http://www.geocities.com/TelevisionCity/9171/fanfic/heatherff1.txt
Title: Alternative end to 'I Know When I'm Not Wanted'
Author: Heather Morey
 
Peter took a deep breath and stepped into Fitzgeralds, hoping in vain that 
Niamh had been wrong...that he'd just imagined Leo's Saab out the front and 
that Assumpta would be in there, single, with a smile and a sarcastic 
remark...
Peter nagy levegőt vett, és belépett a Fitzgerald’sba, remélve, hogy Niamh 
tévedett… hogy ő is csak képzelte Leo Saabját a ház előtt, és Assumpta bent 
lesz, egyedül, egy mosllyal, és egy csípős megjegyzéssel…
 
Instead he was greeted with Niamh, Siobahn, Brendan and Padraig; a beaming 
Leo and a smiling Assumpta, looking even more beautiful than when he'd last 
seen her.
Ehelyett Niamh, Siobhan, Brendan és Podraigh, egy viruló Leo és egy 
mosolygó Assumpta fogadta, aki még gyönyörűbb volt, mint mikor utóljárra 
látta.
 
"Hi Assumpta"...the smile on his face felt too forced so he eased it a 
little and averted his eyes, but that felt to impolite so he looked back 
"...and Leo...hello...". Was his face the way he pictured it in his mind? 
The way he'd practiced all afternoon? He tried his best to look uninformed.
-Szia Assumpta.- a mosoly az arcán olyan eröltetett volt, hogy visszavett 
egy kicsit és lesütötte a szemét, de olyan udvaiatlannak érezte magát, hogy 
visszanézett.
-És Leo… Hello… - Ilyennek emlékezett rá? Ezt gyakorolta egész délután? 
Jobbnak látta úgy tenni, mintha nem tudna semmiről.
 
"They're married Father"Siobahn gestured to the couple and the remark 
stabbed at Peter like a blunt knife. He plastered the smile back on his face and
 tried his absolute best to look the picture of happy surprise.
He desperately searched for the words he'd rehearsed but his mind was blank. 
-Összeházasodtak, atya.- Siobhan a párra mutatott, és a mondata eltalálta 
Petert, mint egy életlen kés. Visszaragasztotta a mosolyt az arcára, és 
próbálta a legjobban eljátszani a boldog meglepetést. Kétségbeesetten 
kereste a szavakat,de az elméje üres volt.
 
"...married? You two?" Something more was needed...he knew that, but what? 
'Something normal. Think of something normal to say for God's sake!' he 
screamed at himself.
-…házasok? Ti ketten? – Valamit kellett volna még… tudja, de mit?
„Valami normálisat. Találj ki valami normálisat az Isten szerelmére!” 
kiáltott magára.
 
"Well that's fantastic. Well done, the two of you..." the words blurted out 
and he hoped to God that they sounded sincere.
He stepped forward to shake Leo's hand and in doing felt so giddy that he 
nearly lost his balance...
An embarrased silence.
-Nos, ez nagyszerű. Jól van, mindkettőtöknek…- kijöttek a szavak, és 
imádkozott, hogy őszintének tűnjenek.
Előrelépett, hogy megrázza Leo kezét, de olyan ügyetlenül tette, hogy 
majdnem elvesztette a egyensúlyát…
Zavart csend.
 
Peter was aware of Niamh's smile, not so unlike his own. He guessed she'd 
figured his thoughts to some degree as he could feel her periferal vision 
boring into to him...
"You're advice paid off Father...eventually" Leo's words turned the knife 
which had wedged itself deep in Peter's heart.
Peter Niamh mosolyát meggyőzőbbnek találta a sajátjánál. Feltehetőleg 
kitalálta a gondolatait egy bizonyos fokig, ahogy a szeme sarkából látta 
őt.
-A tanácsa működött atya… végül is.- Leo szavai megforgatták a kést, 
méllyebbre döfve Peter szívében.
 
