.

A japán bonsai kifejezés a bon (=fa, növény) és a sai (=edény, tál) szavak összetételéből keletkezett, mely cserépben nevelt fát jelent. A cseréptálban nevelt fák hagyo-mánya Kínából ered, ahol a mon-da sze-rint a Han dinasztia (Kr. e. 206-220) alatt élt varázsló, Jiang-feng rendelkezett azzal a különös képességgel, hogy a hegyeket, fákat és folyókat lekicsinítve egy tálcára varázsolta. A fogalom első írásos emléke Tao Yuang-ming (Kr. u. 385-427) költő egyik művében maradt fenn. Legkorábbi képi ábrázolását egy Krisztus után 706-ból származó falfestményen lehet felfedezni

Kínából valószínűleg a vándorló buddhista szerzetesek vitték maguk-kal a Bonsai hagyományát Japánba, Krisztus után 600 körül. Kyoto-ban ekkoriban az arisztokrata hölgyek körében kedvelt foglalatosság-gá vált a kis fák ápolása. A kínai és a japán bonsai-hagyomány egyik fő különbsége abban rej-lik, hogy míg Japánban a természet mintájára alakították a fákat, ad-dig Kínában emellett szimbolikus formákat is kialakítottak, például a sárkány motívumát. A XIX. századig tökéletes zártságban élő Japánban a bonsai kultúrá- ját is saját, jellegzetes lelkületük szerint alakították. A tökéletesség és a szépség keresése mutatkozik meg bonsaiaik formájában is. Európába a XIX. század végén jutott el a bonsai. Először az 1878-as, párizsi világkiállításon csodálhatták meg az érdeklődők. Elterjedése kontinensünkön a II. világháború után kezdődött. A kis fák ismertsége a bonsaial foglalkozó klubok és egyesületek révén mára széleskörűvé vált.