Csillog
szomorúan az esti fény A csendet betölti a lágy szél S leszállt már a
Holdtalan éjfél.
Én mégis csillagokat számolok Nyugtalan, bús kedvvel
ámulok Majd elsötétül minden: Álmodok...
Sötétség mindenütt, fényt nem
látok Céltalanul, magányosan járkálok Utat pedig sehogy sem
találok.
Csend van, csak nézek a sötétbe, Egyedül, e világtalan
éjbe És kérdem: Mikor lesz már vége?? |