Szürke minden, Alszik a táj, És már a
szél sem Fújdogál.
Nem ragyog a csillag, A Nap, a Hold: Itt már
más lett, Minden mi volt.
Ez már nem az a világ, Hol egykor A
boldogság szállt.
Sűrű köd borít mindent, És szívem is Homályosan
lát téged.
Elhagytál, fájdalmat okoztál Mint a múló idő, S már
semmi sem a régi: Eljött a bús, reménytelen jövő.
|