szia

eddig még tényleg egy véleményt nem irtam,pedig megérdemled.Egyszerűen fantasztikus a trilógiád,imádom!!!!!!!!!!!!!Majd elolvasom a többi irásodat is,a stilusod ahogy irsz,imádom.Tényleg Gratulálok.

Tündi

Áhhá-áhhá-áhhá... (zokog...) Nagyonnagyonnagyonnagyon és így tovább... szóval nagyon kegyetlen...-ül jó volt a trilógiád. Szinte éreztem, hogy a végére teszel valami fordulatot, valami csavart, valami lehetetlen. Már épp elkezdtem kétségbe esni, mikor... "APA!" Hát igen, megdbbentem, de valami ilyesmire számítottam. Nagyon tetszett, és már bánom, hogy mikor először találkoztam az írásoaddal a Lumoson gyorsan be is fejeztem, mert a Boldog napok a pokolban első fejezete elég durva lett.

Emelem kalapom előtted!

Lucy Knight

olvastam a trilógiát, nekem túl sok, vagy inkább túl "részletes" volt benne a kínzás, bár értem, kellett, mert ekkor és e miatt változott meg Harry és Perselus kapcsolata. Az utolsó három fejezetet pedig végig izgultam, amikor azt hittem a Harry meghalt, tudod Happyend párti vagyok. Összességében nagyon tetszett, (és sajnálom, hogy nem írsz több ilyet már... ) Örülök, hogy elolvastam! :))

elolvastam A gardróbot, az Anyai vért és a Bolondot. Úgy látom, szereted a Harry-Piton kapcsolatot...:) Mindegyik nagyon tetszett, de A gardrób a kedvencem!!!

Végeztem a Gardróbbal, az Anyai vérrel és a Fool-lal... Szikrázik a tehetséged, Enahma, egyszerűen nem tudok egyebet mondani. Köszönöm!!! Ismét túl vagyok egy kiadós bőgésen :), de soha rosszabb okot rá!

Minden jót, mindent, de tényleg:

elvie

P.S.:nekem sajna már csak a Senkifia van hátra, megpróbálom annyira "beosztani", amennyire csak lehet, de lenne egy kérésem: lesz valami a Frighted-ből? Vagy bármi más? Nagyon várom, hogy ismét olvashassak Tőled.

Szia!

Csak az előttem szólókat tudom ismételni, egyszerűen fantasztikus volt a történeted!! Nem bírtam abbahagyni az olvasást, és kár, hogy vége, alig tudtam betelni vele. Köszönöm ezt az élményt, szerintem még az eredetinél is jobb! :)

Marika

Szia!:)

Még csak A gardróbot olvastam el, de nagyon tetszett. Nagyon jól meg tudod fogalmazni a dolgokat. Bár már megjelent a 6. HP is, és így aztán Piton gyenge-pont... De még így is tetszett az írás, el tudtam felejteni, h mit gondolok Pitonról. :) Szóval gratu! :)

Kedvenc mondatrészlet:

"Az Északi sarkot megszégyenítő jegességgel búcsúztak végül el egymástól (...)."

"Felhajtottam a dús serleget, s régi szomjam lecsillapodott."

Tegnap éjjel értem  A falakon túl végére, Enahma. És azt hiszem, ez volt az, ami miatt olyan kitartóan kerestem  a ficek között mindig remélve, hogy egyszer találok olyat.... milyet is? Ilyet. Pontosan ezt kerestem, és most már tudom, hogy megérte átverekedni magam olyan sok, tehetség nélkül papírra vetett, bár néha remek ötletből fakadó íráson. Mert nálad nem csak a storyline, hogy úgy mondjam:), de a "pszichológia" (lásd kedves vén denevérünk, BNP) is a legmagasabb szintű, amit várhatunk. Soha nem hatott meg még fiction így, soha nem szerettem meg még így szereplőket, soha nem sírtam még SENKI írásán,  de  a végső leszámolásnál, ahol végre, végre, vééééégre elhangzottt a "Szeretlek, fiam..." , ott egyszerűen nem bírtam könnyek nélkül. Biztos van ebben egy jó adag saját komplexus, talán mert én is apa nélkül nőttem fel, nem tudom, de annyit tudok, hogy életem eddigi legszebb zokogását köszönhetem neked :). Érdekes, de tényleg jó volt, és már kezdem megérteni azokat, akik egy megrázó filmen elsírják magukat. Megrázó, katartikus, feledhetetlen írás.

elvie

Végigolvastam a trilógiát. Nagyon nagyon tetszett. Jól voltak kidolgozva az érzelmi konfliktusok, és a kaland-akció vonal is, és épp megfelelő a kettő aránya. A mellékszereplők és az általad kitalált karakterek  ábrázolása is plasztikus, minden figura nagyon "él".

Imádom, hogy hihetővé teszel olyan "képtelenségeket", hogy Sirius megpofozza Harryt, és Piton gyógyítgatja az arcán a zúzódást. Számomra ez volt az egyik legmegkapóbb rész.

A végkifejlet pedig alaposan meglepett, meg sem fordult a fejemben, hogy Harry újra "feltámad", és adott szitációban akár el is tudtam volna fogadni a halálát, bár persze azért sajnáltam volna, és szinte beleborzongtam a boldogságba, mikor kiderült, hogy mégis él. És zseniális volt, ahogy ezt bemutattad, hogy az utolsó fejezet 12 múlva játszódott, elejtettél pár zavaró momentumot(pl.: Hermione Piton), aztán egyszercsak ott volt Harry.