A bántalmazott gyermek gyógyítása
2004.05.30. 11:03
A szexuálisan bántalmazott gyerekeknél előbb-utóbb megmutatkoznak a trauma következményei. Az áldozatoknak szakszerű pszichoterápiára van szükségük ahhoz, hogy a bántalmazás hosszútávú, az egész személyiségfejlődésre gyakorolt negatív hatásai ne alakulhassanak ki. Ha ez elmarad, a gyermek egészséges lelki fejlődése veszélybe kerül, és tartós zavarok léphetnek fel.
Társadalmunkban sajnálatos módon igen magas a szexuálisan bántalmazott gyermekek száma, ezen belül azok aránya, akiket valamelyik családtagjuk molesztált. A probléma gyakorisága és az áldozatokra gyakorolt következmények súlyossága miatt, nagyon fontos, hogy minél több egészségügyben, oktatásban és szociális segítő területen dolgozó szakember ismerje meg a gyermekbántalmazás következtében kialakuló speciális sérüléseket és lelki zavarokat, valamint a segítségnyújtás és gyógyítás lehetséges módjait.
A bántalmazás lelki és viselkedésbeli következményei is nagyon sokfélék lehetnek, a leggyakoribbak a következők: - alvászavar - bepisilés - rémálmok - félelem a sötéttől, szörnyektől, bizonyos állatoktól - félelem az egyedülléttől - étvágytalanság - visszahúzódás, levertség - tanulási nehézségek - magatartási problémák az iskolában - csavargás - drog és alkohol fogyasztás - szégyen, bűntudat, alacsony önértékelés - agresszív vagy kicsapongó szexuális viselkedés - Tudnunk kell azonban, hogy egyik bántalmazott gyereknél sem jelenik meg az összes lehetséges tünet, valamint, hogy ezek az érzelmi és magatartászavarok nemcsak az erőszakot elszenvedett gyerekeknél tapasztalhatóak. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a szexuálisan bántalmazott gyerekeknél előbb-utóbb megmutatkoznak a trauma következményei. Az áldozatoknak szakszerű pszichoterápiára van szükségük ahhoz, hogy a bántalmazás hosszútávú, az egész személyiségfejlődésre gyakorolt negatív hatásai ne alakulhassanak ki. Ha ez elmarad, a gyermek egészséges lelki fejlődése veszélybe kerül, és az alábbi tartós zavarok léphetnek fel:
- bizonytalan identitás - negatív énkép - bizalmatlanság, magányosság - az indulatok elfojtása - kisebbrendűségi érzés - a szexuális élet zavarai - hajlam arra, hogy ismét áldozattá váljon - eltorzult, negatív testkép - visszatérő rémálmok és fenyegető emlékképek - memória zavarok - nyugtatóktól, alkoholtól, drogoktól való függőség - elhanyagoló, bántalmazó szülői magatartás
A gyógyítás folyamata
A pszichoterápia célja szexuális traumát elszenvedett áldozatok esetében kettős: egyrészt a meglévő tünetek enyhítése, a jelenben átélt szenvedés csökkentése, másrészt a trauma hosszútávú, a személyiséget romboló hatásának kivédése. A terápia első lépéseként a gyermeket kezelő szakember felméri az elszenvedett sérülés nagyságát, a tünetek jellegét, és a gyermek által mozgósított lelki védekezés típusait és hatékonyságát. Ez a vizsgálati szakasz nem hasonlít arra a jogi és rendőrségi procedúrára, melyen az áldozatnak és családjának korábban át kellett esnie. Rendszerint a gyermekkel és családjával folytatott beszélgetésből, a gyermek és a szülők viselkedésének megfigyeléséből valamint speciális pszichológiai vizsgálatokból áll. A pszichológus ilyen esetekben gyakran támaszkodik az iskola gyermekkel kapcsolatos véleményére is. A hozzátartozók megismerése is fontos ahhoz, hogy a család támogató vagy a gyógyulást akadályozó attitűdjét feltárjuk, és a terápiás tervet ennek megfelelően alakítsuk ki. Az első találkozások során a terapeuta mindent megtesz azért, hogy az őszinteség, a bizalom és biztonság légköre kialakuljon, hiszen a kezelés e nélkül nem működhet. A megfelelő terápiás kapcsolatra persze minden betegnek szüksége van, a bántalmazott gyerekek esetében ez mégis különösen fontos, hiszen ők az átlagnál sokkal nehezebben bíznak meg egy felnőttben. A biztonságérzet és a bizalom kialakításának fontos eleme, hogy védekezésüket