Az Andrássy út 60-at is magába foglaló háztömb Feszty Adolf tervei alapján lakóháznak épült 1880-ban. Az Andrássy út - Csengery utca sarkán álló neoreneszánsz épület külseje a tulajdonosváltások során sem változott.

Az épület egészen 1936-ig a Perlmutter család tulajdonában állt, majd 1937-től a magyar nemzeti szocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya bérelt helyiségeket a házban. 1940-ben a Nyilaskeresztes Párt itt rendezte be főhadiszállását, birtokba véve az egész épületet. A székházat Szálasi Ferenc nevezte el a "Hűség Házának". Az épületet 1944 őszétől begyűjtőhelynek és börtönnek is használták.

1945 februárjában - az ÁVO elődje - a Politikai Rendőrség foglalta el a házat. Az épület már akkor szűknek bizonyult, ezért az egész háztömböt birtokba vették. A házak alatti pincéket a falak áttörésével összekötötték, s a pincelabirintusban börtönt építettek ki.

Az Államvédelmi Hatóság 1956-ig birtokolta a házat. Kiköltözését követően az épületet átalakították, majd különböző cégek székházaként, illetve irodaházként működött. A pincében minden nyomot eltüntettek és KISZ klubot rendeztek be.

A két terrorrendszert túlélt Magyarországon mára érkezett el az idő, hogy méltó emléket állítsunk az áldozatoknak, és azt is bemutassuk, hogy mit jelentett honfitársainknak azokban az időkben élni.

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 2000 decemberében vásárolta meg az épületet, azzal a céllal, hogy a magyar történelem e két véres korszakának bemutatására múzeumot hozzon létre. A 2002. februárjára elkészült Terror Háza múzeum főigazgatója dr. Schmidt Mária.

Az egy éves munka során az Andrássy út 60. szám alatti épület kívül-belül teljesen megújult. A belsőépítészeti tervek, a múzeum kiállításának arculata és a külső homlokzat F. Kovács Attila építész munkája. A Terror Háza múzeum rekonstrukciós terveit Sándor János és Újszászy Kálmán építészek készítették, a kivitelező az Architekton Rt. volt.

Az átalakítás során az épület emlékművé vált, a fekete paszpartu (díszpárkány, pengefalak és gránitjárda) keretbe foglalja, kontrasztjával kiemeli a múzeumot az Andrássy úti épületek sorából, és történelmi súlyának megfelelően a figyelmet magára a házra irányítja.

Az épületben látható kiállítás installációit a földszinten, az első és második emeleten, valamint a hírhedt pincékben, illetve a lépcsőházban és a belső udvarban helyezték el. A látogatók tájékozódását tíz érintőképernyős terminál segíti, amelyeken megtekinthetők a kiállítás szintjei és a termek.

A tárgyi anyagokon kívül az épületben alkalmazott multimédiás eszközök is hozzájárulnak a kiállítás hitelességéhez és hatásának fokozásához. Az egyes termekhez kapcsolódó archív hangfelvételek korhű telefonkészülékeken hallgathatók meg. A termekben és a közlekedőkben elhelyezett plazmatévék képernyőin folyamatosan megtekinthetők a korszak filmfelvételei és interjúi.

A 2002. február 24-én 17 órakor megnyílt, a maga nemében egyedülálló Terror Háza múzeum az épületben fogva tartott, megkínzott és meggyilkolt honfitársainknak kíván emléket állítani; a borzalmak kézzelfogható bemutatása mellett azonban azt is példázza, hogy a szabadságért hozott áldozat nem volt hiábavaló. A XX. század két legkegyetlenebb rendszere elleni harcból végül a szabadság és a függetlenség erői kerültek ki győztesen.

A Terror Háza Múzeum állandó kiállítása

A kiállított témákról elnevezett termeken végigsétálva kronologikus sorrendben ismerkedhetünk meg előbb a nyilas, majd a kommunista rémuralommal. Közülük néhányat idézünk fel, ízelítőképpen.

