Kagoménak egy percre a szava is elakadt. A szeme megtelt könnyel és kirohant a kunyhóból. Meg sem állt a Szent Fáig. Megérintette a Fát és csak zokogott. Nem vette észre, hogy más is van a közelben. Inuyasha ott ült az egyik fán. Észrevette a zokogó Kagomét, de nem mert odamenni hozzá. Tudta, hogy a lány rettenetesen haragszik rá. Nézte egy darabig. Egyszer csak Kagome felállt, letörölte a könnyeit és elindult a falu irányába. Inuyasha még gondolkodott egy kicsit, aztán ő is hazaindult Kikyohoz. Eltelt nyolc hónap. Kagome hasa már szépen gömbölyödött. A falusiak nem beszéltek Inuyasháról. Tudták, hogy még mindig fáj Kagomének. Egy nap Kagome éppen a kunyhójában kötögetett, amikor felbukkant Inuyasha. Mindenki szúrós szemeket meresztett rá. Csak Miroku nem. Ő nőügyek miatt nem szokott haragot tartani. Viszont Sango keresztülszúrta a tekintetével. Inuyasha odament Mirokuhoz.

• Mond, Kagome hol van? – kérdezte.
• Nem ment vissza az ő világába. – világosította fel Miroku. – Itt telepedett le, ő a falu mikoja Kaede anyó mellett. Ott lakik abban a kunyhóban.

Itt Miroku elhallgatott, mert Sango megpöckölte a vállát.

• Jobb, ha nem mész be hozzá. – mondta Sango hidegen. – Nem fog neked rontani, még rosszabbat tesz majd.
• Nem érdekel. – felelte Inuyasha és elindult a kunyhó felé.

Amikor benyitott, nem hitt a szemének. Egyrészt azért, mert Kagome teljesen olyan volt, mint Kikyo, másrészt, mert óriási hasa volt. Kagome ránézett. Tekintetében sem düh, sem szomorúság nem volt. Üres tekintettel meredt Inuyashára. Letette a kötnivalóját és felállt. Szépen odasétált az asztalhoz és ivott egy csésze teát. Majd Inuyasha felé fordult.

• Mit keresel itt? – kérdezte közömbösen.
• Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. – felelt Inuyasha.
• Láthatod. Tökéletesen vagyok. – mondta hidegen. – Csak ez a nagy has szörnyen nagy teher. Már megszülethetne a kicsi.
• Kitől van? – kérdezte Inuyasha.

Tudta rá a választ, de még sem az volt. Legalább is Kagome szerint nem.

• Nem tudom. – felelt. – Az apjával kapcsolatban mindent kitöröltem a fejemből. El is felejtettem megkérdezni, hogy ki vagy.

Inuyasha szemei elkerekedtek. Ebben a pillanatban Kouga rohant be egy csokor virággal.

• Szia Kagome! – mondta vidáman. – Ezt neked hoztam!
• Köszönöm. – mondta Kagome mosolyogva.
• Ez meg mit keres itt? – kérdezte Kouga Inuyashára mutatva.
• Nem tudom, még azt se, hogy ki. – felelt Kagome. - Kérlek, tessékeld…

Ebben a pillanatban Kagome a hasához kapott.

• Itt az idő! – kiabálta. – Kouga, vigyél Kaede anyóhoz, kérlek!

Kouga egy szó nélkül felkapta és vitte. Inuyasha csak bámult, majd ő is elindult. Miroku és Kouga Kaede anyó kunyhója előtt várakoztak, míg Sango benn segédkezett.

• Kagome elmondta kié a gyerek? – kérdezte Miroku.
• Azt mondta, nem tudja. – felelt Inuyasha.
• És nem is sejted kié lehet? – kérdezett tovább Miroku.
• Sejtem, de nem vagyok benne biztos. – mondta Inuyasha.
• Akkor segítek. – szólt közbe Kouga. – Egy önző, kutyafülű korcsé, aki elbolondított egy fiatal lányt, magáévá tette, majd szépen otthagyta terhesen egy másik nőért. Kitalálod, hogy ki?

Inuyasha lehajtotta a fejét. Már biztos volt benn, hogy ő a gyerek apja. Ebben a pillanatban babasírás hallatszott. Sango futott ki a kunyhóból.

• Megszületett! Egy gyönyörű kislány! – újságolta. – Most már bemehettek.

Mindannyian bementek. Kagome az ágyon feküdt, karjaiban a kislány. A kicsi nem volt teljesen ember. Haja ugyanolyan volt, mint Kagomének, de a szeme és a füle Inuyasháé volt. Kagome mosolyogva fogadta őket. Mindannyian megcsodálták a kis jövevényt. Ezután Sango kiküldte őket, mivel Kagomének pihennie kell. Inuyashának szörnyű rossz érzése volt. Tudta, hogy rosszul választott. Kikyo már nem képes a szerelemre. Csak azért hívta magához, mert féltékeny volt Kagoméra.

• Nekem most mennem kell. – mondta, amikor kiértek a házból.
• Rendben. Szia. – küldte el Sango.
• Sziasztok. – felelt Inuyasha és szomorúan elballagott.

Szerintem szörnyű nagy bűntudata van. – mondta Miroku. – Most jött rá kit kellett volna választania.