Megfigyelések szerint a gyilkos bálnák táplálékát képező tengeri emlősök odafigyelnek az orkák kommunikációjára, és szükség esetén menekülőre fogják.

A kardszárnyú delfineknek (Orcinus orca) három típusát különböztetjük meg. A rezidens orkák matriarchális szerveződésű csoportokban élnek, egy adott területen, táplálékukat elsősorban a csendes-óceáni lazacok képezik.

A tranziens orkák kevésbé strukturált csoportban élnek, vándorolnak és vadásznak. A faj miattuk kapta a gyilkos bálna elnevezést, mert – bár embert, ha lehetőségük nyílna rá, akkor sem ölnek – melegvérű tengeri élőlényekkel, fókákkal, kisebb delfinekkel táplálkoznak, sőt, még a velük egyező méretű nagy kékbálnának is nekimennek. A harmadik típusról keveset tudunk, nyílt tengeri orkának nevezik, és nehezen megfigyelhető.

Tengerbiológusok, Volker Deecke, a Brit Columbia Egyetem biológusának vezetésével kiterjedt megfigyelést végeztek 1999 és 2003 között a Brit Columbia-beli Johnstone-ban és a Charlotte Királynő-szorosnál, valamint Délkelet-Alaszkában a Gleccser-öbölben, a Jeges-szorosnál és a Stephens-átjárónál. A tudósok hajóról vagy a part egy magaslati pontjáról távcsővel figyelték a kardszárnyú delfineket, és követték azokat, míg a hangot víz alatti mikrofonok, úgynevezett hidrofonok rögzítették.

Fecseg a felszín

A rezidens orkák sokkal „beszédesebbnek” bizonyultak, hiszen átlagosan 0,34 hangot hallattak percenkét, míg a tranziensek csupán 0,05-öt. A tranziens orkák általában csöndben voltak a vadászat előtt és közben, de azt követően gyakran hívták a többieket, hogy megosszák a zsákmányt.

Ennek az lehet az oka, hogy zsákmányállataik jó hallással rendelkeznek, és ha meghallják a tranziens orkák hangját, menekülőre fogják. Ezzel szemben a lazacok hallása gyenge, így a rezidens orkáknak nem kell visszafogniuk magukat, nyugodtan „kiabálhatnak” vadászat közben.

A kutatók rögzítették mindkét kardszárnyú delfintípus hangját, és azt a víz alatt lejátszották. Azt tapasztalták, hogy az oroszlánfókák, egyéb fókák és kisebb delfinek a tranziens orkák hangját hallva riadtan eltávolodnak a hang forrásától, míg a rezidensek kiáltozása csöppet sem zavarja őket.

A tanulmány érdekessége abban rejlik, hogy bizonyítékkal szolgál arra, hogy a tengerben élő különböző fajok „belehallgatnak” egymás kommunikációjába, és ez befolyásolja viselkedésüket.