A kiállítás a "Kettős megszállás" termével nyit, mely a Magyarország egymást követő két megszállását és két megszálló - náci és szovjet - hatalmat mutatja be.

A következő szoba egy nyilas tanácstermet illusztrál - fotók és filmanyagok segítségével. A hangszórón a Hungarista Híradó műsorából hallhatunk részleteket. A terem falára kivetített jeges Duna képe, a lövések és csobbanások hangjai a fővárosban elkövetett nyilas kegyetlenkedésekre, a zsidók Dunába lövésére emlékeztetnek.

1945 után, Rákosi és a Moszkvában képzett magyar kommunisták hazatérésekor a Magyar Kommunista Párt taglétszáma minimális volt, ezért a pártba fel kellett venniük az egykori kisnyilasokat is. Többek között erről számol be az "Átöltözés" terme.

A magyarországi kommunizmus legvadabb korszakát mutatja be az "Ötvenes évek" terme. A monitorokon híradórészleteket futnak, a fejhallgatókból hanganyagok szólnak, s a díszes kulisszák mögött korabeli lehallgató berendezések láthatók.

1951-ben emberek tízezreit telepítették ki, űzték el az országból. Az ő sorsukat mutatja be a "Kitelepítés" terme - korabeli fotókkal, dokumentumokkal. A kiállított ZIM típusú autó felidézi a hírhedt "fekete autót", amivel sokszor éjnek idején vitték el a rendszer ellenségeit.

A "Kínzószoba" - az egyetlen terem, mely eredeti formájában megmaradt - "tornaterem" névre hallgatott: falára speciális kínzóeszközöket - szöggel kivert botot, ólomfejű bambuszbotot, nyilaskeresztes bambuszbotot, bőrrel bevont ólomrugós botot - helyeztünk el. "Péter Gábor szobájában" az ÁVH vallatási módszereiről is beszámolnak az áldozatok.

A pincebörtönben az 1945 és 1956 közötti viszonyokat rekonstruáltuk. A csak ülésre vagy állásra alkalmas cellákat, a különböző vallatási eszközökkel és módszerekkel együtt mutatja be a kiállítás.

Az "1956-os" szoba a forradalom történéseit eleveníti fel; az azt követő megtorlást pedig hat darab stilizált bitófa jelképezi - rajtuk jegyzőkönyvek, elutasított kegyelmi kérvények.

Több százezer ember hagyta el Magyarországot a diktatúra idején. Az általuk küldött képeslapok borítják a "Kivándorlás" termének falait. A "Könnyek" termében pedig az 1945 és 1967 között politikai okokból kivégzett emberek nevei olvashatók.

A kiállítást a "Búcsú" terme zárja - az 1989-es tömegdemonstrációk és az orosz csapatok kivonulásának dokumentumfelvételeivel.

A magyar történelem két véres korszakának, a nyilas uralomnak és az 1950-es évek kommunista diktatúrájának a bemutatására jött létre a Terror Háza múzeum a Nyilaskeresztes Párt és az ÁVO egykori székházában.

Az épület fekete díszpárkánya, a pengefalak és gránitjárda kiemeli a múzeumot az Andrássy úti épületek közül, és a benne látható kiállítás tartalmára utalva hívja fel a figyelmet az épületre.

A maga nemében egyedülálló Terror Háza múzeum az épületben fogva tartottaknak, megkínzottaknak és meggyilkoltaknak kíván emléket állítani. A kiállítás az épület három szintjét, a hírhedett pincéket és a lépcsőházat, valamint a belső udvart is elfoglalja.

A tárgyak mellett archív hangfelvételek (amelyek korhű telefonkészülékeken hallgathatók meg), folyamatosan vetített archív filmfelvételek és interjúk is vezetik a korban a látogatókat. A termek az időrendet követik, és azokat a bemutatott témákról nevezték el. Ezekből néhány példa: nyilas terem, gulag terem, átöltözés terem, szovjet tanácsadók terme, kitelepítés terem, kínzószoba, beszolgáltatás terem, Péter Gábor szobája, pincebörtön, 1956, megtorlás, kivándorlás terem, könnyek terme.

