elszakadt álmom látom még
a hajnali fény nem törte szét a képet
hallom a káprázat zavaros hangjait
bennem csendül a szó és bennem rezdülnek a húrok
a Nap reszketve ébred
rugalmas fényköre, mintha szétszakadna
majd kifeszül
és szétárad a fény
az éj árnyai a tegnapra maradnak
új energiák söprik el a megrekedt emlékeket
zubogni kezd az élet

lehullik Rólad a Távozó leple
és fényburkot sző köréd az Érkező
mintha csak feleletek lennének
a kérdések kifakulnak a Megismerés tüzénél
megnyílik lelked
és szabaddá lesz a benned rejlő Mindenség
kavargó örvény gyűjti össze a tapasztalás cseppjeit
és a Megváltó könnyeit letörli az esendő,
semmivé váló, mindenség fölé növő,
álmosan ébredő Ember szeretete