a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartjuk: csak arról kérdezzük őket, amit ők szóba hoznak, a faggatózásnak még a látszatát is el kell kerülni. A gyermeknek mindig meg kell hagyni a választás lehetőségét arra, hogy megoszt-e velünk egy nehéz érzést vagy emléket. Éreznie kell, hogy az élmények feldolgozásában a kontrol az ő kezében van. Ugyanakkor a pszichológusnak akár szóban, akár gesztusokkal, de világosan ki kell fejeznie, hogy a bántalmazás emléke és a vele kapcsolatos rossz érzések igenis megoszthatók és feldolgozhatók, a pszichoterápia pedig éppen arra való, hogy ezt megtegye. A szenvedést okozó tünetek csökkentése mindig a kezelés első lépései között szerepel, akár a félelmekről és indulatokról, akár a környezet által tapasztalt viselkedési problémákról legyen szó. A bántalmazott gyerekek rendszerint csak hiányos, torz és nehezen értelmezhető emlékekkel rendelkeznek a velük történtekről, hiszen még nem is lehet kellő információjuk a felnőtt szexualitásról, az őket molesztáló felnőtt pedig gyakran megtéveszti őket. Az elszenvedett megrázkódtatás kivédésére mozgósított lelki védekezések pedig szintén abba az irányba hatnak, hogy a traumatikus emlékképek jelentése a homályba vesszen. A gyermekkel történtek felidézése és megértetése a gyógyítás fontos része. Vigyáznunk kell ugyanakkor arra, hogy ez a felidézés a gyermek számára elfogadható ütemben és csak a feldolgozáshoz szükséges mértékben történjen meg.
A szexuális zaklatáson átesett gyermekeknek mindig súlyos problémát jelent a biztonságos és stabil én-határok kialakítása, hiszen a rajtuk esett erőszak mindig megsérti ezt a határt. Másrészt a vérfertőző kapcsolatot kialakító családokra általában jellemző, hogy a családtagok közötti határok elmosódottak. A pszichoterápiának abban is segítenie kell a pácienst, hogy saját magát erős és biztonságos határokkal vegye körül. A testi és érzelmi biztonság minden ember számára alapvető fontosságú. A bántalmazott gyerekeknél ez a biztonságérzet is veszélybe kerül. A gyerek fájdalmas tapasztalatok árán lesz bizalmatlan, ami a védekezés egy hatékony formája is lehet. Ezért jelent mindig nehéz feladatot a pszichológus számára, hogy a gyermeket egy egészséges egyensúlyhoz segítse a mások iránt érzett természetes bizalom és a védekezésre mozgósítható veszélyérzet között. A legtöbb gyerek önértékelése is súlyos károkat szenved az erőszak hatására, amit szintén orvosolni kell. Nem elég a gyermeket szóban biztosítani arról, hogy nem felelős az érte történtekért, számos kimondatlan, non-verbális gesztussal és az egész terápia légkörével is kifejezésre kell juttatni, hogy a pácienst elfogadjuk és becsüljük mindazzal együtt, ami vele történt. A szexuálisan bántalmazott gyerek sajnos túl korán, fájdalmasan és torzan találkoznak a testi szerelemmel, ezért a saját testükhöz és szexualitásukhoz való viszonyuk is eltorzul. A kezelésnek ezért arra is ki kell terjednie, hogy az egészséges felnőtt nemi életről megbízható és érzelmileg elfogadható információkat adjon.
A trauma feldolgozás hosszadalmas folyamat, hónapokig, vagy évekig is eltarthat. A kezelést akkor lehet befejezni, amikor a terápiás célok megvalósultak vagy a páciens öngyógyító erői már külső segítség nélkül is működnek. A terápia lezárásakor mind a gyereket, mind a szülőket biztosítani kell róla, hogy bármikor visszajöhetnek, ha újabb problémákkal szembesülnek. Fontos, hogy a jelenlegi kezelés sikere ellenére előfordulhat, hogy a gyermek egy következő fejlődési szintre érve (pl. a serdülés kezdetén) újra segítségre szorul: a traumát is egy új szinten kell újra átdolgozni. Semmiképp se tekintsék tehát kudarcnak, ha a terápiát folytatni kell! Minden bántalmazott gyereknek éreznie kell, hogy az egészséges, boldog, kiegyensúlyozott élet számára is elérhető, de amíg nem egészen biztos ebben, számíthat a segítségünkre.
(Forrás: Győrfi Anna, Sulinet )
|