Az épület

Budapest, Andrássy út 60. A háromemeletes, neoreneszánsz épület 1880-ban Feszty Adolf tervei alapján polgári lakóháznak épült. 1937-ben új lakók béreltek helyiségeket a házban, a magyar nemzetiszocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya, és ez az esemény elõrevetítette az elkövetkezõ két évtized kegyetlenségeit, amelyeknek az épület szemtanújává vált.

Bár a Horthy-rendszer bebörtönözte Szálasit, hívei 1940-ben történt szabadulásáig is zavartalanul tartották gyûléseiket az Andrássy úti villában, amely 1940 után lett a fõhadiszállásuk, és Szálasitól a Hûség Háza nevet kapta. 1944 õszén a sikertelen kiugrási kísérlet után a nyilasok vették át az uralmat Magyarországon. A Hûség Háza ekkor már begyûjtõhely és börtön is lett, itt tartották fogva és kínozták a fasiszta rendszer ellenségeit.

1945 tavaszán, a szovjet csapatok bevonulásával véget ért a II. világháború és a nyilaskeresztes párt uralma is. Az Andrássy úti ház új gazdát kapott. A kommunisták hatalmát biztosítani hivatott politikai rendõrség vezetõje, Péter Gábor kifejezetten ezt a villát kérte fõhadiszállásnak a szervezet számára. A késõbbi ÁVO és ÁVH emberei átalakítási munkálatokba kezdtek. Ennek oka az volt, hogy az egyre növekvõ számú fogvatartottat nem tudták a cellákban elhelyezni. A környezõ épületek alatti pincéket is birtokba véve, pincebörtön labirintust alakítottak ki az Andrássy út 60. szám alatt. A kommunista rendszer ellenségeinek kikiáltott embereket itt kínozták, ölték meg és csikartak ki belõlük vallomásokat.

Az egykor Hûség Háza, majd ÁVH székház 1956-ig szolgált az állami terror központjaként. Ezt követõen az épületet átalakították, majd különbözõ cégek székházaként, illetve irodaházként mûködött. A pincében minden nyomot eltüntettek és KISZ klubot rendeztek be.

A múzeum

A két terrorrendszert túlélt Magyarországon mára érkezett el az idõ, hogy méltó emléket állítsunk az áldozatoknak, és azt is bemutassuk, hogy mit jelentett honfitársainknak azokban az idõkben élni.

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 2000 decemberében vásárolta meg az épületet, azzal a céllal, hogy a magyar történelem e két véres korszakának bemutatására múzeumot hozzon létre. A 2002. februárjára elkészült Terror Háza múzeum fõigazgatója dr. Schmidt Mária, menedzserigazgatója pedig Vas Imre.

Az egy éves munka során az Andrássy út 60. szám alatti épület kívül-belül teljesen megújult. A belsõépítészeti tervek, a múzeum kiállításának arculata és a külsõ homlokzat F. Kovács Attila építész munkája. A Terror Háza múzeum rekonstrukciós terveit Sándor János és Újszászy Kálmán építészek készítették, a kivitelezõ az Architekton Rt. volt. A kiállítás zenéjét Kovács Ákos szerezte. Történelmi tárlathoz illõ, letisztult, idõtlen hangszerelésû, több tételes vonószenekari mû hangzik fel a múzeumban, különleges térhatású keverésekkel és hanghatásokkal.

Az átalakítás során az épület emlékmûvé vált, a fekete paszpartu (díszpárkány, pengefalak és gránitjárda) keretbe foglalja, kontrasztjával kiemeli a múzeumot az Andrássy úti épületek sorából, és történelmi súlyának megfelelõen a figyelmet magára a házra irányítja.

