A delfinek teste tökéletesen alkakmazkodott a vízi életmódhoz. Ezek az állatok a szárazföldön ma már teljesen tehetetlenek, mozgásképtelenek.
Testfelépítés:
Az áramvonalas "hakforma" gyors előrehaladást biztosít a vízben. Minden olyan testrész illatve testfüggelék, ami az állatot gátolná mozgásában elsorvadt, visszafejlődött.
Az elcsúcsosodó fej szinte belefúrodik a vízbe.
A test felültet szinte teljesen sima, másrészt a bőr szerkezete eleve olyan, amely nagyban elősegíti a mozzgást, a gyors előrehaladást.
A mellúszóknak csontos váza van.
A mozgásban a legnagyobb szerepe a lapos, lapátszerű farokúszónak van, mely függőleges irányban, ritmusosan leng ki.
A páros mellúszó az elülső végtegokból alakult át. A hátulsó végtagok a legtöbb fajnál még csökevényes állapotban sem találhatóak meg. A mellúszók a test stabilizálására és kormányzására szolgálnak.
A széles, lapátszerű farokúszó vízszintes helyzetű és nélkülözhetetlen az előrehaladáshoz. A farokúszó erős és rugalmas izomkötegeket tartalmaz.
A legtöbb delfinfajon háromszög alakú hátúszót is találunk, mely elsősorban a test egyensúlyi helyzetének a megtartására szolgál. Csontos alapja nincs.
Az ugrás:
Gyakori mozgásformának számít az ugrás. A legtöbbször nagy sebességgek és lendülettel, ferde irányban hagyja el a kissé ívelt test a vizet. 6-15 m-es ugrás után úszás, majd újból ugrás következik. Az ugrások négy változatát különböztetjül meg:
- "ívelt" ugrás
- gyertyaugrás (a test majdnem függőleges állapotban van a kiemelkedés pillanatában)
- csavart ugrás (a test 360 fokos fordulatot végez a levegőben)
- hátugrás (amikor az állat elhagyja a vizet, hasa fölfelé fordul, a háta pedig lefelé, a visszazuhanásnál ugyanez a testtartás marad)
Sebesség és mélység:
A közepes nagyságú fajok átlagos úszási sebessége 20-40km/h, a nagyobbra növők -rövid távon- elérhetik a 80km/h-t.
A delfinek zöme a 20-25 m mélységet keresi fel. A viszonylag vastag bőr alatt -egyes fajokon 50-70 cm- zsírszövet van, amely nagyszerűen megakadályozza a hideg tengervízben a meleg test lehülését.
|