He struggled to smile...making excuses about parish errands,
 he left them to celebrate with their champange and laughter. A sound
 which tore the final shreds off Peter's wounded heart.
What had he done to deserve this?
Próbált mosolyogni… kimentette magát közösségi teendőkre hivatkozva, és 
hagyta őket ünnepelni a pezsgőjükkel, és a nevetésükkel. A ang, ami megadta 
a kegyelemdöfést Peter sebzett szívének.
Mit tett, hogy ezt édemelte?
 
'Is this another test?' he asked himself as he walked back up to his house 
and got in the car. Thank goodness Padraig had offered to fix it...he would 
have been there outside his house all day doing it himself.
He drove along the Cilldargen road, his window down, the crisp air cooling 
his face but not his thoughts...
„-Ez is egy próba?-” kérdezte magától, ahogy visszament a házához, és 
beszállt a kocsiba. Szerencsére Podraigh megígérte, hogy megjavítja… nem 
akart egész nap a háza előtt lenni, hogy megcsinálja maga.
A killdargani útra kanyarodott, az ablaka lehúzva hűtötte az arcát, de a 
gondolatait nem…
 
Was this what his life had come to? Serving a community which included a 
woman whom he loved more than his own life, but couldn't have? He realised 
that now, oh yes he realised. "Too late"...what dreadful words.
Leo's glowing face was a fixed image in his mind.
Ez tartogatta számára az élet? Szolgálni a közösséget, beleértve a nőt akit 
jobban szeret az életénél, de sosem lehet az övé? Most már tudja, oh igen, 
felfogta. „Túl késő…” milyen kegyetlen szavak.
Leo ragyogó arca rögzült a gondolataiban.
 
Peter stopped the car but it was not until he'd turned off the engine that 
he discovered the grotto at which he'd once shared a conversation with 
Assumpta was just three or four hundred metres ahead to the right.
He stepped out of the car and walked up to the grotto...standing in front 
and staring at the statue, mesmerised, deep in self pity and anxiety.
Peter megállította az autót, még le sem állította a motort, mikor 
észrevette a szobrot, ahol egyszer Assumptával beszélgettek, úgy 3-400 
méterrel előbbre jobbra.
Kiszállt a kocsiból, és felsétált a grottóhoz… Megállt előtte, nézte a 
szobrot, bámulta mélyen az önsajnálatban és aggodalomban.
 
He was so lost thought that he didn't even hear the blue Renault van come 
to halt down off the road.
It wasn't until Assumpta spoke that Peter was jolted out of his trance-like 
state.
"Peter..."
Úgy elveszett a gondolataiban, hogy nem is hallotta, ahogy a kék Renault 
furgon megáll félig az úton. 
Peter ebben a transz-állapotban volt, íg Assumpta meg nem szólalt.
-Peter.
 
He swung around. Startled. Mortified that someone should see the tears in 
his eyes and horrified that the someone was Assumpta.
He searched for a reply. Assumpta didn't need one, his feelings were  
written in upper case across his boyish face.
Megfordult. Riadtan. Megalázottan, hogy valaki könnyek között látja, és 
elborzadva, hogy ez a valaki Assumpta.
Választ keresett. Assumptának nem volt szüksége rá, érzelmei fiús arcára 
voltak írva.
 
Her next sentence was slow in starting, almost awkward...
"We...didn't really get a chance to talk back there..."
He turned away and gazed down to the road.
"How was your time away?"
He turned back to her and half smiled...she relaxed a little. "Forget I 
asked that..."
"Ok.."he said.
A következő mondata lassan indult, elég kínosan…
-Még nem is tudtunk beszélgetni mióta visszajöttem..
Peter elfordult, és az útra meredt.
-Milyen volt az utad? – Félig visszafordult felé egy félmosollyal… kicsit 
megnyugodott. –Elfelejtettem megkérdezni…
-Jó volt. – mondta.
 
