rinzai nagy megvilágosodása

- Mi a Buddhadharma mély értelme? – kérdezte Rinzai Óbakut.

Óbaku megütötte. Ez háromszor történt meg. Rinzai elment és meglátogatta Daigut.

- Honnan jöttél? – kérdezte Daigu.

- Óbakutól. – mondta Rinzai.

- Mit szokott Óbaku mondani? – mondta Daigu.

- Háromszor kérdeztem meg tőle „Mi a Buddhadharma mély értelme?” és háromszor kaptam meg a botját. Nem tudom, hogy hibáztam-e, vagy sem. – mondta Rinzai.

- Óbaku különösen kedves volt, mint egy öreg nagymama; teljesen kifárasztotta magát a te érdekedben. És te még ide jössz és azt kérdezed, hogy vajon hibáztál-e, vagy sem! – mondta Daigu.

Ezekre a szavakra Rinzai nagy megvilágosodásra jutott.

87. eset: Szozan, „vele, vagy nélküle”

Szozan elment Iszanhoz és megkérdezte:

- Hallottam, hogy azt mondtad „A létezés szavai és a nemlétezés szavai csak olyanok, mint egy fa kör tekeredett lilaakác.” Ha hirtelen a fa kidől és a lilaakác elszárad, hová lesznek a szavak?

Iszan hatalmas nevetésben tört ki.

- Eladtam ruháimat és a többi holmim, s ezermérföldnyi fáradságos utat tettem meg, hogy eljöjjek hozzád. Miért csinál tisztelendőséged bolondot belőlem? – mondta Szozan.

Iszan odahívta a szolgálóját és azt mondta:

- Hozz pénzt és add oda ennek a tiszteletreméltó szerzetesnek az útiköltségeire.

Végül ezt mondta:

- Egy nap majd egy félszemű sárkány felnyitja a szemed.

Később Szozan elment Mjósóhoz és elmondta neki a történteket.

- Mondhatom, Iszannak teljesen igaza volt, de nem találkozott azzal, aki értékelni tudná őt. – mondta Mjósó.

- Ha hirtelen a fa kidől és a lilaakác elszárad, hová lesznek a szavak? – kérdezte újból Szozan.

- Ezen Iszan másodjára még jobban nevetni. – mondta Mjósó.

Ezt hallva Szozan megértette. Majd azt mondta:

- Kezdettől fogva egy kard volt Iszan nevetése mögött.

88. eset: Nem-látás a Rjógon szútrában – Lásd: Hekiganroku 94.

A Rjógon szútra mondja: „Mikor nem látok, miért nem látod, hogy mit nem látok? Ha úgy érvelsz, hogy látod amit én nem látok, akkor nyilvánvalóan az nem az, amit én nem látok. Ha nem látod azt, amit én nem látok, akkor igencsak természetes, hogy az nem egy dolog. Miért nem az éned az?”

89. eset: Tózan, „fű nélküli hely”

Tózan a gyülekezetet tanította és azt mondta:

- Az ősz elején és a nyár végén, ti, testvérek, elmentek keletre és nyugatra. De közvetlenül arra a helyre kéne mennetek, ahol tízezer mérföld messze sincsen fű.

És még ezt is mondta:

- Hogyan mentek el a helyre, ahol tízezer mérföld messze sincsen fű?

- Ha kimentek a kapun, ott fű van! – mondta Szekiszó.

- Én azt mondanám: még ha nem is mész ki a kapun, fűből mindenhol rengeteg van. – mondta Taijó.

90. eset: Kjózan beszédet tart – Lásd: Mumonkan 25.

Álmában Kjózan mester Maitréja lakhelyébe ment és ott a második üléshez vezették.

- Ma a második ülésnek kell beszélni. – mondta egy tiszteletreméltó szerzetes.

Kjózan felállt, megütötte az asztalt a bottal és ezt mondta:

- A mahájána Dharmája túl van a négy tételen és felülmúlja a száz tagadást. Én ki merem ezt jelenteni!

91. eset: Nanszen és a pünkösdi rózsák – Lásd: Hekiganroku 40[4].

- Dzsó dharma tanító csodálatos. Ő valóban tudja mit beszél: „Az ég, a föld és én ugyan azzal a gyökérrel rendelkezünk; minden dolog és én egyetlen test vagyunk.” – mondta Rikukó miniszter Nanszennek.

Nanszen a pünkösdi rózsákra mutatott és ezt mondta:

- Miniszter, manapság az emberek[5] ezeket a virágokat úgy látják, mint egy álomban.

92. eset: Unmon, „egy kincs” – Lásd: Hekiganroku 62.

Unmon mondta:

- Égen és földön, a világegyetem közepén, vagy egy kincs egy testben elrejtve[6]. Felveszitek a lámpást és bementek a Buddha csarnokba; felveszitek a templomkaput és ráteszitek a lámpásra.

93. eset: Roszo nem érti

- „Az emberek nem ismerik fel a Mani[7] ékkőt. Én magam a Tathágata kincsestárban[8] vettem fel.” Mi ez a kincsestár? – kérdezte Roszo[9] Nanszent.