A 2002. február 24-én 17 órakor nyíló, a maga nemében egyedülálló Terror Háza múzeum az épületben fogva tartott, megkínzott és meggyilkolt honfitársainknak kíván emléket állítani, a borzalmak kézzelfogható bemutatása mellett azonban azt is példázza, hogy a szabadságért hozott áldozat nem volt hiábavaló. A XX. század két legkegyetlenebb rendszere elleni harcból végül a szabadság és függetlenség erõi kerültek ki gyõztesen.

A kiállítás

A kiállítás installációit az épület földszintjén, elsõ és második emeletén, valamint a hírhedt pincékben, illetve a lépcsõházban és a belsõ udvarban helyezték el. A látogatók tájékozódását tíz érintõképernyõs terminál segíti, amelyeken megtekinthetõek a kiállítás szintjei és a termek.

A tárgyi anyagokon kívül az épületben alkalmazott multimédiás eszközök is hozzájárulnak a kiállítás hitelességéhez és hatásának fokozásához. Az egyes termekhez kapcsolódó archív hangfelvételek korhû telefonkészülékeken hallgathatók meg. A termekben és a közlekedõkben elhelyezett plazmatévék képernyõin folyamatosan megtekinthetõek a korszak filmfelvételei és interjúi.

A kiállított témákról elnevezett termeken végigsétálva kronologikus sorrendben ismerkedhetünk meg elõbb a nyilas, majd a kommunista rémuralommal:
 

Kettõs megszállás

Magyarország egymást követõ két megszállását mutatja be. A terem egyik felén a náci Németország által megszállt, a terem másik felében pedig a szovjet uralom által megszállt Magyarország látható.

Nyilas folyosó

Korabeli dokumentumok és fotók láthatóak a falon.
 
 

Nyilas terem

Egy nyilas tanácstermet mutat be a kiállítás e része. A hátsó falon a nyilas párt mozgalmát bemutató fotók, többek között Szálasi Hitlernél tett látogatásán készült kép, illetve a házról készült felvétel látható. A monitorokon korabeli klipek, filmanyagok láthatók. A monitorok alatt a nyilas pártszolgálatosok egyenruhái, illetve a végén két SS egyenruha található. A hangszórón a Hungarista Híradó mûsorából hallhatunk részleteket.

Gulag terem

Ez a terem a szovjet kényszermunka-, rabszolgatáborokat jelképezi. A földön található szõnyegtérképen olyan lágerpontok vannak megjelölve, ahol magyarok raboskodtak.

Átöltözés terem

1945 után, Rákosi és a Moszkvában képzett magyar kommunisták hazatérésekor a Magyar Kommunista Párt taglétszáma minimális volt, ezért a pártba fel kellett venniük egykori kisnyilasokat is. A terem azt is jelképezi, hogy a társadalom minden rétege “átöltözött”, teljesen új világba lépett.
 
 

50-es évek terme

A magyarországi kommunizmus legvadabb korszakát mutatja be a terem. A monitorokon 50-es évekbeli híradórészleteket láthatunk. A fejhallgatókból 50-es évekbeli hanganyagok szólnak, korabeli vezetõk politikai beszédeibõl (Farkas, Révai, Gerõ.) A díszes kulisszák mögött korabeli lehallgató berendezések láthatók.

A vitrinekben egykori személyes okmányok, és olyan tárgyak is találhatóak, melyeket az ÁVH emberei a kihallgatások alkalmával vallató eszközként használtak.

Szovjet tanácsadók terme

1945-50-es években a magyar politikai elit vezetõi fölött Szovjetunióból ideküldött tanácsadók álltak, akik ellenõrizték a magyar kollégák munkáját, illetve folyamatosan részletes jelentéseket írtak a Szovjetunióba. Az õ tevékenységüket illusztrálja a terem.

Kisemberek ellenállása

1945-ben, a II. világháborút követõen új ideológiai-politikai rendszert erõltettek Magyarországra. Erre válaszul széleskörû ellenállási mozgalmak szervezõdtek hazánkban, melyekben minden társadalmi réteg részt vállalt a maga módján.

