A párzás:

A palackorrú delfinek párzása valószínű, hogy az éjszakai órákban történik. A hímek áprilisban különös gyöngédséggel "udvarolnak" a nöstényeknek. Ilyenkor főleg a lapátszerű mellúszóknak van nagy jelentőségük, mert ezekkel könnyen végigsimítható a "megkörnyékezett" társ teljes tetsvonala. Amennyiben a nőstény eltávolodik, a hím 2-7 alkalommal egy-egy önálló, jól felismerhető hangot hallat, mely nyilvánvalóan kérlelést jelent. A nőstény rendszerint felfigyel az ilyen "csábító" hangra, majd engedelmesen odaúszik a társjelöltjéhez. A tényleges párzás rendkívül rövid, mindössze 5-20 másodpercig tart.

A vemhesség és a szülés:

A vemhességi idő 11-13 hónap. Közvetlen a szülés előtt a nőstény rendszerint elvonul a többiektől. A szülés előtt három nappal viszonylag könnyen kitapogatható a magzat, és annak rendszeres mozgása. A delfinembrió mindig a baloldali méhszarvban fekszik, ami már ránézésre is megállapítható. Az ikerszülések száma elenyésző.

A legtöbb delfinfajnál a nőstények csak minden második évben hoznak világra utódot.

Közvetlen a szülés előtt a nőstény mozgása lelassul. Amikor a szülési fájdalmak jelentkeznek, a csportban lévő nőstények a vajúdó köré gyülekeznek. A szülési fájdalmak rendszerint 30 másodpercenként ismétlődnek. A társnők megjelenésének oki:

• ők biztosítják a gyengélkedő társuk védelmét
• megakadályozzák, hogy a vajúdó lemaradjon a csoporttól

Az újszülött farokkal kifelé, és mindig nyitott szemmel jön a világra. A szülés után az anyaállat mindig a hátára fekszik, és a véres köldökzyinórt elharapja. A méhlepény a szülés után legkésőbb 10 órával mindig kiürül. A delfinnőstények nem fogyasztják el a méhlepényt.

A újszülött testfelépítése:

Az újszülött palackorrú delfin rendszerint 1 m hosszú és 10-12 kg súlyú. Az apróságnál a legfontosabb, hogy a felszínre emlkedjen és minnél előbb levegőt szippantson. Az újszülöttek néhány héten keresztül kb. kétszer annyiszor vesznek levegőt, mint a fenőtt állatok.

Az újszülöttek úszói puhák és gyengék. Két-három hét szükséges, hogy azok megerősödjenek és megkeményedjnek. A néhány hetes fiatalok már 30km/h sebességgel képesek kísérni anyukat. Az első fogak 6 hetes korban törik át az ínyt.

A szoptatás és az anyatej:

A nőstény két csecsbimbója az ivarnyílás jobb és bal oldalán, redőktől védetten helyezkedik el. Az ivarnyílás a köldök és a végbélnyílás között található. A hímvessző visszahúzott állapotban a végbélnyílás előtti bőrránc alatt, a hasüregben helyezkedik el. A herék teljesen beágyazottan, a lágyéktájon vannak, kívülről nem láthatók.

A delfineknek nincs olyan puha, tapadós ajka, a fiatal állat kinyújtott nyelvével a csecsbimbót körbeöleli, és a felső ajakkal valósággal rászorítja magát. A nőstény akaratlagosan szabályozni képes a tej kilövelését, ezáltal is segítve a bonyolult víz alatti szopást. Az anyaállat szoptatás közben rendszerint kissé oldalra dőlt állapotban mozog, hogy kicsinye könnyebben férjen a csecsbimbók valamelyikéhez. A világrajövetel után legkorábban 75 perccel, de legkésőbb 4 órán belül a bébi szopni kezd. Álatlában az újszülött 25 percenként úszik anyjához szopni. Egy-egy szopás csak rövid ideig tart, mert az apróságnak levegőért a felszínre kell úsznia. Egyes delfin"borjak" fél évig, mások másfél évig szopnak.

A delfintej tápanyagokban rendkívül gazdag. Szaga leginkább a halolajokéra emlékezet, színe sárgás, és olyan sűrű, mint a tejszín. Összetétele a következő:

• 40-50% zsír
• 12% fehérje
• 1-2% cukor

A bébi és a szülők közti kapcsolat:

A fiatalok éveken keresztül követik anyukat. Az is gyakori, hogy az anyát és kicsinyét a szomszédos nőstények, a "nénikék" is kísérik. A fiatalok rendszerint anyjuk közelében, az egyik emmlúszó alatt helyezkednek el.