- Az öreg O mester[10] kérdéseket és válaszokat vált veled. Ennyi. – mondta Nanszen.

- Mi van akkor, ha nincs kérdések és válaszok váltása? – mondta Siszo.

- Az ugyan úgy a kincsestár. – mondta Nanszen.

- Mi az ékkő? – mondta Siszo.

- Tiszteletreméltó Siszo! – mondta Nanszen.

- Igen! – mondta Siszo.

- Menj ki. Nem érted a szavaimat. – mondta Nanszen.

94. eset: Tózan rosszulléte

Tózan rosszul érezte magát.

- Tisztelendőséged rosszul van. Van bárki is, aki nem betegszik meg? – kérdezte egy szerzetes.

- Van. – mondta Tózan.

- Az, aki nem betegszik meg, törődik tisztelendőségeddel? – mondta a szerzetes.

- Az öreg szerzetes megfelelően törődik vele. – mondta Tózan.

- Mi van akkor, ha tisztelendőséged törődik vele? – mondta a szerzetes.

- Akkor az öreg szerzetes nem látja, hogy van betegség. – mondta Tózan.

95. eset: Rinzai egy vonalat húz

- Honnan jöttél? – kérdezte Rinzai a templomszolgát.

- Barna rizst árultam a tartományban. – mondta a templomszolga.

- Mindet eladtad? – kérdezte Rinzai.

- Igen, mindet eladtam. – mondta a szolgáló.

Rinzai húzott egy vonalat a botjával és ezt mondta:

- Ebből is mindet eladtad?

A szolgáló kacut kiáltott. Rinzai azonnal megütötte.

Később a szakács szerzetes[11] ment el Rinzaihoz, aki elmondta neki ezt az esetet.

- A szolgáló nem értette tisztelendőséged szándékát. – mondta a szerzetes.

- Veled hogy áll a dolog? – mondta Rinzai.

A szerzetes mélyen meghajolt. Rinzai ugyan úgy megütötte.

96. eset: Kjúhó nem ismeri el

Kjúhó Szekiszó szolgálója volt. Szekiszó eltávozása után a gyülekezet a vezető szerzetest akarta a templom apátjának. Kjúhó nem akarta elismerni. Azt mondta:

- Várjatok, amíg megvizsgálom őt. Ha megérti néhai mesterünk szellemét és szándékát, ugyan úgy fogom szolgálni, mint néhai mesterünket.

Így hát megkérdezte a vezető szerzetest:

- Néhai mesterünk mondta:

„Teljesen megszűnve,

Teljesen kialudva,

[Teljesen egy élettelen hűvös földdé válva,][12]

Csupán egyetlen éberséggel bírva tízezer éven át,

Kialudt hamuvá és elszáradt fává válva,

[Illatos füstölővé válva egy ősi szentélyben,]

Fehér selyemből készült függőleges szalaggá[13] válva.”

Mondd meg nekem, miféle ügyet tisztázott ezzel?

- Az abszolút Egység ügyét tisztázta. – mondta a vezető szerzetes.

- Ha így van, nem értetted meg néhai mesterünk szellemét. – mondta Ho.

- Nem ismersz el? Adj egy füstölőt. – mondta a vezető szerzetes.

Meggyújtotta a füstölőt és ezt mondta:

- Ha én nem értettem meg néhai mesterünk szellemét, nem leszek képes eltávozni, mire felszáll ennek a füstölőnek a füstje.

Amint kimondta ezt, kimúlt zazen ülés közben.

Kjúhó megsimogatta a hátát és azt mondta:

- Meghalni ülés, vagy állás közben nem lehetetlen. De még csak álmodban sem tudnád elképzelni néhai mesterünk szellemét.

97. eset: Dókó császár sisakcsuklyája

- Megszereztem a Középső Mező[14] kincsét. Azonban, senki sem tud árajánlatot tenni. – mondta Dókó császár Kókének.

- Fenség, kérem adja kölcsön, hogy megnézhessem magam is. – mondta Kóke.

A császár meghúzta sisakcsuklyájának szíjait mindkét kezével.

- Ki merhet árajánlatot tenni a császár kincsére! – monda Kóke.

98. eset: Tózan, „személyesen azzal”

- A három test[15] közül melyik nem süllyed számokba? – kérdezte egy szerzetes Tózant.

- Én mindig különösen személyes módon vagyok vele. – mondta Tózan.

99. eset: Unmon, „tálka és vödör” – Lásd: Hekiganroku 50.

- Mi a por-por szamádhi[16]? – kérdezte egy szerzetes Unmont.

- Rizs a tálkában, víz a vödörben. – mondta Unmon.

100. eset: Rója, „hegyek és folyók”

- A lényegi állapot tiszta és szennyezetlen. Hogyan jöttek létre egyszerre a hegyek, a folyók és a nagy föld? – kérdezte egy szerzetes rójai Kaku mestert.

- A lényegi állapot tiszta és szennyezetlen. Hogyan jöttek létre egyszerre a hegyek, a folyók és a nagy föld? – mondta Kaku.