Kitelepítés terem

1951-ben emberek tízezreit telepítették ki, ûzték el az országból. Az õ sorsukat mutatja be a terem, korabeli fotókkal, dokumentumokkal. A kiállított híres ZIM típusú autó félelmetes emléke a kornak: felidézi a hírhedt “fekete autót”, amivel sokszor éjnek idején vitték el a rendszer ellenségeit.

Kínzószoba

Ez az egyetlen terem, ami eredeti formájában megmaradt, tornateremnek hívták. A falon speciális kínzóeszközöket láthatunk: szöggel kivert bot, ólomfejû bambuszbot, nyilaskeresztes bambuszbot, bõrrel bevont ólomrugós bot.

Beszolgáltatás terem

Azt az idõszakot mutatja be, amikor a parasztság arra kényszerült, hogy megtermelt javainak jórészét beszolgáltassa az államnak. A termény a városokban élõk ellátására szolgált, illetve külföldre szállították.

Péter Gábor szobája

Az ÁVH vallatási módszereirõl számolnak be az áldozatok, s az is kiderül: hogyan falta fel a rendszer saját gyermekeit.

Igazságszolgáltatás terem

A szoba borítása korabeli iratokból áll, a falon elhelyezett tartókban is dokumentumok vannak.

Propaganda terem

A korszak abszurd és nevetséges propagandaeszközeit és dokumentumait mutatja be a szoba.

Mindennapi élet

Plakátok, fényképek és használati tárgyak láthatók ebbõl a korszakból.

Alumínium szoba

A tárgyak “magyar ezüst”-bõl készültek. A terem közepén bauxit található, az alumínium alapanyaga.

Felekezeti terem

Az ajtón elhelyezett monitorokon üldözött egyházi személyekrõl készült dokumentumfilmek láthatók. A teremben elhelyezett fülkékben pedig az õ hagyatékukból származó tárgyakat állítottunk ki.

Mindszenty terem

A szoba Mindszenty hercegprímásnak állít emléket.

INTERNÁLÁS

A politikai rendõrség Recsken, Kistarcsán, Tiszalökön és Kazincbarcikán internáló táborokat állított fel, s tucatnyi zárt tábor is mûködött az ország keleti felében. A szoba Recskrõl származó csillét és követ mutat be, de helyet kaptak a táborban készített emléktárgyak is.

1956

A szoba a forradalom történéseit eleveníti fel, méltó emléket állít a harcokban elesett magyar hõsöknek. Többek között korabeli filmek és visszaemlékezések, Pongrácz Gergely kabátja, Mosonmagyaróvári sebesült bõrdzsekije láthatók itt.

MEGTORLÁS

A teremben hat darab stilizált bitófa van kiállítva, melyeken jegyzõkönyvek, elutasított kegyelmi kérvények olvashatók.

KIVÁNDORLÁS TEREM

Több százezer ember hagyta el Magyarországot a diktatúra idején. Az általuk küldött képeslapok borítják a falat.

KÖNNYEK TERME

Itt az 1945 és 1967 között politikai okból kivégzett emberek neve olvasható.

BÚCSÚ

1989-es tömegdemonstrációk és az orosz csapatok kivonulásának dokumentumfelvételei láthatók.

.

A bejárás során végül a rettegett pincebörtön rekonstrukcióihoz jut el a látogató. Itt azt mutatjuk be, milyen viszonyok között tartották 1945 és 1956 között a politikai elítélteket. A lelki és testi megtörésre szolgáló csak ülésre, illetve csak állásra alkalmas cellákat a különbözõ vallatási eszközökkel és módszerekkel együtt mutatja be a kiállítás.

A Terror Háza több látványos múltidézésnél – egyedülálló információforrás a múlt század közepének tragikus magyar történelmérõl, olyan hely, ahol a látogatók mellett a korszak kutatói is bõvíthetik ismereteiket.