Anyja és gyermeke különféle hangjelekkel tartják a kapcsolatot.

A kifejlett állatok játékos kedve, magatartása valósággal "átragad" a fiatalokra. Folyton-folyvást anyja mellet köröz az apróság. Sőt néhány hét után utánozni kezdi anyja szokásait.

Kitől, mit, mikor tanul a kis delfin?

A kis delfinek fejlődése sokban hasonlít az embergyerekéhez: egyrészt ők is elsősorban hasonló korú társaiktól lesnek el új viselkedési mintákat, másrészt a játék náluk sem csupán a mókáról szól; a hangsúly inkább a mozgássoron, az aktivitáson van.

A kis delfinek fejlődéspszichológiájával foglalkozó kutatók mostanáig az anya által átadott vielkedési és kulturális mintákra és azok átvételére koncentráltak. Egy új kutatás szerint azonban a delfinborjúk viselkedését anyjuknál sokkal határozottabban befolyásolják kortársaik.

A megfigyelést a University of Southern Mississippi pszichológusai végezték, kutatási eredményeikről pedig először a Wildlife című magazin augusztusi számában egy, az állatok intelligenciájával foglalkozó terjedelmes cikk részeként számoltak be róla.

Kitől les el új mintákat a kis delfin?

Az egyetem diákjai és kutatói hatéven keresztül végeztek megfigyeléseket a gulfporti ócenáriumban. Kutatásuk célja annak kiderítése volt, hogy a kis delfinek kitől, milyen helyzetekben sajátítanak el új viselkedési mintákat. A vizsgálódás helyéül azért édesvízi ócenáriumot választottak, mert így a kis delfinek születésétől tudták követi pszichés és szociális fejlődésüket, másrészt így a megfigyelés is könnyebb volt, mint nyílt vízen.

A kutatók kilenc, hét évnél nem idősebb delfin viselkedését és szociális interakcióit figyelték napi egy-két órán keresztül. (A delfinek körülbelül tízévesen érik el a felnőtt kort.)

A kutatás kezdetén úgy vélték, hogy a fő mintaátadó az anya. Ehelyett azonban azt találták, hogy bár az anya meghatározó, még nagyobb befolyással bírnak a hasonló korú játszótársak. Azt tapasztalták, hogy a delfinborjúk új viselkedési mintákat leggyakrabban játék közben sajátítanak el, tulajdonképpen más kis delfinek magatartásának lemásolásával.

Az apa nem vesz részt a nevelésben

A vadon élő delfinek rajokban, kisebb csoportokban vándorolnak. A raj tagjai kor és nem szerint többnyire homogének. A felnőtt hímek például együtt vándorolnak, így csak ritkán fordul elő, hogy kölykeik fejlődésében bármilyen szerepet vállaljanak. A nőstények gyakran azonos időben szülnek, így a kis delfinek hasonló korú társak között nőnek fel.

A kis delfinek játékát gyakran különféle játékszerekkel stimulálják a kutatók, ám enélkül is remekül elszórakoztatják magukat – buborékot fújnak, bírkóznak, hagyják magukat más borjúk által víz alá nyomni. A legtöbb emlős állat élvezi a játékot, ám a delfinek valószínűleg nem csak élvezetet, kihívást is találnak benne.

A játék nem csak élvezet - kihívás is

Egy kardszárnyú delfin például megtanulta, hogyan kell a halra vadászó, vízfelszínre szálló sirályt elkapni, szájával megragadni, úgy, hogy a madarat nem öli meg közben. Amikor a mozgássort begyakorolta, újabb és újabb kihívásokat keresett magának: már nem a vízfelszínen igyekezett elkapni a madarat, hanem egy méterre a levegőben. A kis bálna sokszor hibázott, de egyre gyakrabban sikerült neki.

Mivel kezdetben fiatal, tapasztalatlan sirályokat sikerült így csapdába csalnia, egy idő után ravaszabb, idősebb madarakat szemelt ki. Csakúgy, mint az embergyereknél, nem csak maga a játék, hanem az aktivitás, a mozgássor volt a fontos.

A University of Southern Mississippi kutatói megfigyeléseiket a Mexikói öbölben, vadon élő delfineken folytatják.