"Peter..."She sighed and her words came out in a rush.
"Leo's gone and he's not coming back."
He started at her.
"What???"
She met his eyes with hers and continued. " He's seeing someone 
else...she's married...it's been going on for months apparently, only he 
waited until after we were married to tell me..."
-Peter…- kezdte sóhajtva, de a szavak kiszaladtak a száján.
-Leo elment, és nem jön vissza.
Meredten nézett rá.
-Micsoda?
Tekintetük találkozott, és folytatta.
-Van valaki más.. Ö házas. Hónapok óta tart, de csak akkor mondta el nekem, 
amikor már összeházasodtunk…
 
She attempted to make light of it. "Less than and hour back in Ballyk and 
he was already ready to leave."
Her smile faded an her face became serious again.
Peter looked at her in utter confusion.
Próbálta világosabban is elmagyarázni. –Kevesebb mint egy óra Ballykben, és 
ő már le is lépett.
Mosolya elhalványult, és újra elkomolyodott.
Peter teljesen összezavarodva nézett rá.
 
"You know I thought I was prepared spend my life with him. That maybe I'd 
learn to love him again like before. But I'm now positive that I wouldn't 
have coped knowing that you were in this world and that we could never be 
together...or that we can't ever be together.
-Tudod, azt hittem, le tudom élni vele az életem. Talán meg tudom tanulni 
szeretni, mint rég. De most már biztos vagyok benne, hogy nem akarom, 
tudva, hogy te itt vagy, de soha nem lehetünk együtt.
 
Her upper lip was trembling and he observed the tears forming in her eyes.
"I'm leaving Ballyk Peter...for good. I know you don't feel the same about 
me, you made that quite clear when we last saw each other. I just had to 
tell you how I felt....I had to tell you how I love you."
Megremegett a szája, és észrevette, hogy már a szeme is könnyes.
-Elmegyek Ballyk-ből Peter… örökre. Tudom, hogy nem érzel úgy mint én, ezt 
elmondtad világosan, mikor legutóbb találkoztunk. De el kellett mondanom, 
hogy érzek… el kellett mondanom, mennyire szeretlek.
 
She suppressed a sob turned abruptly and went to leave him there.
By the time he caught up with her she was half way to the road.
"Assumpta..." he took her arm and turned her to face him.
Visszafolytotta a zokogását, és hirtelen megfordult, hogy otthagyja.
Mikor félúton volt a kocsihoz, Peter elkapta.
-Assumpta… - megfodta a karját, és szembefordította.
 
Slowly and deliberately, he took off his priests collar. He looked at her 
and for the first time, Assumpta allowed herself to see the love in his 
eyes.
"I'm never wearing that again..."
She continued to look into his eyes.
Felszabadultan vette le a gallérját. A szemébe nézett, és most első 
alkalommal Assumpta hagyta, hogy a szemében lássa a szerelmet.
-Soha többet nem fogom viselni…
 
"Do you understand what I'm saying? I love you...I want you in my life...for 
good."
He lowered himself on to one knee and looked at her earnestly.
-Érted, amit mondok? Szeretlek… Veled akarok élni… örökre.
Térdre ereszkedett és komolyan nézett rá.
 
"Will you marry me?"
With that Assumpta completely lost her calm and the tears spilled over as 
she nodded her head...
-Hozzám jössz?
Assumpta teljesen elvesztete a nyugalmát, és a könnyek előtörtek a 
szeméből, ahogy bólintott…
 
Peter stood and took her in his arms, holding her close to him.
Assumpta buried her face in his shoulder...her voice was muffled.
"I love you Peter"
Peter smiled and kissed the top of her head.
"I love you too...and nothing will ever change that..."
 
THE END
 
Peter felállt, és a karjaiba zárta, magáhozölelve. Assumpta a vállához 
rejtette a fejét… a hangja halk volt.
-Szeretlek Peter.
Peter mosolygott, és megcsókolta a homlokát.
-Én is szeretlek, és ezen semmi sem változtathat…
 
VÉGE